Nem mintha túl sok illúzióm lenne az emberek hűségével kapcsolatban, de ha egy országosan ismert és kedvelt, csapból is folyó celeb gátlástalanul, mindenki szeme láttára órákig fűz egy hosztesztlányt és tapizza, a nyakát nyalogatja, miközben 1. látjuk, 2. az újságok szerint szép felesége és gyerekei vannak, az már sok. Tiszteletlenség.
(miért tanítják meg a külföldieket ilyen szavakra, mint: elévülhetetlenül?)
A tegnapi céges bulin minden résztvevő odajött, hogy a tegnapelőtti buli, ami nálam volt, ezer éve a legjobban sikerült. Tudom. :)
Azon tulképpen csak nyugis beszélgetést, sütisütést terveztünk, de csatlakozott még egy közeli osztály, ültünk, ki hová tudott és csak sztorizgattunk, figuráztunk.
Rég nevettem ennyit.
Tegnap meg monstreparti többszáz emberrel, megdöbbent, hogy itt mindenkinek legalább a nevét tudom, öh. Szokásos férfikoszorú, műsor, karaoke (naná, hogy ott lógtunk) hajnali ötkor, záráskor haza. Nem is aludtam, most így dolgozom. :)
A nagy cégcsoport miatt néhány hódolóm nem volt ott, de akadt számos. Végül persze Tóbiással találtuk meg a hangot, meglepően folyékonyan beszélek angolul részegen. (Képes volt elmagyaráztatni velem az elsőemelet állj vagy lövök számának szövegét. Belerepedt a bicskám! :D)
Remek esték voltak, jól vagyok.
(Pedig ha valaki gyűlöli a karácsony előtti időszakot...)
Jólöltözött, karácsonyi partira sminkelt, hosszú, elegáns fekete kabátos nő állít be egy harmadosztályú vendéglátóhely kétasztalos, bárpultos félhomályos helységébe.
- Uram, tudom, hogy nőietlen, de kérnék egy szilvapálinkát itt a bárpultnál.
- A legjobb kósert ha adhatom.
- Kérem.
A nő visszafelé vett egy mentolos rágót, mert ma még a kollégáival fog bulizni, több százzal.
Ez a nő én vagyok, sikerült a délelőtti több órás össznépi konferencián bekajálni valamit, már nagyon rossz volt a gyomrom.
Most meg nagyon jó a kedvem.
Hívott Srác. Hosszasan makogott, mire kihúztam belőle, hogy az a baja, hogy látta rajtam, hogy én többet szeretnék tőle, mint ami most van.
Tudom, hogy férfiak általában ezt gondolják, de ez nem így van. Erről őt is biztosítottam, mire kifejtette, hogy egyébként ő velem nagyon szívesen. :) Én is vele, de ezt még majd meglátjuk.
Kedvenc is hívott ma. Őt ugye múlt héten jegeltem, hogy most egy ideig ne, mert rohanás van.
Dehogy ő szeretne látni síelés után... Háááát, jó. Szeretek vele lenni, nagyonis.
Vaspasi a legnagyobb káosz közepén hívott, hogy már jönne hozzám. Ja.
Ennyit arról, hogy mindenkit leépítettem.
Nem, nem vagyok szabin. A cégesről azért nem irogatok, mert bent káosz van, én meg nem akarok majd szabi alatt bejárni dolgozni, úgyhogy belehúztam.
Reggel a főnököm rámnéz ijedten: valami baj van?? - Nem, ma ilyen a fejem. :)
(Meggyötörtek a soppolások a menzeszgörcsök.)
Ugyanő ma csörög: megvan a karácsonyfa? Meg. Ugye nagyobb, mint a másik részlegé? Naná. Ugye jóval nagyobb és szebb? :) (Nálunk ez a versengés a cégnél, jó így...)
Ma Nagy Rendrakás még este itthon, aztán fél évig nem akarok a lakáshoz nyúlni. :)
...én meg ezüst cipőt, ezüst táskát, kiskabátot, hajcsatot, parfümöt, merthogy ugye mi szabadtéri sportolni járunk, ugye. Csak hát ömlött az eső, ugye.
Sokkal könnyebb lett volna sportszer-cipelés nélkül soppingolni.
:)
Bé dolhaiattila cédét vett!! Bé dolhaiattila cédét vett!!!!
:))))
