Bementünk az irodába és szétfagytam, mert a luxus imázsfilmjeinknek futnia kell a kivetítőkön, de a hülyéje fagyjon meg 17-18 fokban (vidéken még hidegebb van, mindenki taknyos), és nyüzsögtem és soktucat ismerőssel találkoztam (hétfőn délután én voltam az egyetlen, aki alkalmas volt szerda reggelre egy 30 fős találkozót összehozni az épületben mindenestül, nyilván tekintet nélkül arra, hogy xarrá vagyok dolgoztatva és az éves felülvizsgálathoz nagyon kellenének az adataim, meg még pár órán belül gyűjtsek össze olyan infókat, amik nincsenek meg a cégemnél, plusz a szokásos) hát akkor már reprezentáltam rendesen tűsarkúban meg nagysminkben), és tizenpáran a régiek közül együtt ebédeltünk és bolond macskákról sztoriztunk és olyan excelbug-om lett, amit a teljes fejlesztési csapat sem látott még, de mind erősen próbálkoztak. Nem, nem oldották meg, nehogy már ne legyen ezzel is pluszmunkám (átgépeltem).
Ellenben hétfőn délután szóltam, hogy akkor felejtsen el a csapatom két napra és megoldották.
Egyik vezető kihangsúlyozta, hogy nagyon sokat segít, hogy beálltam a csapatba. Amikor félreérthetően mondtam, hogy március elejéig végig leszek (3 nap szabi a terv), azt hitte, fel akarok mondani és bepánikolt. Tisztáztam.
Aztán jött a heti 1:1 megbeszélésem, ahol át kellett beszélnünk, hogy milyen új feladatokat kapok és milyen képzési tervet állítanak össze hozzá. Akkor megjegyeztem, hogy nyitott vagyok, ésúgyegyébként melyik feladatokat fogják elvenni tőlem, mert az mégsem móka, hogy a (majd visszautalják saját pénzből kifizetett) pékségekből berohanok a bekészítéssel, intézem a parkolást meg a fogasokat, majd lerohanok az eredeti munkámat végezni, majd fel a salátákat elintézni, majd feldolgozom az ügyek felét, majd elpakolom a kajamaradékot és visszarohanok a statisztikáim egy részét feldolgozni, a boardnak angolul statisztikát kalkulálni meg a számlákat lekönyvelni, hogy egy hét múlva visszakapjam a pénzemet, de közben találtak egy medált, köröztessem meg és miért nem tudom Kolleginám feladatát (nem is akarom) és akkor még vállaljak be újakat ezek mellett.
Beállítottam álláskereső emailt, szóval nem aggódom nagyon, de közelít, hogy egy ilyennél felmondok és lépek. Három, otthonomhoz közeli szimpatikus állás esett be csak a héten (egyik épp Kócoséknál, ő örülne nekem), meg egy mostaninál jobban fizető fizikai, csak hogy tudjam, mennyit érnék.
És pozitív, hogy Kócos egy zsáknyi bevásárlással állít be, amiből mondjuk csak a gyümölcsöket ehetem, de abból is hozott bőven.
Az is, hogy újra birtokba vettem a fotelomat, a macska a nyakamnál fekszik boldogan szuszogva, vagy nézi a vállam felett a sorozatomat.
Van millió alapanyagom és megérkezett még egy nagy adag, már csak idő kellene, de ha horgolok, az eltart még pár hónapig (vékony fonállal nagy dolgot, a legjobb).
Ismét szanáltam és átrendeztem a fotókat a hűtőről a falra egy táblára, sokkal rendezettebb, illetve megvan az Agymenőkből, amikor Howie-ék Sheldon OCD-jére hatva rakatnak rendet vele? Na, ez Kócosnál is működik. Megmutattam, melyik szekrényből mit hová és már pakoltuk is. Hét kisebb szekrényt és három nagyobb dobozt raktunk át. Még két vasárnap és makulátlan a lakás.
Csak hogy írjak jókat is.
