Tobber életblogja

Ma, március 18-án bikiniben kertészkedtem az erkélyen, kisinasom a padot smirglizte.

És tervezzük a nyaralást, min. 10-12 nap napsütés, sok hely, sok táj, sok épület, alig várjuk. Már a netet bújom, mit nézzünk meg! :)

A fél ország speedfitneszezik, de erről lemaradtam.
Túl sok fémet raktak belém. A fémgomb térd fölött van...
Mindegy, végülis szeretek órákat mozogni. :)
(Kivéve a szobabiciklit, persze pont azt lehet. Azt mondtam már, a gyógytornán micsoda csoda gyakorlatok vannak? Tiszta stepaerobic, csak zsámolyon meg csúszós laticeldarabokon. Soha nem akarom abbahagyni! :)) )

Minden nagyon szép (csak a sípcsontom ne fájna ennyire), de van egy gondom, ami egyre fokozódik.

A szüleim. Kicsikoromtól belevonnak a kicsinyes érzelmi játékaikba, menekültem is otthonról, amint tudtam. Amíg hosszan együttéltem egy-egy fiúval, addig eltávolodtak, de most, hogy egyedül élek, főleg mióta lesérültem, az arcombanyomják minden veszekedésüket.

Külön-külön felhívnak, hogy melyik hülye, idióta, agyalágyult, majd öt perc múlva a másik, hogy ki és miért ugyanaz, ésdeugye ő nem hülye, idióta és agyalágyult.
Döntsem el én, hogy kinek van igaza. Hát nem!

Sok évig csak ezt láttam kapcsolati mintának, ezért is mentem bele megalázó kapcsolatokba. Drpr sokat dolgozott rajta, hogy túllépjek ezeken a sablonokon. Sztem sikerült neki, rég nem láttam, nem is tervezek menni hozzá, ha a szüleim elkezdik mostanában, egy "oldjátok meg magatok, ne vonjatok bele" mondattal elintézem, fel is fogják általában.

Talán megtanultam kezelni, bár ezt nem lehet érzelemmentesen fogadni, hisz épp a másik szülőmet szidják. (Hangsúlyoznám, nem csak apu a ludas, Anyu éppúgy provokálja, igazságtalan vele.)

Ma ígértem egy gyors fuvart Anyunak, amiből ebédelés lett, ahol már sikítani tudtam volna. HAGYJATOK KI ebből az egész szarból, el lehet válni, ha így nem jó!

Érzelmi zsarolnak, az én véleményemet kérik ki a másik ellen, ha meg adnék tanácsot (nem, okos vagyok, nem adok), akkor a másikkal cseszek ki. Unom, hogy én vagyok a lelki szemetesláda, ha szar egy kapcsolat és senki nem boldog, el lehet hagyni egymást. :((((

Számolok háromig és túllépek. Újra és újra. Csak ők lépjenek már tovább 41 év után. És addig is hagyjanak békén vele.

Minden napra valami új:

újra tudok az ágyásszegély kockakövein egyensúlyozva járni!! :)

--------------------------

A színpad egy varázslatos hely. Hiányzik. Egy másik világ. El sem hiszem, hogy a tegnapi főszereplő táncos fiú hétvégén az ölemben feküdt és birizgáltam a haját...

--------------------------

Hány jó étkű férfi tud megenni 50 dkg lisztből készült palacsintát? Ba már telekajálta magát, Szomi is kapott, belém már nem fér több (kettő).
Lefagyasztani nem akarom.

Jól van, megírtam egy hét morzsáit, majd a cégnél mentettem le, aztán meg főnök huszonéves fia szórakoztatott munkaidő végéig, így tök elfelejtettem. Majd hétfőn publikálom...

Addig szeretném mélységes örömömet kifejezni, hogy végre fájdalom nélkül kekszelek, hurrá. (Mármint a térdem nem (sem) fáj.)

Annak is örülünk, ha olyanokkal haverkodunk, akik este ingyen visznek be egy táncszínházi előadásra.

Annak is örülünk, hogy minden este hotline chaten lógunk Őszhalántékkal, így ma sem maradok le az éden hotel cselekményeiről. :D

December óta ma bkv-ztam először.

Itt is szeretném megköszönni a 60+ fuvart, amit barátok, rokonok, táncosok, ex a kedvemért megtett, külön hála TáncosPének, aki minden hajnali tornámra (otthonról hatkor elindulva) felvett, elvitt. Ba volt a kórházi kontrollra vivő fuvarosom, a többiek dolgozni hoztak-vittek, vagy akár buliba.

Most már vezetek is, igaz, a belvárosba nem jövök a parkolási díjak miatt.

Szóval a fuvarossütikkel és sokadik köszönetmondással is szeretném kifejezni, hogy mekkora segítség volt ez az életemben!

