Az egyik nagy kedvenc hónapom.
Január.
Nyugi van, béke, csend, dér, (másutt) hó, tiszta levegő, nincsen pollen. Most épp hétágra süt a nap. A két napja fejgörcsömnek annyira nem jön be, de a három kávé, egy kóla, koffeines saridon sem, szal próbálom így élvezni. Volt aurás migrénem megint, pedig nem szokott ilyen sűrűn…
Akollégák kipihentek, határidők is két hét múlva legkorábban. Munka, megbeszélések a medrükben, az is békésen. Otthonról. Hétfőn beugrottam az irodába egy napra Gével kávézni, elég is volt negyed órát autót vakarni, ez nekem új élmény. Hidegben. Félálomban. Belülről is. Mert oda is fagy. Ha meg rátolom a fűtést, rámcsöpög. Mindegy, örülök, hogy egyáltalán elindult még az akksi.
Kócos hajnalban munkába menet szivecskét meg macskát firkált a szélvédő jegébe, cuki.
Házhozrendelés ismét tökéletes, minden hobbialapanyag, oktatókönyv idejön, csak bírjam megcsinálni végre. Rettentően hiányzik egy salátabár házhozszállítás, ahol én klikkelem össze, mit szeretnék bele (nem szeretek itthon fél avokádókat, kukoricát, maradék alapanyagokat kukázni utána, tonnaszám meg nem bírja a gyomrom a salátát). Két ilyen volt a fővárosban, mindkettő bezárt. Ha infótok van, írjatok!!! (tobnlc és jahús.)
Leeresztettem. Nincsen baj, csak nem pörgök, napokkal később hívom vissza a cimbiket, elvagyok magamban. Gyereknek voltam pont ugyanilyen. Aztán felpörgetett a megfelelési készenlét, most az is szunnyad. Elengedtem a nyelvvizsgakérdést, irtó távolállok tőle. Tavaly idén nyarat terveztem, de leálltam a tanulással. Hetente a kiscsapattal jó csacsogni, legalább nem felejtek mindent. Kócos államvizsgára tanul, szóval lebeszéltem magamról, de ragaszkodik hozzá, hogy átjárjon, én kapcsolom ki. Pedig igazán nem teszek bele sok energiát, szeretgetem, megnevettetem.
Végülis ennyi néha bőven elég…
Nézem a Szomszédokat, Julcsival egykorúként a fiatalkoromat idézi meg. És marhára nem ilyen volt a kilencvenes évek! Oké, a város igen, ruhák persze, ezek a gondok is felmerültek, de Horváth Ádám kicsit túltolta a saját dilemmáit, a nőkkel, gyerekekkel szembeni hangnemről, a kussolj, ha a férjed félrelép, örülj, hogy vannak szép gyerekeid szitukról nem is beszélve. Egy gúny nélküli felhőtlen nevetés nem jut a pároknak, kollégáknak, barátoknak. Ne feledjük, egy párhuzamos amerikai világban ekkor forgatták a Jóbarátokat, kezdték a Sex és NY-ot, a Família Kft. szitkom is befutott ugyanekkor… De a bunyójelenetek, az üldözések viccesek és a velős egymondatok a végén… Őőőőő, nehéz lehetett valaha komolyan venni.
Hát ilyen tartalmas poszttal jelzem, hogy még élek, köszönöm, aki hiányolt, íme egy kis bakiparádé a Szomszédok forgatásairól, hogy azért ők sem vették magukat túl komolyan:
