El van írva eeszt-ben a születési dátumom. A háziorvos javítja ki. Ő nem tudja. Így állítom ki az EU-s védettségit, utazom külföldre. Regisztrálni akarok harmadik oltásra. A születési dátummal kéne. Ami rossz, tehát be sem enged. Bemegyek az ügyfélkapun keresztül. Újra kéri. Rinyálok a háziorvosnak, írja már át! Átírja, megnézem, oké, csak a hasmenős vírus van rajtam, várok pár hetet. Mire újra bemennék, visszaállították a régi, rossz dátumot. Lexarom, regisztrálok azzal. Igaz, a visszaigazoló emailben csak a név és a hibás szüldátum szerepel, ezen még elbotolhatok. Felhívják a figyelmet, vigye magával a TAJ-kártyáját és a személyigazolványát! Mit kérnek? A személyit és a védettségit. Majd a lakcímkártyát. Fszom. Egy katona lázatmér, kezet spréz. Tovább. El van írva a születési dátumod, mondja a katonanő. Izé, ez most csendőrpetru vagy én is tegezzem le? Tudom, kinyomtattam a levelezéssorozatot a háziorvossal. Mindegy, ő visszaírja, de nem garantálja, hogy így is marad, kuncog. Tovább. Orvos. Kérhetek Modernát? Persze. Jobb itt válogatni, mint egy cukorkaboltban! De M-ra várnom kell. Pörögnek a Pfizerek, én várok. Figyeljenelnézést, az asztra ugye nem kínai? Nem. Jó, olyat nem akarok, akkor milyen? Brit. Mi? Aaangol. Én is olyat kaptam, az nagyon jó vakcina. (Gondoltam, a néni menzeszét már nem fogja felborítani.) (Tudom, svéd is. Meg jégcsarnok is volt egy időben.) És aztán jöttek felém a kérdések. Izé, ott van egy fél hadsereg, meg civil, tényleg képtelen bárki érdemben felvilágosítást adni? Mindegy, ráérek. Oltottak, de ha nem voltam még betegként a kórházban, akkor csak a lakcímkártyámat megnézve (miért, nem mindegy, hol oltatom magamat, hová vagyok bejelentve??) (Utána ugrott be, hogy egyszer, amikor a mentő a Honvédban pakolt le és fél napot folyosón várva éjfél után sorrakerülve lebaxtak (engem!), hogy nem ide kellett volna jöjjek (hámer én irányítom a mentőst), akkor hajnalban átvittek ebbe a kórházba (képzelhetitek az örömüket), majd reggel két kivizsgálás után elengedtek, hogy nem igazolódott be a gyanú. Izé, akkor ez mi volt? Ja, menjen vissza a kezelőorvosához. Dehát a mentő hozott be, nem kezelnek, merre induljak??) Szal már voltam itt, próbáltam feledni.
De a legnagyobb öröm, hogy hosszú metrózós évek után ma felszálltam a trolira. Két annyira durván pisaszagú, retkes ember utazott velünk, hogy beájultunk. Minek akkor első ajtós felszállás??
Kösz, Karigeri, franc fog visszaszokni az autóról, 45 év bkv-n szenvedés elég volt.
Hazafelé elmentem a KFC felé, hazavittem egy emberes adag csirkeszárnyat (amit egyébként utálok, a KFC zseni), betoltam, aludni akarok.
Bőmúlt hétvégén bejártuk a Gellért szállót egy történésszel, megebédeltünk cukihelyen Bé (augusztusi!) névnapját ünnepelve, Kócos elhozott, TCsV-nél játszottunk, Kócost itattunk, mert becsípve megacuki, hétfőn már a keddi káoszra készültem és próbáltam okos válaszokat adni a tucatjával telefonálgató kollégáknak, este rácuppantunk a kvízre, majd kedden hajnalban már a cégnél voltam és összeszedtem mindent, amit kolléga segítségével a helyszínre vittünk, intéztem a termet, a cateringeket, az extra kívánságokat, a zárva a vécét, tíz perc múlva lehetne itt mikrofon hangfalakkal, beszólt a pincér, kéne még egy izé (bameg, a trénerek így is négy nappal korábban találták ki, mikre van szükségük, privát pénzemből vettem meg munka után, egy hét múlva kaptam vissza, figyu, ezeket nem használtuk el, hol vannak, jaaaa, odaadtam X-nek, hogy a gyerekének vigye haza, őőőőőő, faxom, trénerek!), mikor lesz ital, kaja, miért van öntet a salátán, miért ilyen xar a pesti közlekedés (éjjel kettőkor például isteni a városban autókázni, de visszafogtam a stílusomat), egész nap 115 ember, be-beálltam én is feladatokba, főleg a fél óra rajzolgatósba, mert kifejező pálcikaembereket tudok rajzolni, aztán tömeg el fél ötkor, mi még pakolunk, visszacipekedünk a céghez, elpakolunk, másnap rinyálnak a kollégák nekem, hogy ők milyen fáradtak, szerdán már egy teljes nap lemaradást dolgozok fel a 2,5 embernyi munkámban, plusz zárások jönnek, egy újabb, 60 fős rendezendőt kaptam, meg ezer más feladatot, nincs lazulás. Rohanás, jön Kócos, másnap szétdolgoztam magamat, tudtam, hogy fél egykor van egy gap, amikor alig van autó az úton és 20 perc hazaérni, akkor hazajöttem az ebédidőben, este fél nyolcig toltam (nem, egy fityinget nem kapok ezekért!!!!). Péntek-szombat-vasárnap egy őőő világomtól totál messzi előadáson jártam, mert érdekelt a hype körülötte, meg sosem árt tanulni (amíg az nem kineziológia vagy tarot, ehh). Na, majd mesélek, este jött Kócos, megetetett, ágybatett, elájultam. A héten szabin vagyok, úgyis zárás van, nekem meg 20 nap(=4 hét) szabim, amit kötelező kivenni és nem fizetnék ki, ma még fejfájok az oltástól, meg dolgoztam keveset, holnap jön a félévente ideeső taktócsaj, akivel ketten kitakarítjuk a teraszt, redőnyt meg az ablakokat, a többit eltolom egyedül. Szerdán-csütörtökön előadásokba hallgatok bele online, jön Kócos, rendezem a ruhásszekrényeket, lesz a héten tánc a cimbikkel, szüleim 50-edik házassági évfordulója, amire nem tudom, mivel készüljek (vagy akár elugorhatnék hozzájuk, mert wellnesseznek, de Sopron baromi messze van!), osztálytársnő temetésére elmegyek talán, aztán jön Kócos hétvégére, utána hétfőn munka után Lear király a Katonában, kedden Pécsen dolgozom, vonattal oda, letolok pár találkát, vonattal haza, a többi még távoli. Nagyon. Fáradt. Vagyok.
Eljutottál idáig? :D