Csak sejteni mertem, hogy ennyi emberre számíthatok majd.

Annak örülök, hogy a keddi próbapróbálkozásról lemaradtam, nem megy ez.

Péntek este épp TCsV lábánál üldögéltem a szőnyegen, amikor váratlanul becsapódott a kérdés: majd visszatérsz a tánccsoportba?

Megfagyott a levegő egy pillanatra.

Áőéúúúúúú... nem tudom.

Összenéztünk. Mindketten tudjuk. Hogy nem biztos.

----------------------------------------------

Majdnem sikerült megszivatni a laptopeladó fiút és rávenni, hogy utánozza egy angry bird hangját. Aztán kapcsolt. Édes pasi, imádom!

A laptopom gyönyörű. Eleinte asztali gépet szerettem volna, de a skacok meggyőztek. Örülök neki.

70

csoda

Manyika sztori 8-2

rendőr

angryb

laptop

szm

tcsv 40

terelés

A tegnapi alkoholos csajos estén kiderült, hogy Ba-val mi belsős zuglói poénokat sütögetünk.

(Ba csak a fuvart biztosította, nem számítom csajnak!)

Tehát tisztázásul:

Lumumba:

Patrice Émery Lumumba (1925. július 2. – 1961. január 17.) afrikai antikolonialista politikai vezető, a Kongói Demokratikus Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke.

Lumumba vezetésével az állam 1960 júniusában elnyerte teljes függetlenségét Belgiumtól. Alig tíz héttel a függetlenség kikiáltása után kormányát egy, az ENSZ támogatásával a belga kormány által kitervelt és lebonyolított összeesküvés során lemondatták (lásd: Kongói válság), őt pedig törvényellenes módon és megalapozatlan indokok alapján - a térségben állomásozó ENSZ békefenntartók jelenléte ellenére - bebörtönözték és később kivégezték Élisabethville-ben (mai nevén Lubumbashi) .

Valszeg nem evett meg senkit.

Illetve: 

A Lumumba is a long drink named after Congolese politician Patrice Lumumba.

The drink consists of cacao, sometimes accompanied by cream, and a shot of rum. Some alternatives replace the rum with amaretto or brandy.

Depending on whether the hot or cold cacao is used, the result is a Hot Lumumba (called Tote Tante ("Dead Aunt") in North Frisia) or a Cold Lumumba.

Martos Flóra:

Martos Flóra (Bp., 1897. szept. 28. – Prága, 1938. dec. 30.): vegyész. Orvos akart lenni, de az egy.-i költségeket családja nem tudta fedezni. Ezért lett röntgen-asszisztens a Charité Poliklinikán. 1918-ban lépett be az SZDP-be, melynek balszárnyához tartozott. A Tanácsköztársaság idején a gyermekbarát mozgalomban tevékenykedett. A Tanácsköztársaság bukása után az internáltak megsegítésében vett részt, különösen a zalaegerszegi internáló tábor foglyait támogatta, majd az újjászervezett Magyarországi Magántisztviselők Szövetségében került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal. Iparvegyészeti oklevelet szerzett s a Shell Kőolaj Vállalat csepeli telepének laboratóriumában dolgozott. 1927-ben Vörös Segélyt szervezte, majd vezette. 1930-ban letartóztatták. 8 hónapi börtön után 1931. máj.-ban szabadult. Még többször letartóztatták, felmentették. Súlyos betegségén Prágában sem tudtak segíteni.

Antos István:

Nagyszombat, 1908. június 25. – Budapest, 1960. január 5.

Államvasúti mérnök gyermeke. Az érettségi vizsgái után egyetemi tanulmányokat folytatott a Közgazdaság-tudományi Egyetemen, 1930-ban okleveles közgazdász lett. Elhelyezkedni nem tudott, nyomdaüzemet nyitott, amit 1938-ban könyvkiadóval bővített, revizori megbízatásokat vállalt. Az 1930-as években anyagilag támogatta a Vörös Segélyt. 1940-től több alkalommal munkaszolgálatos. 1945. februárban belépett az MKP-be. Szakmai vonalon helyezkedett el; a Pénzintézeti Központ főrevizora, majd kinevezték az Országos Gazdasági Tanács főtitkárának. 1945. november 23.-tól 1951. január 27-ig pénzügyminisztériumi politikai államtitkár volt. Nagy érdemei voltak a stabilizáció előkészítésében, az első hároméves terv kidolgozásában. 1946. augusztusban a Magyar Nemzeti Bank kormánybiztosa volt. 1951. január 27-én kinevezték a pénzügyminiszter helyettesének. 1955. április 25. és 1956. október között az MDP KV Terv-és Pénzügyi Osztály vezetője volt. 1956. november 16.-tól a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány pénzügyminiszterének első helyettese, majd 1957. május 9.-től haláláig pénzügyminiszter volt. 1957. június 29-től–1960. január 15-ig az MSZMP KB tagja, 1959. június 29. és 1959. december 5. között az MSZMP KB póttagja volt. 1949. május 15-étől a Magyar Függetlenségi Népfront országos, majd a Hazafias Népfront  budapesti listájáról országgyűlési képviselőnek választották, mandátumát haláláig megtartotta. 1954-től egyetemi tanár.

