Amikor úgy járjuk Barcelona utcáit, mintha otthon lennénk.
A város, a hangulat, emberek, levegő, házak, ételek, tenger, növények, nyelv...
A 65. kilométer/5 nap sétánál kicsit felmondták a lábaim a szolgálatot, megérte.
Anno azért kezdtem spanyolul tanulni, hogy 1. ne haljanak el az agysejtjeim, 2. én ebben az országban még szeretnék élni.
Nem változott az érzés, szeretem.
Hazahoztunk némi füstöltárut, este Kócossal elmajszoltuk.
Mennék vissza.
Jön a 4. hullám.
Remélem, az augusztus eleji egy hét a csajokkal belföldön belefér.
---
Ismerős taxist küldött az app a reptérre, szokás szerint dumcsiztunk. Velük járok huszonéve.
Elmesélte, hogy hatalmas kedvenc vagyok a taxisaik közt. Merthogy ők megbeszélik a fiúkkal az utasokat és rólam mindig nagyon kedvesen beszélnek, a Feri, a Jenő, az Attila, a Józsi, meg a… és sorolta (én senki nevét nem tudom). <3
---
Aztán négy óra alvás és egy repimegjelenés után összeállítottam egy anyagot, amit mindenki kerülgetett, úgyhogy megkaptam benti fő kritikusomtól, hogy örül, mennyire hasznos tagja vagyok a csapatnak.
---
Aztán exigazgatóm fia írt rám három év után ismét. Szeretne elhívni egy randira.
Szép és irtó okos és 30 éves és kamaszkora óta ismerem. Nem.
---
Meg a szokásos, Műegyetemista és Nagyonszőke ajánlgatja magát. A legkevesebb kedvem sincsen kalandozni, (szerintem nem is vagyok épp a legvonzóbb formámban).
---
Ma végre Papírkutyakülönítmény találkozunk, hétvégén elráncigálom Kócost a cimbikkel kertipartizni, aminek jelenleg csak a helyszíne és kezdési időpontja módosul kétóránként, mindegy, ráérünk.
