Tobber életblogja

Van egy fiú. Kedves. Figyelmes. Jóérzésű. Megszeret.

Aztán jön a volt nője, hogy ő NEGYEDIK hónapos terhes. A sráctól. Negyedik. Amivel már nincs mit csinálni. Már van két gyereke a nőnek (két másik férfitől), ergo tudta, hogy terhes. Csak bevárta az időt, amikor nincs mit tenni. Vissza akarta szerezni a srácot. A srác nem akar vasárnapi apuka lenni. Viaskodott magával. És elengedett. Én ebben nem akarok asszisztálni.

Rohadt az élet.

És aki becsületes, az megszívja. Tényleg ilyen embereknek áll a világ.

Keresek egy 50 éves nős férfit, csinálok neki egy gyereket, szétválasztom a családjától, és akkor nekem is lesz gyerekem. Én minek legyek egyenes, ha az élet nem az velem??

-------------

Korizni még mindig nem tudok menni, mert fáj a térdem, nem mellesleg három napja lázas vagyok. Leépült az immunrendszerem, amint nem mozgok. :((((

Szarul vagyok!!!!

A héten volt még fradi hokimeccs, ahol 5-0-ra kaptak ki, aztán elhajtottam Vét, aki most újra randizni akar velem, én meg a jóanyukájába küldtem el, Frisshusi meg ismét szórakozott az időmmel, úgyhogy neki is elég válogatatlan szavakkal mondtam el a véleményemet. Jólesett.

De ettől még mocsokul vagyok. Jó, hogy Bölcskékszeművel csak ennyi időt voltunk együtt. De így is rohadt érzés!!!!!! :((((((((((((((((((

Bizonyára kardinális kérdés a családi állapotom egy sokezres cég 15 fős osztályán, mert tegnap a fénymásoló mellett kérdezett rá egy lány, hogy van-e családom. Aztán felsorolta, hogy kinek hány és hogy.

Azért az a kedvenc kérdésem, amit állandóan hallok, ha bemutatkozom (X Tobberként), hogy és van valami közöd az X családhoz? Igen, apu, nagypapa, párunkat még így hívnak. Lassan nevet változtatok, ez a legpechesebb név az országban.

Tök jó, tudok írni a könnyeimen keresztül.

És miért bőgsz Tobber?

Csak azért, mert ha úgy érzem, hogy végre megtaláltam az igazi szenvedély sportot, akkor már hetek óta nem tudok kimenni, mert tropa a térdem. Megőrülök a mozgás nélkül, a társaság(ok) nélkül, egyre csak hízom és az immunrendszerem tropa, lázas vagyok és fáradt.

Csak azért, mert ha úgy érzem, hogy találtam egy fiút, aki figyelmes, érzékeny és fontossá kezdek válni számára, akkor jön valami nem várt körülmény, ami gyökerestül és végleg felforgatja a srác életét, és én ha nem akarok szenvedni, szépen hagyom elmenni. Bár nem akar elmenni. Ma este küldöm el.

Már két napja émelygek, azért fullra ettem magamat most El-lel, tegnap pedig BCsTLV társaságát használtam fel felejtésre.

És a legfontosabb: SOHA, soha nem a becsületes emberek járnak jól. Szeretnék én is úgy átverni valakit, hogy aztán nekem jó legyen!!!!!!

Tehetetlen dühöt érzek! A srác is. Megkedveltem.

Megyek bőgni.

      Am  -   Dm        Am
Találkozás egy régi szerelemmel
          C#0  -   A7          Dm
Nem tudni mért, de mindig megható
        E  -   E7             F
Idővel mindent másképp lát az ember
            Dm6/H  -   E7         Am
De az, hogy szép volt, nem vitatható

Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható
Az ember áll, és megszólalni nem mer
Van szerelem, mely nem gyógyítható

          A                D
Ś: Jöjj, néhány órás napsütés
     E7                        A
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk
    F#m                Hm
Még vár a nagy beszélgetés
    E7                               A
Tán kiderül végre, mi volt a hiba minálunk
       A                D
Jöjj, néhány órás napsütés
    E7               A
Sok régi témát megtalálunk
    F#m              Hm
S a búcsú újra oly nehéz
     E7               A
Mint ahányszor idáig váltunk

Találkozás egy régi szerelemmel
Rossz randevú, de megbocsátható
Egy torz mosollyal búcsút int az ember
Miközben érzi: sírni volna jó :Ś

-------------

Kicsit sírtam.

