Tobber életblogja

Jóvanna, pms-sel még rosszabb a karácsony! :)

Az emberelkerülésem első lépéseként tegnap elmentünk egy négy táncházat tömörítő (tehát négy táncháznyi látogatóval teli) évzárásra, így többszáz idegen és pártucat ismerős társaságában ugráltunk.
M nem hajlandó magyart táncolni, de a második halomból mindig akadt partner hozzá, úgyhogy még fogytam is cca 5 óra pörgéstől. Holnap ismét táncolunk, ismét többszáz ember.

Ma még sport volt, most rendelek egy szalámis pizzát (mondom én, hogy nem koplalok!) és relaxálok. M estig szépségeset dogozik, egy ideig bámultam, majd még vezettem egy jóízűt, ma már csak nyugi...

Apám tegnap reggel hív, hogy szegény M-nek biztos régen volt része ilyenben: 26-án is énekeljünk az énekes könyvből, meg zenéljek, meg imádkozzunk, meg ő majd felolvas némi irodalmat meg bibliát, hogy kapjon egy kis betekintést egy szép ünneplésbe.
Apu, szerinted ha eddig nem volt igénye rá évekig egy ateista embernek, aki egy évtizede karácsonyfát sem állít, sőt rokonokat sem látogat ilyenkor, akkor mi minek tukmáljuk rá??

De ENNYIT meg kell tennünk neki.

Gy.k.: ő majd megmutatja a világnak, hogy ő milyen hithű.

A kérteket sikerült lefaragni a felére, így is képzelhetitek, mennyire égő volt az egész. Főleg M-nek. Némi sport belefért, belém meg több kaja egyáltalán nem, úgyhogy -5,6 kg-nál tartok.

Hangsúlyoznám: hányás, hashajtás és koplalás nélkül!

Így karácsony végére a hetek óta tomboló érzésem, hogy elegem van az emberekből, még magasabbra hágott (tudom, túl sok emberrel találkozom évközben), úgyhogy a következő hetekben szeretnék minimális emberi érintkezésekre szorítkozni. Mondjuk most senkivel nem akarok találkozni.

Ja de, Zével holnap, ő az egyetlen, aki ilyen helyzetben pontosan tudja, mit kell mondania, hogy rájöjjek, máshol sincs kolbászból a kerítés. :)

Nem csak hokifanoknak.

Cikk itt bővebben.

Béká, te mázlis! :)

//

3 napig voltam lázas, ezért kimondottan jólesett ma reggel a nulla fokos utcán várni a szüleimet. Merthogy késtek kb. negyed órát.

Ha én kések fél percet, a fejemet leordítják és tömeggyilkosként bánnak velem, ezért én pontban lerohantam ünneplő ruhácskában. Majd 10 perc után a holvagytokmár telefonra mindjárt indulunk, csak apádnak persze most kell pis@lni válasszal indult a mai hangulat.
15 perc gyengén a hidegben.

Próbáltam nem végigköhögni a beugrós lelkész prédikációját, amiben így 25-én egyetlen szó nem esett karácsonyról, próbáltam megjegyezni az új presbiterneveket, és negyed óra után ugrott be, hogy honnan ismerős az úrvacsoraosztó papbácsi. A misebor finom volt. A másfél éves gyerek gyügyögése/ordítása mellettünk meg lehet, hogy a szülőknek szívmelengető, de nekünk idegeneknek talán nem annyira. Templom.

Rokonság ma békénhagyott, vagy mögöttem beszélt ki, mert nem hallottam célzásokat. (Ja de, tegnap apám imájában reményét fejezte ki, hogy jövőre már többen leszünk.)

Vagy szimplán nem figyeltem, mert az ötévessel élveztük ki az ajándékait (én válogattam össze neki, naná!), órákig az ölemben üldögélt/nyakamban mászott/láncot fűztünk/sutyorgott Nagy Titkokat. Valamiért nagyon bír a gyerek.
Meg unokatesókkal filmezgettük a családot, helyes montázst készítve a végén.