Varga Gyula András:

(1890-1959)

Magyar internacionalista

1915 nyarán zászlóaljával együtt megadja magát az orosz csapatoknak, majd kapcsolatba kerül a kievi

bolsevik pártszervezettel. 1917-től illegális forradalmi csoportosulásokat szervez, később nemzetközi

alakulatok parancsnoka lesz. Részt vesz a Volga-menti ellenforradalmi lázadások felszámolásában

Vámos Ilona:

Kommunista, 1945-ben SS tisztek vitték el német koncentrációs táborba, ott halt éhen. (Várok több infót, most ennyit gugliztam ki.)

Jaj, de genyák vagyunk, utánanéztünk, hogy Ba hová jár tánctanfolyamra. A fotókon nagyjából minden a másik lába volt felemelve mint a többieknek.

Ő egy tánc ántitálentum. Tudom, ezerféle táncra próbáltam rávenni, párat tanítottam is neki.

Oszt most hogy látta, én mennyire szeretem, elment külön, nélkülem állítólag nem ég le nagyon.

Most azon filóztunk, hogy le kéne menni oda pár tanórára, engem érdekelne is.

Jó, majd pár hónap múlva.

(Alighasznált amerikai sztepp cipő eladó! Azt már biztosan abba kell hagynom.)

Péntek, nálam buli.

Hát igen, bevallom, kánkánoztam a konyhámban.

Egy kicsit magam is meglepődtem.

Jobb lábon tudok ugrálni, nem is okozott nehézséget.

Az kicsit, hogy ébren kellett maradjak későig. :) Aznap pörgős munkanap volt, utána gyógytorna, majd a kocsim megjáratása, néhány telefon plusz a vendégek.

Szombaton a délelőtti napfény már a Hősök terén, a múzeum lépcsőjén ülve talált, aztán a múzeumban gyerekprogram, addig unokatesómmal csajos dolgok mint boltok és kávézgatás, majd keresztfiam nővére ragaszkodott hozzá, hogy menjek hozzájuk fel a hegyre, ott babáztunk, kajáltunk, kézimunkáztunk, nem akart elengedni. Aztán bevásároltam véééégre, lemosattam a kocsimat ennyi állás után, elmentem Anyuért, fuvaroztam erdélyieket a kocsiban, meg is jegyezték, hogy ez erdélyi zene, de ugye nem magyar. Jobban kell figyelnem, mikor milyen származású embereket hozok-viszek, majd a zenével alkalmazkodom...

Aztán varrás. Ezerrel.

Sikerült beszereznem sok anyagot, 75 %-kal leárazott napozószék-párnákat, új csini locsolókannát, egy szabást segítő alátétet, szabáskést, vonalzót:

egy édes noteszt, és egy épp ideillő hűtőmágnest ezzel a képpel:

Jávor Pál - Vásárfia (1910 körül)

Ma két hónapja műtöttek meg.

Látványos a javulás, bár nyárra leszek teljes nagyjából.

A fájdalom néha erős, néha csak egy hosszabb próba utánira hasonlít, de állandó. Viszont a héten már végig tudtam aludni két éjszakát is!! :) Jólesett, mert utáltam már, hogy a fájdalomra ijedek fel éjjelente.

Az első hetekben nem is nagyon voltam tudatomnál, volt nap, hogy sms-t sem volt erőm írni.

A munkára össze kellett kapjam magamat, igaz, estére elalszom a fáradtságtól.

Mára már a magassarkún kívül mindenféle ruhát-csizmát hordok, van erőm frizurát készíteni, sminkelni.

Heti három gyógytorna, plusz a többi napon egyre hosszabb szobabicajozás. (Jól le is cseszett a gyógytornász, hogy fokozatosan kellene, mert állandóan bedagad az egész lábszáram. Jó.)

Már behajlik derékszögön túl is, próbálom erőltetni tovább, széééép lassan megy csak.

A gyógytornán már két hete bordásfal nélkül nyomjuk, lábujjhegyen, magasabbra lépve gyakorolunk. 3-4 vidám emberrel megtaláltuk a hangot, úgyhogy a tornacsarnokban a mi sarkunk visszhangzik a nevetéstől. A doki szerint megpróbálhatom otthon is a gyógytornát, de magamtól hamar feladom, kell az ostorozás, meg a többiek mint jó példa. Pénteken már én voltam a jó példa egy még nem műtött srácnak, hogy milyen jól megy két hónap múlva a mozgás. Csak az első 4 hetet bírja ki, az emlékezetes marad.

