Tobber életblogja

BS öcsi okos fiú, megmagyarázta, hogy Földben egy nagy mágnes van. (Aki érti a gravitációt, jelezze légyszi.)

Hamisítatlanul itt a tél, ma szitáló esőben megnéztük a westend teteji jégpályát. Az egész nyitva és 3-4 ember volt rajta. Jó minőségű...

The Carpenters szól egész este... Egy csoda az a hang.

Jó, lehet maximalistának nevezni. Azoknak ritkán jár hájjal kenegetés. Azzal is ritkán elégedettek.

Ma voltam bent az ügyvezetőnknél éves értékelésen. Ő sosem szokott dícsérni, bár nagyon nem is igénylem. De a mutatóimat maximálisra értékelte. És hosszan kifejtette, hogy igen elégedett velem, semmi rosszat nem tud rám mondani. Elpirultam. És nagyon-nagyon jólesett!
Kérdezte, hogy én mit kifogásolok benne. :) Semmit. Sosem hallottatok róla morogni, kiegészítjük egymást. Ő önállóságot ad nekem, csak az eredménnyel kell jelentkezzek, én meg próbálom minél kevésbé terhelni a csipcsup ügyekkel.

Azért elhangzott az ezerszer felhangzó kérdés: a két diplomámmal miért ezt csinálom? (nopersze ő örül neki, csak kérdi. :) ) Sokszor átgondoltam: 1. jól érzem itt magamat. 2. szeretem ezt csinálni. Valamennyi szellemi kihívás csak van ebben! :) 3. a fizetésem nem kevesebb, mint sok sokat güriző ismerősömé, és ennyi nekem elég. (Azért jól jön az értékeléssel járó prémium.) 4. szeretem estére elfelejteni a munkámat és szellemileg frissen maradva még olvasni, agyalni, írni. 5. Közvetlen kolleginával remekül kiegészítjük egymást. Enyém az agyalás, övé a hangyamunka. Nomeg a hatalmas röhögések napközben. Fél tekintetekből is megértjük egymást, ismerjük egymás gondolatát (és ma egyszerre csúsztunk le a székről elalélva, miután elment Mr Szépség). Sosem gondoltam, hogy nővel ilyen könnyen kijövök munkahelyen. :) 6. ez olyan munkahely, ahol értékelik az ember munkáját. Nem kell kunycsorogni egy mobil klímáért a hőségben, nem kell a még lealkudott akciós árat még lejjebb könyörögni sggetcsinálva a számból, nem kell egeret kergetni (élőt!), nem kell minimálbérnél is hiába várni a fizetésemelésre, vagy legalább egy számítógép-karbantartásra egy informatikai cégnél (sőt, főnököm bíztat, hogy kérjek bármit, megkapom!), nem kell naponta hallani, hogy süllyedő hajón dolgozunk (finneknél közben már főfinn sincs ott! :(( )...

Egy éve és pár napja vagyok itt. Vannak harcok, de megvívom.

Életemnek ez is olyan része, amit jobban élvezek, mint eddig valaha. Igen, az életmódom is ilyen. :) Árnyak vannak, de megharcolva több lesz. Több leszek. Közelebb az önállósághoz, a szabadsághoz.

Kicsi listát állítottam össze magamban a pasikról is: azoknak engedek egyáltalán teret, akik nagyon hajtanak. Megengedhetem. Sőt, elvárom, hogy én legyek a középpont. Sokat hívjon. Ne késsen. Ne szóljon közbe. Ha ő végigmeséli, én is végigmesélem. Kényeztessen. Fusson utánam, na.
Másnál ezek alapok, nekem régen az volt fontos, hogy szeressen, akkor bármit eltűrtem. Nekem ez új.
Hogy rajongó smseket, leveleket kapok csak úgy. Nem is keveset, nem is akármilyen férfiaktól. És vannak lovagok körülöttem. Akikkel csak vacsorázom, akikkel átsörözünk egy estét (a héten épp hollanddal tervezzük, asszem Exkolléga, de Vaspasi is azért hívott tegnap. Hogy végre okos nővel beszélgessen. Köszi), akik megosztják a férfilét dilemmáit, kérdéseit, lelki tusáit 16 és 52 év között (sok van ám nekik). Szeretem így. Jó nőnek lenni.

...és a mai nap csúcsa egy kacarászó párhónapos kiscsaj, jesszus, de szép család! :)

Rubin Réka ruhát tervez. A Personának. Híresen ízlésesen öltözik, na ja. Nomeg országunk leerotikátlanabb nője (szigorúan Béres Alexandra előtt, aki fehérnemű-fotóiról már írtam):

Innen látszik, hogy az erotika nem a testalkatból fakad? :D

Azért az megnyugtat, hogy a tangabugyi a modellek pici popsiján sem mutat valami szépen: