Tobber életblogja

Nem hozza vissza a tévét, mert igazam van, keveset beszélgetünk abban a kevés időben, amit rámszán. Tegnap alig beszélgettünk, egyszavas válaszok és semmi visszakérdés. Pedig voltam pl. tárlatvezetésen kollégákkal, táncolni. Végülis minek kérdezzen, máskor is ugyanezt csinálom.

Ma egy kérésem lett volna, dobjon el táncolni pímessze délbudára, ahová ő ma úgyis megy kondizni, jó lenne, végre tudnék borozni a többiekkel, ezer éve nem volt lehetőségem. De az nem fér bele az idejébe, mert egy kollégát kell elvigyen a város másik részén található vasútállomásra, ezért utána sokáig dolgozik, ésugye szegény edzője családos, nem akarja nyúzni azzal, hogy olyan későn megy. Ergo korábban is megy, mint én. Szimplán nem akarja fél órával átszervezni a délutánt, hogy nekem is szívességet tegyen.
A kolléga fuvarozgatása fontosabb? Nem, de ő rá van szorulva, mert bőrönddel megy. Békávé? Hogy gondolom, szegény vidéki, eltévedne, menjek én azzal. Ja, dolgozni is azzal járok és utálom és másfél óra lenne, akkor megyek kocsival és nem iszom.
És akkor előjött azzal, hogy ő miattam megy ma kondizni(?). Hogy megengedhetem magamnak a taxit (oda-vissza kb. 7-8 000 Ft. Múltkor azért vádolt meg hogy értékrendbeli különbségek vannak köztünk, mert havi 6 000 Ft-ot merek kifizetni egy takarítónőnek, hogy besegítsen, igaz, az ő havi személyi edzője 30 000 Ft), aztán már nem is értettem, miért vagyok hibás, de a fejemhez vágta, hogy ő mindent megtesz, mégsem értékelem őt.

Tisztázzuk, annyi kérésem volt, hogy vigyen el valahová, ezt nem teszi meg. Akkor hogyis?

Tegnap Ba többször is hívott munkaidőben, ő komolyan gondolja, hogy mindent meg akar tenni értem, összeszedi magát.
Aztán küldött egy remek linket, hol töltsük el egyik hétvégénket.
Este beugrott táncra, ahol nem volt kedvem maradni, inkább hazajöttem vele, kapott majonézes maradékokból összedobott salátát, örült nagyon.
Kajáért mindig hálás.

Hiába az egyre rendíthetetlenebb nyugalmam, Ba keményen küzd a felborításán.

Két napja giccstündérekként kedveskedünk egymásnak, beelőzzük egymást, hogy ki főzze a másiknak a reggeli kávéját.
Erre tegnap hazaérek munka után, hogyakkor megyünk a beígért sétára.

Üres a lakás. Mámrint nincs ott Ba tévéje, táskái, cipői, kávéfőzője.

Hívom, hogy kiraboltak-e, nem ő inkább elköltözött.

Mert ő kevés hozzám. Nem tud nekem mindent megadni, amire vágyom. Úgysem fog nekem megfelelni hosszú távon.
Ezeket még véletlenül sem én rágom a szájába, sőt épp ellenkezőleg, állandóan bizonygatni kell, hogy ő sokat ér. Kicsit unom is.

Naszóval hívom, ő a metrónál vár (?????). Oké, jöjjön ide, dobja be a kulcsot a postaládába, ha nem akar velem lenni, én nem erőltetem, van jobb dolgom, mint az állandó kifakadásait, önsajnálatát és rosszkedvét hallgatni. De ő feljön megbeszélni. Jöjjön.

Persze három óra beszélgetés végén kimondta, hogy szinte mindenben igazam van, jól látom, akkor ő ma visszaköltözik, ott is aludt.

Jó.

De azért a lelkemnek baromira fájnak ezek a sebek, szeretnék biztonságban lenni egy normális önértékelésű férfi mellett.

Elkezdtem keresgélni, sajnálom. Ennél többet Ba felé nem tudok tenni, mint eddig megtettem. És nem is akarok, mert nem kapom vissza negyedét sem.

Tegnap nem akartam egy szűk óránál többet foglalkozni a lakásdekorral, most ilyen a kilátásom (lila-fűzöld a dekoráció), majd fotózok fényképezővel is:

Pénteken Ba elvitt táncolni, majd hazament tecsós pizzát vacsorázni (no comment).
Bent már EK és cimbije várt, akikkel sörözni kezdtem, majd EK hosszasan agitált, hogy járjak vele, ami sztem rosszabb lenne egy full drogos pasasnál, annyira töketlen, gyerekes és felelőtlen.

Már bepróbálkozott nyáron is, Ess-es szakításunk után, de az egy randi után két hétig nem hív hozzáállás nálam nem nyerő.

Utána lecseszett, hogy hogy van képem, hogy otthon egy pasi várjon (miért, tíz éve próbál udvarolni, eddig várni kellett volna?), majd még hívott párszor, én inkább táncoltam, barátkoztam, összehoztam egy lányt a nagyon vágyott pasival, nomeg ugye újabb pletykákat gerjesztettem magamról a puszta ottlétemmel:

Az hetek óta járja a táncházakban, hogy terhes vagyok, Anyut is traktálják vele (ő meg röhögve szórakozik ezen). Aztán Ba-t nem látják, mert ő a kocsiból kirak és megy tovább, tehát vele nem vagyok. Aztán EK-t látják velem, tehát tőle vagyok terhes. De valami bizarr kapcsolat lehet, mert az elszomorodott IvóCimboraLányt átölelgetve vigasztaltam. Vagy ő engem. Ez nem rémlik ennyi sör után. :D Aztán pénteken végig sörrel a kezemben járkáltam, tehát felelőtlen anya leszek, hogy a mégsem Ba-tól, hanem a korábban körülöttem lévő pasitól gyereket várva nőt ölelgetve piálok. :DDD

Ja nem, nem vagyok terhes és nem volt más pia a büfében.

Szombaton Ba-t suliba vittem, majd bevásároltam szülőknek, meglátogattam köztéren agitáló apámat, ahol kifejtettem az aktivistáknak, hogy egy zacskó naranccsal nem tudnak lekenyerezni, de meggyőzhető vagyok min. egy 525-ös új bmw-vel, lehet rajta bármilyen reklámfelirat. Aszonták átgondolják.
Ott találkoztam áltisk. osztálytárssal, aki volt azóta képviselő és csendben magambantartottam, hogy sokravitte azután, hogy hetedikben bukott és milyen égetnivalóan rossz gyerekek voltak. :D
Utána találkoztam kerületem jelöltjével, aki odajött kezetfogni, hogyugyemár találkoztunk, mondom nem, de én tudom, hogy ön kicsoda. :)
Azt nem fejtettem ki negyven aktivista meg pár jobbos celeb társaságában, hogy nem rájuk akarok szavazni. :)

Utána Ba-ért mentem, engedélyt kértem 20 perc kikázásra, de öt perc után olyan hisztit vágott ki az áruház közepén (új olvasóimnak: ő a pasim, nem a gyerekem), hogy inkább hazamentünk. Ott négy órában adta elő a hülyeségeit, összepakolt, majd megint nem ment haza, pedig tőlem mehet, hisztit nem tűrök, elég arra apám.

Vasárnap szülőkkel a telken, fiúk fát vágtak, mi Anyuval elugrottunk sütiért, főztünk, pakoltunk, este haza. Ki akartam próbálni az opelt sztrádán, Ba-t kértem, hogy ha félnék, akkor vegye át, de nem féltem, tök jól gyorsul (nem értem, apámnak miért ez volt a baj vele), 50 perc közép-Pesttől a Velencei-tóig.