Törökülésben, ölben laptoppal az ágyon, kint a napsütés csillog vakítóan a havon, a cica lesi a madárlábnyomokat érdeklődve.
Játszóspóló, home office konty, miközben a házhozszállított új parfümömben illatozom és matt vörös ajándékrúzs virít a fejemen (fun fact: irtó xarul áll).
Kócos, ha olvasol itt, ne olvasd a blogot, légyszi, nem szeretném. :)
(Tegnap felugrott a keresőmben egy pillanatra a blog adminoldala, és nem szeretném, ha az itteni ventilálásomat olvasná.)
...mintha írnék ide bármit. Elvagyok, egy többnapos fejfájás és fél napnyi kettőslátás után eléggé megijedtem. Összepakoltam egy kórháztáskát, ha mentő kéne, nem kellett, de nem vagyok fényesen.
Közben dolgozom, havi két nap bentről, heti két informális kollégás megbeszélés, kezdek becsavarodni, ontom az ékszereket, megkértek, hogy segítsek egy angol gyakorlós felkészítésben egész napos beszélgetéssel, hát jó, a spanyolom végetért, az autó nem az enyém lett, Anyu szerénykedik, hogy ne őket jelöljem meg halál esetén kedvezményezettnek az életbiztosításomban, de akkor ki mást, szerzett nekem egy vérnyomásmérőt, hogy tuti magas, 105/70, nem magas, a cégnél szigorítottak és ffp2 maszk a kötelező, ergo valami történt, sajnos tél elején már három halottja volt a cégnek, azóta többről szól a folyosói pletyka. Találtam ikszelős salátabárt, erre az Árkád befalazta, szörnyen étkezem és alig mozdulok ki, Kócos nálam van hétvégéken, vele egy keveset. Irogatnak régi tinderes fiúk, mintha egy másik élet lett volna. Hétvégén három cimbit áthívok társasozni, meg elfogyasztani az alkoholkészleteimet, Kócos is szereti őket, farsang is van, egy kis fánkozás sem árt.
Valami nem kóser velem, nem tudom megfogalmazni, mintha másnapos robotmódban szédelegnék. Meg hiányzik a régi életem.
