Tobber életblogja

Micsoda mázli, hogy páratlan rendszámú autókkal rendelkezünk, mától szmogriadó van, de kijutottunk a városból.
Reméljük, péntekig megszűnik, akkor kocsival KELL mennem. (Vagy átfestem a rendszám végén a hármast nyolcasra.)
A Velencei-tó vastagon be van fagyva, egészen sima, csak nagyon-nagyon hideg volt. (Okés, felfogtam az összefüggést! :) ) Hála az élelmes strandbüféseknek remek lángoshoz jutottunk, Béká szerint pedig genetikailag nem rokon rokonaim le sem tagadhatják a kapcsolatot. :)

De ma formában van, zoknikat is szed az árokparton. Keresztapu még gyerekkori sztorikkal is szórakoztatott minket a befagyott tóról, én is korizós-madárlesős biológiaórákra vágyom!

Írtam Drpr-nek, hogy elegem van mindenből, ezt válaszolta:
"Értem és átérzem a sorait. HA eddig cél is volt (csak volt) ezzel a táncoslábú fickóval élhetővé tenni a kapcsolatot, itt az ideje, hogy ennek véget vessünk. Ha kell, annak árán is, hogy vége a kapcsolatnak. Ez nem egy olyan formátumú srác, aki miatt Tobbernek mindezt érdemes átélni!!!!
Addig fogjuk "gyúrni", amíg elegáns magabiztossággal küldi el laza, könnyed és nagyon "ütős" gesztussal. Azt hiszem, pusztán ettől könnyebb lesz másokkal, a szüleivel... ez nagyon sok energiát rabol.
Tobber újra és újra kéri, hogy javítsunk, én még mindig rontani akarok...:)!! SZÉP ( korcsolyás!) hétvégét!"
Köszönöm, az utóbbi (ÚTSÓ, ugye!) megvolt! :) Az a mániája, hogy túl jó vagyok az aktuális pasijaimhoz. Igaza van.

Anyuval tisztáztam. Épp elég gond neki apu.

M nem jelentkezik, cuccokat kéne visszacserélni. Hogy zavar-e? Igen. Hogy meglep-e? Nem.

Ma eddig itthon ültem végül, most próbálok szemet jegelni, emberek közé megyek.

A holnap is borult, de úgyis jobb mindenkinek, ha nem lát így.

Jólvan, anyámat is ordítva elküldtem a picsába.

Pedig ő nem ezt érdemli.

Fogta, és váratlanul beállított a lakásomra, hogy közvetítsen apu és közöttem. De én nem akarom. Hagyjon mindenki békén!!!!!!!!!!!!!

Rohadtul kurvára elegem van!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Már megint itt bőgök, egy egész szép kis sminket cseszek szét éppen.

Nyugodt hétvégét akartam. Ahol véletlenül senki nem szekál, vagy hisztizik velem.

Elegem van a szaros kis érzelmi zsarolásokból, a váratlan műsorokból!

Anyuval akartam ebédelni kettesben. Hogy kibeszéljük, hogy jól döntöttem-e, hogy mit lehet tenni magány ellen. Ehhez képest itthon bőgök.

Mert anyu hív, hogy ha úgyis elmegyek érte kocsival (nem távolság neki, csak kedveskedni akartam), akkor már vigyük be aput is a városba. Ja, akkor ha már az árkádban vagyunk, akkor nem mondhatjuk neki, hogy nélküle eszünk ugyanott. Akkor hármasban ennénk.

Nekem viszont elegem van abból, hogy állandóan belémköt, sőt belémrúg. Így is bazisokat voltam vele az elmúlt hetekben, nem kicsit készített ki idegileg. Onnan kezdve, hogy rámordít(!), hogy hogy merek egy fél kávéskanál(!) cukrot is tenni a kávémba (1, hogy mer ordítani velem, 2. mi köze hozzá, 3. így is több, mint 6 kg fogyásnál tartok, 4. ő egy dagadt hájfej, 5. ha megemlítem, hogy anélkül nem ízlik, a szaharintól meg csikar a hasam, akkor lehülyéz és újrakezdi legközelebb), és minden támadása ennyire orvul ér (tisztára, mint M-é, aki egyszer azért játszotta el egy 3 éves kislány hisztijét "seeemmibajom, neszóljhozzám, úgyistudodmittettél" músorszámmal, amikor mertem egy táncossráccal nevetgélni, miközben ő is ott volt, vagy az engedélye után EGYETLEN gyorsabb kört menni a fiúkkal a műjégen, mert ő csak totyorog, cserébe kiállt és elbújt, hogy megijedjek, baja lett) naszóval ehhez ma már nincsen kedvem.

Érjék be annyival, hogy az elmúlt napokban jókislány voltam, mindent szó nélkül tűrtem, még amikor beleszólt, hogy miért akadok ki M hisztijeire és őt védte engem sértődékeny hülyének titulálva, mikor épp nem sértett voltam, hanem dühös, hogy érzelmi zsarolást lehet velem játszani.
Érje be, hogy miatta a világ legrondább karácsonyfáját kell bámulnom, merthogy ahhoz csak ő ért. (Tényleg, 2000 ft-ra alkudta le. Mert iszonyat rusnya egy fácska volt. Mellesleg a fára szívesem szántam volna 3-4x ennyit.)

Tudom, hogy 32 évesen túl mélyen beleszólhat az életembe, értelemesebb ember talán ilyen apával nem találkozik 2-3 hónapnál sűrűbben. Bárcsak messzebb lakna!

...pedig anyu ma akart egy új télikabátot venni nekem. De köszönöm, ennyit az sem ér meg. Basszameg!!!!

