Tobber életblogja

...és sokkoló, miért halt meg.

És meghalt egy gimis osztálytársunk is.

És nem biztos a pozícióm, bár ma egy újabb rendezvényt bíztak rám pluszban.

Sok. :(

Ma eltört bent a mécses, kibőgtem magamat. Fun fact, senkinek nem tűnt fel.

Meghalt szuperegészséges Csini(ex)kolléga. Fel sem bírom fogni.

Rámsóztak teljes 8 órás munkát hetekre a meglévő dolgaim mellé az új kolléga érkezéséig (aki azért ment el, mert ez neki alapból túl sok), meg a százpluszfős rendezvény, aminél senki nem válaszol, megegyezünk nagy nehezen teamsen majd este jön az email, hogy stornó az EGÉSZ és újratervezés másképp, más beszállítókkal, segget csinálok a számból mindenki előtt.

Munka után saját pénzből meghitelezve vásárolok tárgyakat hozzá, majd valamikor visszakapom (ebben a hónapban kifizettem a rámeső részt a kertfelújításból, hat fa gyökéreltávolításából és újabb esővédő részek kialakításából, nem túl sok pénzem van), 240 ember hasfájását intézem úgy, hogy a felére sem tudom még a választ, és akkor meglepő infót találok egy jövőnkről szóló anyagban, baszki.

Azt hittem, elájulok. De csak sírok.

És talán nem is a sok teher zavar, mert szeretem ezt csinálni, hanem a tény, hogy mennyire rohadtul lenézi mindenki a munkámat. Mindenki.

És akkor mit reagáljak a családi csetekre, ahol az eddig kedvelt lányt hirtelen ribancnak nevezik, mert el mert válni.

Szétmegy a fejem két hete.

Nem kapok időpontot mammográfiára.

Még négy hét szabim van idénre.

Esténként csak begubózva bámulok magam elé, nem jó így...