Megvan az érzés, amikor frissen bodorított hajjal és arckrémezett képpel elindulsz a csomagpontra* meg hajmaszkért, leviszed a hűtőkiürítés szemetét, belerakod a kukába és a hirtelen megcsúszó zsák egy hatalmas kukaporfelhővel lep be?
---
Egy nagymultinál nem kell kétszer mondani, hogy kérek egy kis plusz munkát. A fix munkám, a projektmunkám, a 100+ fős rendezvény és az átvett kolleginák betanítása mellé megkaptam egy hónapra egyik elmenőnk napi 8 órai nem kevés feladatát.
(Félreértés ne essék: én kérem, engem ez szórakoztat és amíg támogató a közeg, tök lelkes vagyok. Az kevésbé tesz boldoggá, amikor a főnököm ígéri magát, más számít rá, de nem jön. Akkor nem velem kéne hőbörögni…)
---
Az átvett kollegináknál annyi a nehézség, hogy a folyamataink nem lettek egységesítve, de egyik oldal követel a másiktól olyan tranzakciókat, ami náluk még nincsen. Ez sokezer ember esetén nem kevés nyomozásomba került, mire kiderült, van 1-1(!!) ember valahol, aki belelát mindkét szerverbe és további tíz kolléga bevonásával sikerült is megoldanom. Hozzátenném, hogy közöm nincs egyik osztályhoz és a folyamathoz sem, csak én vagyok a jófej joker jelenleg, aki majd megoldja. Végülis megoldottam. :D
---
Egyik nap a postán kezdtem, egy ügyvédi iroda ajánlott levele várt, majd’ szívbajt kaptam, mi lehet, nekem aztán semmi ügyem senkivel. Hát, egy elővételi jogról kell csak lemondanom, jeee. Ezzel kiderült, hogy kettes lakás jelenleg kb. 38 milliót érhet. Huh. 15 éve volt 15 millió. Durván elrepültek az árak.
Aztán berohantam a felvásárolt céghez, körbemutatták a retro épületet, azokat imádom és ez különlegesen izgalmas pesti ház (láttam padlást, tornyot, mechanikai csodát, amire azóta vágytam, hogy anyukám gyerekkorában mindig belógott a nagypapához a minisztériumba csak ezért).
Ott az egy órából három lett, ahol vázlatosan(!) elmeséltem, mikor milyen folyamatokat kell követni, még bele sem néztünk az operatív részbe. Aztán bementem az új csili-vili irodánkba, kvaterkáztam pár vezetővel, áthoztam néhány dolgot és kb. déltől végre dolgozhattam. Kicsit sok most a túlórám (fun fact: ingyen, persze).
---
Kicsi a világ a dugóban szüttyögve elsétált mellettem spanyoltanfolyamos cimbi (aki becsempészett Bét meg engem egy kiállításra és egy másik szuper retroépület tetejére is kivitt anno, meg egyébként is imádom, fel kéne hívnom?).
---
Egyik nap bejelentkezett a fodrászlány, hogy a közelben felszabadult ideje, feljöhet-e este, naná. Levágott egy kamaszfejnyi hajat, azt néztem, még a kupac is milyen szépen csillog, szép most a hajam, csak már idegesített, mindig leborult vezetés közben. Mit ne mondjak, kényelmes, hogy házhoz jön átlagáron. A macska érdeklődve nézte. Amíg be nem kapcsolta a hajszárítót. :D
---
Jártak még nálunk cimbik iszogatni, Kócossal lófráltunk, ma cimbikkel tánc, holnaptól Kócos, aki simán jött volna ma, mert elfelejtette, hogy ne, elindult a guilty pleasure survivoröm, amihez megszereztem Anyu netes kódját, de nagyon trash lett, azért itt nem a bulvár rész volt izgalmas régen. De legalább közben alkotok, meg van Friderikusz podcast meg Álljunk meg egy novellára, lehetne több Kortárs felbeszélés, kreatívkodáskor/kocsiban hallgatható szépirodalom.
*Heti 2-3 nap home officeban vagyok, most épp az ereszszerelőket felügyelem. Sosem tudom, hová rendeljem a csomagjaimat (épp egy kanapéhuzatot), egy közeli papírbolt csomagpontja a legjobb megoldás és még szép színes filcekkel is felszerelkezem náluk.