Nem is értem, a héten miért utánzott két ismerősöm is szalagszakadással. Szegények. :(

Ha azon ritka napokon vagyok, amikor a térdem nem dagad be, csak szimplán fáj, akkor még a sípcsontom körül végig kemény a duzzanat, de legalább a járás nem okoz sok gondot, csak elfáradok.

Ha a térdem is bedagad, az rohadék. Valahogy szétfeszíti az izületet és csúszkál rajta a csont, mire megtalálja a helyét, az nagyon instabil és fájdalmas. Kedden laza mozdulattal ráestem az iratmegsemmisítőre óriási robajjal, nem bírt el a térdem.

De ma épp csak tompán fáj.

Megpróbáltam a vezetést, az remekül megy, hiányzott már!

Sokunkat megérintett a síelő lány halálos balesete Ausztriában. Fel-feljönnek a kérdések a felelősségről, a biztonságról és hogy egyáltalán kell-e a gyereknek a síelés.

Eddig azt gondoltam, hogy igen. Amit gyerekkorban tanul meg mozgást, az örökre rögzül és biztonságot ad.

És ez nekem például az eddig legtöbb örömet adó sportom volt, a táncnál is jobban szeretem.

De most nem is tudom.

Én a rossz térdemmel biztosan nem tudnám a gyereket felügyelni, utánarongyolni, ha elszabadul. A síiskolában/oktatóval nem lehet egész nap.

De nekem meg pont azért rossz a térdem, mert felnőttként megtanulva, kevés rutinnal nem tudtam pár akadályt bevenni a pályákon.

Unokatesóm viszi a gyerekeket, most jöttek haza. Hétvégén programozunk, kikérdezem.

Vigyük-e a gyereket síelni?

Hát ez nagy kérdés.

Vagy a globális felmelegedés addig megoldja.

Este váratlanul összefutottam tánccsoportunk egyik rövid időt nálunk horgonyzó idegenlégiósával.

Mellémtelepedett és elvárta, hogy angolul magyarázzam el neki a páratlan ütemmutatók lényegét a koncert alatt.

Hangsúlyozom: nálunk próbált táncolni. A bizarr és idióta ritmusok és ritmusváltások tánccsoportjában.

Akkor is a nyakamon lógott, hogy segítsek, most is.

Nem tudom, melyikünk képességén múlott, hogy nem értette meg a magyarázataimat. :D

Aki meghívott a buliba, próbált segíteni lerázni, de a liftbe még a liftzáródáskor is utánunkfutott, hogy bekiabálja az emailcímét, hol érem el.

Őőőőő, még emlékszünk.

Sokunkat megérintett a síelő lány halálos balesete Ausztriában. Fel-feljönnek a kérdések a felelősségről, a biztonságról és hogy egyáltalán kell-e a gyereknek a síelés.

Eddig azt gondoltam, hogy igen. Amit gyerekkorban tanul meg mozgást, az örökre rögzül és biztonságot ad.

És ez nekem például az eddig legtöbb örömet adó sportom volt, a táncnál is jobban szeretem.

De most nem is tudom.

Én a rossz térdemmel biztosan nem tudnám a gyereket felügyelni, utánarongyolni, ha elszabadul. A síiskolában/oktatóval nem lehet egész nap.

De nekem meg pont azért rossz a térdem, mert felnőttként megtanulva, kevés rutinnal nem tudtam pár akadályt bevenni a pályákon.

Unokatesóm viszi a gyerekeket, most jöttek haza. Hétvégén programozunk, kikérdezem.

Vigyük-e a gyereket síelni?

Hát ez nagy kérdés.

Vagy a globális felmelegedés addig megoldja.

Sokunkat megérintett a síelő lány halálos balesete Ausztriában. Fel-feljönnek a kérdések a felelősségről, a biztonságról és hogy egyáltalán kell-e a gyereknek a síelés.

Eddig azt gondoltam, hogy igen. Amit gyerekkorban tanul meg mozgást, az örökre rögzül és biztonságot ad.

És ez nekem például az eddig legtöbb örömet adó sportom volt, a táncnál is jobban szeretem.

De most nem is tudom.

Én a rossz térdemmel biztosan nem tudnám a gyereket felügyelni, utánarongyolni, ha elszabadul. A síiskolában/oktatóval nem lehet egész nap.

De nekem meg pont azért rossz a térdem, mert felnőttként megtanulva, kevés rutinnal nem tudtam pár akadályt bevenni a pályákon.

Unokatesóm viszi a gyerekeket, most jöttek haza. Hétvégén programozunk, kikérdezem.

Vigyük-e a gyereket síelni?

Hát ez nagy kérdés.

Vagy a globális felmelegedés addig megoldja.