Na, most, hogy végre beleférek hordom a három éve vett sárga dzsekimet szürke sapkával (mert mi más menne a sárgához igazán), a Pantone ma kijött az év színeivel: egy élénk sárgával, mellé egy általánosszürkével.
Divatot teremtek.
Meg Bé megtalál szemüveg nélkül is.
A hír(ekenfelbaxás)csökkentés jól megy a napi háromszori hírportálcsekkolással. A mobilfüggőség még nem, kamerátlan megbeszéléseken nézem a telefonomat, mosdóba viszem, totál rá vagyok kattanva. Dolgozom az ügyön.
Volt koronavírus miatt labilis lelkek tréningem kettő (ennél szebben volt megfogalmazva), most már megértem, a nemnagymultinál dolgozókat, ők mit értenek tanácsadáson. Ne, az üzleti tanácsadás valóban megér sok pénzt (párszázmilliót). Ez? Hát, jó volt, meg hasznosan összefoglalós, de Drpr, a régi pszichiáterem (nincs új!) már tizensok éve a kezembe adott E. Tolle könyveket. A tréningeken azt rágtuk át, amit úgyis tudunk. Max. nem használtuk, tehát hasznosan összefoglalós.
Mondjuk tök jó lett volna, ha nem az éves zárás totális közepén van, estébe nyúlnak a napjaim, ma meg be is kellett menjek, erre bent kiderült, hogy nem is, mert valaki elcseszett egy adatot, újabb napokat várunk, meg a cég lóg nekem pénzzel, mert én fizettem, de elvesztünk a bürokráciában, tehát egyelőre nem kapom meg.
Majd a folyosón elcsípett egy kolléga, hogy kéne reprezentálnom, én meg nem vagyok reprezentatív amit nem szoktam, nomeg pulcsi-bokacsizmában voltam (legalább fehér pulcsi, lakk csimma, meg szépen voltam sminkelve, a L. Mercier Translucent Loose Setting púder tényleg csoda!!! Amiből a fele nem látszott a maszkban. Remélem, a homlokomat előnyösre sminkeltem.) Mentem, mosolyogtam, készítettem fotókat az ünnepi pillanatról, amint aláírják a szerződést és mindenki örül), aztán hazarohantam, mert 1. a tilos héten voltam bent, másik hetes vagyok, 2. kezdődött az évértékelő (meg vele párhuzamosan még egy meeting, annyira fontos ember vagyok, hogy ezeket rendszeresen le kell mondanom még égetőbb megbeszélések miatt), aztán papírmunka ezerrel, lassan zár a HR, a számvitel, a pénzügy, a projektem, buknak ki az egyenlőtlenségek, kapkodás.
Engem hívnak fel, hogy hatással vagyok a beszerzésre, rájukpirítanék-e, mert az idei kiszállítás nem lesz meg, ha fel sem töltik a rendszert, én meg mumusolok, mert rám néha valóban hallgatnak.
Exfőnököm, aki másik osztályon dolgozik, ma kirúgta egy fix kollégáját, meglepődtünk.
Életem nihil, Kócos szakdolgozatot ír, meg a programot hozzá, a kvíznek vége egy időre, a nyelvsulinál eredmény, hogy a fura tanárhoz ketten jelentkeztek, ezért nem indult vele a tanfolyam, de visszahívták a régit, és mivel én is ludasnak érzem magamat, hát jelentkeztem a cuki nőhöz, nem árt.
Elkészültem egy fülbevalóval, egy lógóval meg egy medálhoz készítettem egészen szép láncot, összeszereltem, volt pár óra munkám benne, majd mutatom instán, csak az a helyzet, hogy irtó lusta vagyok befotózni a kész ékszereket. Nem is értek hozzá, nem is sikerül jól, a képszerkesztés idegesít, a fotózáshoz természetes fény is kéne, ami nincs, bár a meglévő legalább szórt.
A kis próbálkozás, hogy szakik kitisztítják a szifonomat nem jött be, sajna csőgörényest kell hívnom, mert néha bugyog a mosogatóm, ne legyen nagyobb galiba belőle. A két villanykapcsolót is átszereltettem velük, maaaajd a távozásuk után kinyitottam az addig zárt hálót, és láss csodát: ott nem volt áram. Visszajöttek, két órát a hibát keresték vasárnap, majd le akartak rázni, hogy biztosan véletlen (annyit azért értek az áramhoz, hogy a 15 évig semmi baja kapcsolóban villanyszerelés után 10 perccel váratlanul eltűnő áram összefüggésben lehet a szereléssel), újra szétszedettem velük, és bingo, az egyik kábelt nem kötötték vissza. Jó.
December 17-től vagyok szabin, addig még 1-2-szer bemegyek, utána január 11-ig(!!!) ilyen terveim vannak, mint Papírkutya Különítménnyel babázás, maszkos séták cimbikkel, Anyuval, egyedül, jóltanuló Kócos esetén vele jövés-menés. A karácsony vagy kimarad, vagy én addigra egy hete nem látok embert (ettől még fertőzhetek!), talán maszkban egy szülői látogatás. Ha lehet, inkább ők nálam. Vagy nem tom, apámat soha nem engedem ide, legyen ez az ajándéka.
Tehát ilyen izgalmak mellett melyikőtök csinálna mást: tegnap este teszteltem a memóriámat, hány magyar népdalra emlékszem.
Egészen meglepően sokat előhívtam. Mármint az első sor sosem ugrik be, de szépen rákerestem az Ortutay Gyulás gyűjteményre, és második sortól több tucat ment. Megnyugodtam, mégsem kell a harley-mra nagymagyarországos matricát tennem az egészséges nemzettudatom érdekében.
A diétával leálltam, mert képtelen vagyok figyelni, ha nem eszem és ééén, aki soha nem hibázom és erre tök büszke vagyok, most kétszer is. Rettenetesen haragszom magamra!!!!!
Három embert érintett, akiknek pár perc munkájába került kijavítani és mind(!) kinevetett, amikor felhívtam, hogy elnézést, de hibáztam, majd még egy negyedik, akinek készítem a kimutatásokat, is megnyugtatott, hogy én sosem szoktam, mások állandóan. Nem, ez nem nyugtat meg, én nem szoktam hibázni.
Max. népdalok első sorait elfelejteni. De azt a táncházban/tábortűznél sosem kell tudni, valaki mindig elkezdi, ugye.
