Azt hiszem, az elmúlt napjaimra a zajos jelző illik.
Csütörtökön céges monstreparti volt sokszáz emberrel. Karaokéztunk persze fél éjjel, istenieket ettünk a gerbaud-háznak hála, kollégával nyitottuk meg a táncot, mivel mindenki gyáva volt, hajnalig mulattunk.
Ba annyira, de annyira ragaszkodik hozzám, hogy kérte, hadd aludjon nálam, akármikor is érek haza, ő hozzám akar bújni.
Tegnap meg igazán mozgalmasra sikerült a program, munka után hazarohantam, majd át keresztapuékhoz meglepetésbulizni sok rokonnal, aztán át táncházba, ahol végül TCsV-vel és néhány őstaggal a folyosón is csacsogtunk egy órát (mert két hét mozgásmentesség után nem is akartam terhelést, meg nem vagyok 100% még).
TCsV azonnal meglátta, hogy híztam, meg is jegyezte. Igen, ha két hétig nem mozgok, nagyon hízni kezdek.
Aztán végighallgattam, hogy hallgatag és visszafogott művészeti vezetőnk dicsér, hogy milyen ügyes vagyok és jól tanulok és hogy amint meglátott, nem volt semmi ellenérzése velem kapcsolatban, pedig neki szokott lenni. :D
Aztán másfélévekezdő kezdőt agyonfikázta, hogy őt kirugatná, de legalábbis nem engedné fellépni, meg az időt is húzza a próbán, meg mindenkinél okosabb akar lenni, szal úgy tűnik, ő sem bírja. Aztán meggyőztek, hogy a fúrására ne reagáljak, nehogy én menjek el a csapatból, mert ő piszkál.
Aztán dobtak egy hátast, mert kimentem átöltözni farmer-póló-felfogotthaj-szemüvegben, visszajöttem full sminkben-kontaktlencsével-lobogó hajjal-tűsarkúban, miniszoknyában-kisblúzban. Nem győztek csodálkozni. A műv.vezetőnk azon is, hogy miért nem vagyok lenézőbb, pedig logikus lenne, szal ez jófejség. De ezt nem is értem. Taxit hívtam éjfél felé, átmentem Ba céges bulijára, ott még táncoltunk egy nagyot, majd karaokéztunk természetesen, aznap is hajnalig maradtunk, úgyhogy kezdek fáradt lenni itt az irodában.
Hazafelé én vezethettem a céges kocsiját, most először, kint -9 fok, az úton lefagyott jeges részek, én harisnyában kuplungozok (magassarkúban nem szeretek), nem szoktam a szervókormányhoz ugye, még egy ismerőst is hazadobtunk, fáradt voltam és a város is ködös, szal nehezített terepen kellett megfelelni.
Egész úton azt hallgattam felváltva, hogy ő mennyire szeret, meg azt hogy hihetetlen, hogy azonnal tudom uralni a gépet és érzem a kocsit, és különben is tökéletesen vezetek, dinamikusan, sokkal jobban, mint ő. :D
Ehhez még beparkoltam a járdától 5 cm-re a tök havas-jeges utcámban, szal Ba még nagyobb rajongóm lett.
Ma reggel bejöttünk dolgozni, azaz bentlenni, mert három kollegina megkért, hogy tanítsam meg őket műkörmözni. Beültünk egy tárgyalóba és mindenkinek nagyon szép kisujj sikerült, a többit már otthon fogják gyakorolni, el is mentek bevásárolni.
Most Ba-t várom, a Vörösmarty téri kirakodóvásárban megebédelünk, aztán otthon ő tanul, én sütögetek, forraltborozok.
