Ja, hullámzik, most épp pocsék.
Próbálok frontin nélkül meglenni, nehogy hozzászokjak, az antidepresszánst, meg a retard frontinszerűséget persze szedem. Megint nem tudok aludni, nem mentem el a hétfői előadásra meg a tegnapi meditációra, olyan igazságtalanul beszélt velem a főnököm, inkább bőgtem.
Halasztgatom a munkát, azaz annyi van, hogy nem túlórázom napi 1-2 óránál többet ingyen, nem csinálok egyszerre öt dolgot. Vagy de. Lóxarra sem elég a fizuemelésünk, és ELVÁRJÁK, hogy jó arcot vágjunk hozzá, a kritikus hozzászólásokat törlik és lecseszik az íróját.
Höhö, vicces lenne sztrájkolnunk, csak korlátosak a lehetőségeink.
A tavaszi külföldi tizensokas út szervezéséről lemondtam év elején, illetve a másik mindenki helyett szervező, foglaló is, igaz, felkérve sem voltunk, csak senki nem csinált semmit. Hirtelen nincsen semminek gazdája. Nem izgat, én elvagyok enélkül.
Cserébe ismét megyünk nyáron a Balcsira medencés házba, megérkezett a meghívás.
A nőgyogyi felteszi a spirált, hátha azzal áthidalható a niagarás vérzéses menopauza, de a lényeg, hogy nem kell hormonokat szednem tovább, ami esélyesen földhözcsapott. A pszichológusom még mindig kríziskezel heti kétszer, hétvégén csak aludni akarok, enni és random öklendezni, mindenki hagyjon békén. Nagyon húzós lesz az ütemterv júniusig.
Anyu kitalálta, hogy költöztessük a betegeskedő nagynénit a közelbe, hogy könnyen ugorjunk, ha kell. Ha viszont a parkinson plus apunál elharapózik, akkor nem (illetve már most sem) hagyható egyedül. Ergo én vagyok a terveiben, hogy gondozzam nagynénit. Megjegyzem, van még három unokahuga meg két unokaöccse, akik fel sem hívják.
Épp leszoktam Kócos instájának nézegetéséről, egyetlen új fotón látszik, ahogy épp a tesójával egy napra külföldön járt, egy hónapos lehet a borzalmas szakálla ÉS oldalzsebes a nadrágja, vááá.
Erre Anyu szól, hogy látja, hogy növekszik a követői száma, biztosan ismerkedik. Hát, biztosan, de ez pofán vágott. Én mindig a szeretőimhez menekültem szakítások után, de most el sem tudnám képzelni. Hát, neki könnyebben megy a felejtés. Ha egyáltalán erről van szó, de Anyu is lehetne kíméletesebb néha.
Azt mondja a terapeuta, hogy durván lelki bántalmazó volt a gyerekkorom és a kapcsolataim, de a főnökeim jórésze is. Az eddigi pszichológusoknak miért fizettem egy vagyont, hogy ezt sosem állapították meg? (Nyilván gyanítottam, meg utáltam gyereknek lenni, bár szerintem az mindenkinek xar. Vagy nem. Nem tudom.)
