Tobber életblogja

Bét idézem: túl kedves vagyok mindenkihez.

Ezer éve nem voltam görög táncházban, lementünk kis tánccsoportunkkal bandázni. És millió régi ismerős jött örömködve, hogy végre lát. Talán ha két táncot táncoltam, a többiben csicseregtem.

És persze jólesik, ahogy 19éves áttör az aula tömegén, hogy magához ölelhessen, de sok ember apró gondjai már nem izgatnak. És nem 3-4, hanem 15-20 emberre gondolok. Sok. És nem akarom magamra venni. És megint kedves voltam, de ilyen helyre még ritkábban fogok menni pont ezért. :)

Viszont az nagyon jólesett, hogy sokan Anyut keresték rajtam, ő nagy kedvenc arrafelé!
(És hazaérve a tegnapi koncertjükről csak annyit írt, hogy még egy Liszt szimfónia és felmond. :D)

Anyu eleinte nem értette, hogy az ő receptjeit én miért tudom finomabbra sütni nála.

A sütőm. Imádom! Szóval azóta Anyu hozzám jár át sütni, amíg én dolgozom. Ami rendben is volna, ha 1. hagyna itt a sütikből, de nem, 2. ne használná el a lisztemet, mert most nekem nincs.

Képzelhetitek, milyen, amikor friss sütiillatra érek haza, de a sütinek csak hűlt helye. Nem mellesleg diétázom, és semmi finomat nem eszem így.

Az erős gyógyszerek miatt ennem kellett februárban, ettől visszajött 4 kg, abból ledobtam hármat, erre több sűrűn látó ismerős csodálkozik most, hogy mennyit fogytam. Ennyit számít, hogy már nem a vastagpulcsis időszak van...

Ba kedden a próba előtt ott várt a sötét parkolóban. Kicsit megijedtem, hogy mit keres ott, valszeg körbepsilte a területét, mert felment TCsV-nek köszönni. Még mindig féltékeny rá.

Nem örültem különösebben, nem akarok járni vele.

Aztán tegnap késő este felugrott, a szemembe hazudott, majd beismerte, hogy hazudik, előfordul, aztán elküldtem a fenébe. Örökre.

Sajnáltam, nagyon kiakadt, bár amiket a fejemhez vágott, ismét nem voltak igazak. (Ismét megkaptam, hogy hetek óta nem jut el úszni pénteken. 1. nem tudtam, hogy pénteken más dolga van, ha velem találkozik és nem szól, hogy máshol van elfoglaltsága, 2. előtte héten TCsV szülinapját ünnepeltük pénteken, ahová én voltam TCsV sofőrje, előtte egy héttel TáncosKá bébisóherbuliját szerveztem TáncosGével, ott voltunk hajnalig, nem is láttam). Szal jogtalanul bunkó.

Valszeg most megint bosszútállt! :((((

...mármint az én teljesítményértékelésem lett 105%. :)

Miután beletörődtem, hogy elmém tovább nem fejleszthető kapacitásbéli hiányosság miatt, testemre fordítom az időt. Kap sok mozgást, szolit, krémeket, kényeztetést, amitől még több erőm lesz takarítani.

Olyannyira, hogy 50 éves főnököm, látván, hogy minden virágot átültetek, megmentek másokét a kidobástól és közben még mindig rend van a környezetemben (szombat óta!!) megjegyezte, hogy most már megértem a férjhezmenésre.

Az új főnökben szerintem felmerül, hogy nekünk nincs elég munkánk, mert egész nap röhögni hall minket.

A félszavas kommunikáció meg mindkettejüknél működik már, az egyik két szava után mondtam a nevet, amire rá akart kérdezni, az újnak benyögtem, hogy a feladat, amit adott kicsit gyógypedagógiai fejlesztő gyakorlat mire hevesen bólogatott, de azért 105%-os lett a tavalyi évem teljesítményértékelésem.

Na. Ez jól esett.

Egész szombaton irodát rendeztünk Kolleginával. A papírjaim 90%-át kidobáltam, régi magazinok, több éves faxok, jegyzeteim, oktatások anyaga, tavalyi naptárak, dobozok mentek a(z öt) kukába. A polcok üresek és tiszták, a mappák sorban, bár a levegő még nagyon poros. Jó érzés volt bejönni.

Hazaérve folytattam másfél napig, enni nem volt időm, az allergiám csúcson a porolástól. De kézimunkákat szétválogattam, elpakoltam táskákat, dekorálgattam, rendszereztem mindenfélét, Ba-val felszereltettem a teraszra egy szebb lámpát, a konyhába egy tartórudat, így a pultról elűnt a sok csetresz fűszerek, tölcsér (naponta elől kell legyen, mert reggelente fél liter frissenfacsart naracslevet hozok be magammal kis palackban), vitaminok, apróságok. Ba az összes kábelemet elrendezte, hogy a szekrény mögé kerüljenek összetekercselve, gyorsan ki is takarítottam. Cserébe angoloztam vele, csak egyszer küldtük egymást a fenébe, még össze is tudtam dobni maradékokból kaját neki, ha már én így meggyógyulva, megerősödve újra diétázom.

Már bogarásztam az erkélyen, de most Ba-val elővettük a Nik ajánlotta látványos és hasznos teraszkertészkedő könyvet és tervezünk. Fizu utánra... :)

Kukacvirágot akarok!!