Srác volt nálam hétfő éjjel. Még nincs 25, de őstehetség kölyök. Csak el ne bízza magát! :D
Nem sokat aludtunk. :) Állítólag a vihar, villámlás ösztönzőleg hat a férfiakra. No, ezt sem hallottam még! :DD
Aztán egy szál boxerben az erkélyen ernyővel állva-cigizve állt modellt a fotóimhoz.
Aztán megkért, hogy mondjak neki mesét.
A Rigócsőr királyfi felénél megkérdezte, hogy ezt most találom-e ki.
Aztán mivel gyerekkorában Ukrajnában élt, ő mesélt nekem egy ukrán mesét. Furamód ukránul is érthető volt egy része lászikudivásziku vagy kinek a történetének, de inkább kértem, hogy angolul folytassa. (Nem, Srác magyar.)
Szóval idilli este volt. :)))))
Aztán tegnap hívott, hogy elmesélje, egyik kollégájának én vagyok a kedvence a cégnél. Volt egy féltékeny beszólása is rá, pedig nem volt oka. :))) Majd csicsergett még egy darabig, de számos ikeatárgyat nem tudtam volna a szalagra pakolni, így leráztam.
Tegnap még furikázás, majd hazafelé ötlet, hogy beugrom GörisTéhez. Veszem elő a telefont, látom, hogy 2 perccel korábban keresett, hogy nem ugrom-e be. :)
Bementem hozzá GörisBé ütőjéért, aztán ha már zuglói csavargás, átmentem a szüleimhez.
Rég fogadtak ilyen örömmel. (Azért telefonáltam előtte. :D) Valamiért jókedvük volt és ez rám is átragadt. No, ILYEN, amikor az ember szülei nem kötnek bele minden szavába???
Imádnám hosszú távon is!
Aztán még kikérdeztem Apu vizsgatételeit, megfejtettem egy festő szignóját (lexikonnal persze), egy másikat átrajzoltam Apunak egy papírra, hogy jobban lássa, milyen, majd utánanéz.
Ma még kivettem egyik cukinegyvenes kolléga farzsebéből a rezgő mobilját (ő kért rá, khöm, bár előtte meg a nyakláncomat (sic!) vizsgálta alaposan meg), Srác hozott meglepit, aminek tudja, hogy örülök... :)
