17 éve írom a blogot.
Huszonéves lányból középkorú nővé váltam.
Belefutottam akkori pasim emailjébe, el nem tudom mondani, mennyire agresszív és lekezelő hangnemben szólt hozzám (a topdiplomás szofisztikált, überművelt fickó). De jó, hogy Kócossal (az átlagdiplomás, Marvel-rajongó kedves pasival) vagyok. Aki egy csúnya szót kimondott. Még nem láttam ilyennek. :D (Nem, nem engem szidott.)
Nem hittem volna, hogy jóval fiatalabb pasi szórakoztat. Nem hittem volna, hogy lesz macskám. Meg hogy ilyen jófej, igaz, tegnap a bepótolt online kvízünkön a kamera meg köztem üldögélt és szagolgatta az arcomat. Tehát a többiek belőlem egy macskasegget láttak. Hogy 16. éve egy nagymultinál leszek. Hogy aki addig egyetlen éjszakát sem volt kórházban, azóta 5 műtétig jut. Hogy elgagyogok spanyolul. Hogy autóval járok dolgozni, éééén. Hogy heti 1-2 program elég. Hogy néha merek nemet mondani, főleg, ha nem bánnak velem szépen. Hogy ekkorra már nem A Korislány leszek. Meg már nem is A Táncos. Hogy egész hetet húsz nővel összezárva, kreatívkodva élvezek és évi háromszor ismétlünk.
Jobb, mint képzeltem.