Most még M-et várom, akinek másfél óra, hogy összeszedje magát, ha egész nap csak azt tervezte, hogy estére átugrik hozzám...
Az ötévesekhez hatványozottan több türelmem van.

A holnapot viszont lemondta gyilkosbeszólós nagybácsi és felesége, így kisebb háborúra számítok csak. Azért jobbulást, Pista bácsi!
(Ők azok, akik drámai hangon telefonáltak a múltkor, csak ennyit hörögve a telefonba: Meghalt. Te jó ég, kicsoda? A kutya. Huh, izé, részvétem.)

És nem okos dolog a karácsony előtti hetekben diétásan étkezni, mert bár ma csak húsokat ettem, napokig lakodalmaskutya érzésem lesz, most ételt látni nem bírok, reggel el is megyek mozogni, gyengeség ide vagy oda...

Második nap, kevesebb lelki, több fizikai trauma. Hányingerem vaaaan!!

Nem értem, miért nem vagyok pozitívabb. Pedig idén apám elfelejtette Csajkovszkij B-moll zongoraversenyét ordíttatni egymás után ötször.

Egyáltalán, miért szokott mindig Csajkovszkijt karácsonyra??

Bach, bakker, Johann Sebastian Bach, az őstehetség, és különben is, ha karácsony, akkor Bach.

De legalább barokk zene.

Na.

Tegnap estére idilli lakáscsillogás, sok dekoráció, karácsonyillat. Díszek előkészítve, ajándékkuponok szülőknek mindenféle Gyerekkel eltölthető programokra kivágva (kösz a tippet, Béká!), ajándékok becsomagolva (bár az ötévesnek adandó pillangós habfürdőkből nehéz szívvel nem loptam el legalább egyet), M-mel gesztenyés-mandulás-keserűcsokis süti készítése. (Ami a recept szerint eredetileg diós volt és meggybefőttes, de ugye a receptek szigorú betartására sosem törekedtem.)

Enyém a finommunka, Férfié a gyúrás, törés, hámozás, formázás. A sokadik formázásánál rákérdezek biztosamibiztos alapon, hogy ugye a mandula ott rejlik a süti mélyén.
- Ja, azt is kellett volna?
Mindegy, most a tetején van:

 

 

Legalább protézisos rokonoknak nem kell kártérítést fizetni előre nem várt keménység miatt. Esetleg a rövidlátóknak kell majd.

Ma reggel sütivel kelés, majd 10-kor(!) M belekezdett a pánikoltatós úristen még nincs feldíszítve a fa riadóval, amit kicsit döbbenten néztem, mert évek óta a 24-e délelőtti nyugalommal készülök a családra.
Drágám, miért is a kapkodás? Mert otthon még a régi ágyat le kell vinnem a pincébe. Ami két hete elvan a kisszobában, nem mellesleg lesz három napod tökegyedül (néhány sztártrek dvd társaságában), miért kell épp most??
Szó szót követett, megkértem, hogy húzzon el, mert ez már igazán sok lesz a szokásos karácsonyokhoz is. Fát egyedül díszítettem, ő végignézte, mert elnézést nehéz kérni, meg ugye akkor nem kell dolgoznia. Azért megkapta az sajátvarrású szarvast tőlem: (Asszem, nemsokára lesz egy rendelésem Bétől egy hasonmására!)

 

 

No ettől kitört belőle az úgyis túltengő romantika, úgyhogy két meghatott bújása között elsétáltam egy xanaxért. Van egy teljes doboz a fiókomban, anno kaptam vkitől, aki azt hitte, hogy nyugtalan vagyok, de 1-2 híjján tele van és lassan lejár. De be kellett vennem, mert éreztem, hogy ez még csak a kezdet.