Amikor úgy öt éve szakmai válságban voltam (azaz a szakmámat már régen otthagytam, csak másra vágytam), akkor utánajártam, hogy hogyan lehetnék cukrász.

Kimondottan utálom a cukrászsüteményeket (megenni. Sütni szeretem), évek óta cukrászda környékén sem jártam. De hogy finomságokat gyártsak, széppé is tehetem, különleges formákat alakíthatok belőlük, sőt, az embereket boldoggá tegyem, az nagyon vonzott.

Vonzott már régebben a textiltervezés (évekig rajzoltam, de apám megmondta, hogy majd normális diploma után mehetek csak az iparra), nomeg az örök: mozdonyvezetés. :)

Aztán letettem ezekről. De most láttam a tévében kristálycsillárkészítő iparművészeket. Én is kristálydarabokat szeretnék egymáshoz fűzni egész nap!!! :)

Igaz, a csillárokat nem bírom a saját lakásomban, sőt, a nappalimban és a hálómban nem is építtettem ki a plafonon áramot, de másnak szívesen készíteném!

www.manooi.com

Hurrá, szingli vagyok. ENNYIRE szingli még nem voltam, szerető mindig akadt, most nincsen.

Előttem a hétvége. Csend, magány. Magány.

Annyi programötletem van, de egyedül nem fogom. Mások meg párkapcsolatban, családdal, gyerekekkel, nem akarok senki terhére lenni.

Annyira jó lenne természetes víz jegén korizni, egy éve erre várok, párévente alig 1-2 hét akad! Annyira elmennék múzeumba. Úgy szólnék valakihez. Hétvégén nem fogok.

Kényszerprogram? Ja, egy utószilveszteri buli lesz. Családhoz elugorhatok. 1-2 haverral összefuthatok 1 órára. Marad még negyvenakárhány magányos óra. Egyedül mehetek bárhová. Megnézném, kinek van hozzá kedve.

Ja, és utálom a világot.

Jó napjaimon nem értem, miért barátkoznak velem értékes emberek. Rossz napjaimon nem értem, miért barátkozik velem bárki.

Nem bírtam várni, M-nek megmondtam, hogy ez így nem kell. Ma ötig dolgozom. Tánc fél nyolc utántól. Ő ígéri, hogy a végére odajön és hazahoz. Jó, akkor nincs értelme hazaugrani a kocsiért, bent maradok a városban, unalmas 2,5 órámra kell programot kitalálnom.
Majd negyed hatkor(!), mikor már benti programot szerveztem, telefonál, hogy ő reggel(!) nem jött ám kocsival, úgyhogy inkább hazamegy, nem jön elém, nem találkozunk.
Ha délben szól, akkor hazajöttem volna ötkor a kocsiért, hogy este 11-kor ne kelljen bkv-zni, ne kelljen taxira ezreket költeni.
Háthogy ő erre nem gondolt, minek idegesítem magamat. Majd hogy akkor ő leteszi, hello.

Telefonon kifejtettem neki, hogy olyat nem játszom, hogy soha nem beszéljük meg a következő találkánkat, mert evidens, hogy úgyis ráérek másnap. Már volt olyan, hogy hangversenyen voltam, mobil kikapcsolva, ő meg hívott, hogy mikor érek már a táncra. Nem beszéltük meg, de magától értetődőnek vette, hogy megyek. Ezért nem is kérdez rá. És mivel hangposta volt, napokra besértődött és nem hívott fel.

Na jó, ez a napi 3 sértődés nekem nem kell. Hazahozattam magamat azzal a Zével, aki nem a fix Zé, hanem egy régi liezon onnan. Uff.

A tánc viszont jó volt, csak félek, hogy kezd elfogyni a kihívás belőle! :(((

És a hajamat kicsit hullámosan hagyta a fodrász, úgyhogy farafószettesen hullámzott egész táncon. :)

(Nem, nem ebben az aerobikcuccomban voltam)

Ma lelkiztünk Illetővel (expasi, és még mindig kolléga), és arra a következtetésre jutottunk, hogy mindketten szakítunk a jelenlegi párunkkal és a magányos-bőgős estéinken összejövünk szigorúan haveri alapon (ergo ő nem ihat!), aholis megtanít ultizni.

A terv már kész. Csakhogy én várok hétvégéig, ő meg már ma akarja.

(Az a jó a céllövészetben, hogy mindig változatos. Mindig másra lősz??)

Drpr azért elbizonytalanított. Szerinte M-et csak kicsit építsem le, mellette nézelődjek. Hogy legyen így az ember következetes, ha nem tudja, mihez?? :)

Oké, ismét a saját fejem után megyek. És a Papírkutyákon, illetve egy szép ám évek óta magányos kolleginán kívül mindenki támogatja a szakítást. Hát, azért még érzek valamit...

Csak sikerült átrágni magamat egy hónapnyi leiterjakab.blog.hu lemaradáson...

Szeretem a telet. Ezért is bosszant, amikor onyutajudit reggel úgy kommentál, hogy sajnos megint olyan idő lesz, mint tegnap. NE véleményezze, tájékoztasson.

Ilyen a téli hangulat felém:

(A fotók minőségét fikázók kedvéért jelezném, hogy a képek mind a mobilommal készülnek, szűrő és trükkök nélkül, nem a kép szépségét hangsúlyozandó, hanem dokumentáló üzemmódban.)

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megunom a mennyitfogytál kezdetű mondatokat. :DD

A hogyanfogytál egyedül az 50 körüli férfi főnökömet érdekli, a többi bizti nem szedett fel semmit az ünnepek alatt. :))