Tobber életblogja

Egész konkrétan így megbeszélek home office-ban, csak a cirmosom nem tűrné azt a szép sapkát:

https://www.instagram.com/reel/CIyz-ViDdSo/?igshid=YmMyMTA2M2Y%3D

Szüleim forszírozták a húsvétolást hármasban. Féltem őket a covidtól, de ő döntésük kell legyen (értenek a biológiához). Anyu pogácsája már rég nem finom, de más sütije sem igazán. Beszéltem vele, hogy vegyen minőségi alapanyagokat, nem tudom, hol rontja el, hisz a kisujjában volt régen. :(

Furák lettek. Apám többször megdicsért, pedig a legkevésbé sem ilyen alkat. Az esküvőre készített és tesztelni felvett ékszeremet (a tűsarkúmat is teszteltem, soha többé noname cipőt, abban tuti nem fogok táncolni!). A süteményemet, majd lecseszte Anyut, ő miért nem süt olyat (sütött már). Hogy hazafelé beugrottam a kertészetbe (pusztán miatta, ugye!), de még nincs a kedvenc növényéből, pláne húsz tővel, vittem volna.

Mondta, hogy menjünk a közeli szuperszép parkba. Hát, tűsarkúban, harisnya nélkül nem szívesen. Hogy együtt nézzük meg a Bosch-kiállítást, akinek mindketten nagy rajongói vagyunk és néhány festményárverésen túl nem néztem vele festményeket huszonéve.

Tuti öregszem, fura emlékek ugranak be. Hogy a Pradoban fél órára leráztam a fiúkat, mert a Gyönyörök kertje minden részletén hosszan ámultam. 1500 körül festette, hát hogy lehetett ekkora fantáziája 500 éve, amikor pár évvel korábban Mátyás épp reneszánsz festőket, szobrászokat hívott be hótunalmas portrékhoz? (És ez volt a trend még úgy 3-400 évig.)

Meg az ugrik be elfeledett 35 év után, hogy mennyire utáltam a telket, és csak szüleim korosztályával tudtam haverkodni, de egyszer lejött a szomszéd bácsi unokája és addig cukkoltuk a másik szomszéd bácsit (a bácsi milyen sértő már egy miniszteri főtanácsosra meg egy végtelenül művelt, remek humorú mérnökemberre?) kopott kék tréningnadrágját, míg elkértük és varrtunk rá sárga anyagból térdfoltot, meg a fenekére egy tűsarkú nyomát, mintha épp fenéken...

És ő büszkén hordta.

Nagyon szerettem, a diplomám utáni vacsorára is elhívtam, ő is viszont a késői lagzijára.

Kócosnak vettünk (felesben) elegáns szövetnadrágot és csini inget, jól áll neki. Sütögettünk, filmeztünk, holnap cimbikkel társasozunk, rá kell készülnöm a közelgő totális túlpörgésre, előre félek (és beosztom a Frontinomat).

Az estéket is beosztottam, minden este három feladat a max., ne torlódjon fel a túlórák után.

Csak ezen a három héten legyünk túl.

(Oh, ez piszkozatban maradt a hét elején.)

…és aztán pénteken a tánc előtt odaugrom két órára a csajokkal választási csalódás koccintaniból hajnalig röhögés, vállalhatatlan éneklés és kínos videók születtek.

Szombaton a jogsit és autót szerzett havernővel gyakoroltuk a vezetést és tankolást a lelkes Kócossal. Profin megy neki csak parázik.

Aztán megvettük az ajándékokat és szétfagytunk, hogy vasárnap a piknikezős lánybúcsún ismét szétfagyjunk. Ellenben akikre számítottam, nem voltak viszont a kedvenc havernők igen és ők erősen feministán hagyták a témát. Szerencsére.

Kócossal foglaltunk szállást és az esküvő másnapján bejárjuk a környéket. Utána két nap céges elvonulás, ÉS az Éves Nagy Beszámolás ÉS az új feladataim élesben, hát, lövésem sincsen, hogyan ugrom meg. Kócossal néztünk tengerparti szállásokat és repjegyet júniusra két nap szabival megoldva. Csajokkal egy hét fixen nyár végén.

Kezd újra felpezsegni az élet, örülnék, ha hosszan így maradna.