Aligbíromlevakarni búcsú után el szülőkhöz. Ott szintén én díszítek fát, amit egész este fikázott apám, hogy sem nem színes (tarka égősorhoz mertem ezüst és fehér díszhegyeket felpakolni), sőt szaloncukor sincs rajta (sárga-narancssárga-piros karibi színkavalkádút vásárolt, amit inkább egy hulahula partira tartogatnék), anyám szídta apám halát, majd együtt mindenkit, majd még azt is, aki EL MERT MENNI a házból este hat felé ("Ki az a tahó, aki ilyenkor nyitja a garázskaput?", sztem Zuglóban kijárási tilalom lehet, csak nem tok róla).
Volt még ne oda tedd a nemtommit-re némi "baszakodj mással" és hason idilli hangulatszó, azon a ponton xanaxostul kezdtem feladni.
Próbáltam koncentrálni, mit is tanácsolna Drpr: ne vegyem magamra , dőljek hátra és élvezzem a sót. A francba, ezt játszák 32 éve, nem megy.
Zé smse vidított fel: "Kitartás! Menjünk korizni! Ja és hol hagytad az udvarlódat...? Mikor mész már férjhez...?" :DDD
Nem, nem, a széleskörű rokonság a fenti kérdésekkel holnap és utána várható.

Addig még ki kell bírnom az egyházunk képviselőjének demagóg és közhelyes prédikációját, amiben majdnem meggyőz majd, hogy bűnös vagyok és az is maradok.

A tavalyi is ezt mondta: őt azóta elkapták sikkasztásért, meg egyházi pénzekkel való visszaélésért.

Biztos úgy gondolta, ha már úgyis bűnös eredendően, akkor legalább élvezze ki...

Misebor, misebor, misebor. Miért nem lehet azt az elején?

Isten biztosan nem ezt akarja. Ő ma is fel akart vidítani: az egész napos napsütés (az nem elég februártól novemberig??) után este szitált egy kis hóesés. Köszönöm!!! :)

Folytatás holnap.
Ti hogy bírjátok? :)

- Mi van veled?
- Semmi.
- Kiborít a család és a közeledő találkozás velük?
- Nem.
- Ja, engem sem.
- Te is sírsz néha?
- Nem, én férfi vagyok.
- Szóval igen.
- Igen, de utána jó lesz.
Létezik egy párhuzamos élet itt a városban, csak ő pasiból van. Valahogy mindig beletrafál, hogy épp mit érzek. Jó vele beszélgetni. És tőle bóknak veszem, ha olyasmit mond, hogy hülye vagy.

Ez a blog azért indult pár éve, hogy kiírjam magamból, ha bajom van. Közel sem mutatja életem történéseit, sem kapcsolatokról, sem programjaimról nem sok szó esik itt. Ha sokat látszom itt dühöngeni, az azért történik, mert itt levezetem. Ettől még nem vagyok morgós az életben.
Nem tükrözi sem a teljes életemet, sem az összes érzéseimet.

Direkt. Azt szóban, vagy emailben úgyis megkapjátok. Ha nem, írhattok bátran. A címem továbbra is a {becenév első 3 betűje}{a nőklapjacafé 3 betűs rövidítése}@{a jahú amerikai címe}

-5,2 kg.

(Aki nem ismer: még van rajtam 13 500 kg túlsúly, így már nem is olyan sok ez, mi?)

És tegnap rákérdezett egy 15,5 éves, hogy én már befejeztem-e a tanulmányaimat. És köpni-nyelni nem tudtam, de nem tájékoztattam a koromról, csak bíztattam a továbbtanulásra. :)

És önvédelemből inkább hagyom, hogy apu vegye meg a fenyőfámat, ami olcsó legyen szerinte, meg ferde is akár, én meg inkább rábólintok a legelső kamionról lepottyantra, csak éljem túl. Valahogy ez a karácsony körüli időszak sosem szép. Pedig égnek a füzérek az erkélyen, ádventi koszorú, ajtódíszek, lázasan készülünk az ajándékokkal, sütünk, de ennél sokkal nyugodtabb a január. Akkor még Zének is jobb kedve lesz.