Kettesben mentünk a gazdasági vezetővel ebédelni, mesélem neki a tegnapi valamiférjed incidenst. Mire ő, és tényleg, van valami ilyesmid?? :DDD

Nem, nincs.

Ja, a térdröntgenem negatív. Mármint megtalálták a csontot, csak nincs baja. A miért fáj és miért nem tom behajlítani, sőt a legcikibb önfeledt khöm pillanatokban elfeledni, hogy nem megy a térdelés, nos, hát nem nagyon megoldott rejtélyek, pihentetni kéne és beszerezni egy kézilabdás térdvédőt fürállefelle.

Röntgenesnő kérdi hogyhát mit is műveltem.

Á, csak koriztam. Aztán megint...

Igen, a fiam válogatott jégkorongos!! Most 31 éves.

Igeeeeeen??? És van barátnője?? :)))))

----------------

Sajnos van! :)

Holnap megyek hokimeccsre, aki akar, jöjjön velem!!!!

:)

Őőőő, hétvége: volt ez meg az, ami nálam azért elég egysíkú előadás, csak a darab néha változik. :D

Aztán találkoztam Pasival. Akivel másfél éve nem ültünk le megbeszélni, hogy miért is akar elhagyni.

Szépen kiöltöztem legtrendibb tweed halásznacimba tűsarkű csimmával, zarás kedvenc kabátommal. Hát, látnotok kellett volna azt a fejet, amit vágott mikor meglátott!! :DDD

Utoljára másfél éve 89 kg-osan emlékezhetett rám, szemüvegben és smink nélkül. Most kontaktlencse, meg egész jó kis frizura, jóval hosszabb, 48-50-es helyett 42-es a ruhaméret és szép volt a sminkem.

Végignézett rajtam, nem tudta titkolni, hogy tetszik amit lát, majd végigfutott az arcán, hogy hú, ez mégis akar tőlem valamit! :D Oké, ismerem az arckifejezéseit, öt évig nap mint nap láthattam.

Úgyhogy az eredeti taktika, miszerint én most jóóól beolvasok neki (és egész múlt héten azt gyakoroltattam a környezetemmel, hogy ők vágjanak buta ügyvédfejet, én meg jól megmostam a fejüket (megjegyzem, Bé tudja a legjobb jogászfejet vágni! :D)), hát az a taktika tisztára savanyú a szőlő-betokosodott öreglány viselkedés lett volna.

Úgyhogy fogtam, előszedtem a sikeres vampnő-formámat, és előadtam, hogy milyen jó most nekem, hogy milyen sok hobbi, sport, elfoglaltság, pasik, ez-az jó történik velem... Háááát, látszott, hogy így már tetszene a dolog, hiszen depressziósan, erős étkezési és önértékelési zavarokkal váltunk szét.

Ő ugyanúgy halálra hajtja magát, és összejött egy lánnyal még az előző irodájából. Akárhogy kombinálok, ezek már együtt voltak a mi utolsó heteinkben!!! :( Na mindegy, én is megcsaltam anno (több)tucatnyi férfival... :)

De a lányt jövőre elveszi.

Egytől rossz a szám íze (nem, nem az esküvőtől), hogy annyit keresett egy év alatt, mint anyámék és az én nemolcsó kecóm együttvéve!!!! Eszméletlen. De az nem rossz, hogy ennyi fáj belőle!

Az egész ebéd olyan volt, mint bármelyik vasárnapi ebédünk, utána elvitt még egy darabon kocsival. És nagyon jól esett, hogy az autójának varrt mackóm most is ott van elől!!!!! :)))

Hát ennyi.

Ilyenkor merem konstatálni, hogy én boldog vagyok!!!!!

Hogy azóta seregnyi jó dolog történt az életemben, és újra élvezem, amit régóta nem tudtam!!! :)

Este még Bével összeültünk sütizni, ő így kommentál a blogjában:

"Tobival egyébként nagyon jó síni, egészen más módszerekkel csinálja, mint például  én (a klasszikus takaró alatti nyüszögve szorongó), valahogy úgy, hogy kisimult arccal vigyorog a fehér pulcsija felett, és dobostorta és forrócsoki elégedett fogyasztása közben néha ragyogva közli, hogy ő mennyire boldog. Szerintem ezentúl csak vele fogok sírni."

;)