Megvagyok, köszi.
Olyan semmilyen kedvem van hetek óta. Ilyenkor szoktam vásárolni. Úton egy tonnás rossmann-csomag (oké, Glamour-napon szerzem a mosószertől tamponon át a tisztálkodásig mindenfélét, nagyon sokat spórolva), meg új hajszárító (nagyon sokat spórolva), ha esetleg kéne, mert az esetek 99%-ában kihúzom a hajamat a nagykefés forgós csodával, node mi van, ha fázik a fejem és hullámosan hagynám a frizurámat (ahogyan az esetek 99%-ában senki nem szokott látni, dehát home office, úgyhogy ráhasaltam kicsit a wavy hair method irományokra és videókra <-- ez jelen esetben illatos, fényes és irtó puha ázottpulira sikerült, mondom, hogy kéne hajszárító).
Voltak nálam a cimborák két hete, a feladat, hogy kifogyasszanak a felhalmozódott és sosem iszom meg alkoholkészletből, az nem jött össze, pedig 4 vodkával és 2 pálinkával besegítettem, de a hangulat összejött. �
Most úgysem találkozunk egy darabig nyugisan, azaz persze az esküvőn igen, amire lövésünk sincs, mit ajándékozzunk (mindenük megvan, irtó kommersz az ikea-utalvány két ikea-őrültnek??), meg a nagyobb ünneplés a covid után lesz. De ki kellene mutatni valahogyan, hogy szeretjük őket. Passz.
Jártam kétszer bőrgyógyásznál, mert erősen tarthatatlan a bőröm állapota (nyugi, semmi fertőző, de van itt genetikus, pikkelysömör meg allergiás viszketős tünet, eltávolított több seborrheás keratózist, fibromát, mittoménmiket), a sebek miatt nem tornázhatok, illetve Anyu átsportolt tegnap úgy 30 dkg zsírbansült tarjával, meg még néhány kalóriabombával, szóval ne kérdezzetek, fogytam-e. Megszeretgette a macskát, amiket legendásan utált anno, aztán elvoltam egyedül.
Mert Kócos 2 hét iroda, 2 hét home office-szal pont kockázat, én meg minimálisat kockáztatok (legalább a gyógyszer lenne meg!!), szóval vele havi egy találkozás lesz. Legutóbb a küszöb alatt kúszva jött szépséges orchideával, meg hogy nem is érti magát, de nem akar velem hülye lenni. Elmeséltem neki, ilyenkor mi nők mit érzünk és hogy inkább előtte gondolkozzon, mint kússzon, persze virágot hozhat bármikor. Hatalmasat sétáltunk vele két közeli ligetben, elmentünk egy kézműves hamburgeres mellett, amit ezer éve ki akarunk próbálni, és olyan illat csapott meg minket, hogy vett két hatalmas hambit, amíg elkészült, elugrottunk árvácskákat venni, segített beültetni, tele a terasz friss és szép növényekkel.
Közben Műegyetemista nyomult ezerrel és mivel visszautasítottam, kitalálta, hogy álhírhívő tard vagyok és azért félek a covidtól, mert minden hülyeséget elhiszek. Én, aki a samponját is a biokémia alapján válogatja, ja. Mondjuk tudtommal az álhírhívő tardok épphogy nem félnek a vírustól, na mindegy. Sértett férfi sosem viseli el a visszautasítást, amiben az a vicces, hogy ezzel később is elzárja magát a lehetőségtől, jesszus, de gyerekesek.
Kockázat: jártam egy iparművész műhelyében, mert rendeltem tőle valamit és a közelben át is tudtam nála venni, csodákat készít, nekem is, imádom. Körbevezetett, invitált máskorra is, ha lesz tanfolyama, megyek arra is.
Bár semmi ihletem alkotni hetek óta.
Átmentem cicám megmentőjéhez, mert nálam hagyta a festett képét legutóbb, vittem a cicám szüleinek általa nem kedvelt játékokat, mentát ajándékba.
Kéthetente 1-2 nap az irodában dolgozom, 1%-a jár be tán a kollégáknak. Volt el nem költött keretünk, abból nyitottam egy számlát a menzán, aki kollégám megy, leehet róla ingyen párezer forintnyit.
Munka után mindig elugrom a közeli piacra, most épp a muskotályszőlőt, szilvát, mustot, csemegekukoricát nyammogom, imádom az őszi ízeket (meg az őszt). Szerintem nagyon megfogyatkozhatott a kereslet, mert minden eladóbácsi meg vevőbácsi körbeudvarolt, ami jópár éve nem jellemző (ergo a szemem lehet szép és az arcom nem, mert az nem látszik most a maszkban :D).
Újrakezdtük skype-on a kvízeket hetente.
Újrakezdtem zoomon a spanyol szintentartót egy új tanárral, kiscsoportban. Egyelőre bicskanyitogató a hölgy stílusa, örülök, hogy videófelvétel készül az órákról, sztem valaki fel fogja nyomni. (Nem, én a csendben duzzogva lelépek típus vagyok. :) )
Felfedeztünk szüleim és köztem félúton egy új kávézót levegős, nagy terasszal, oda elsétáltunk többször is (khöm, volt, hogy apu tudta nélkül), szüleim is függők a jó erős olasz kávéra, a süti egészen finom, tudunk egymástól egészen távol ülni... Engem annyira nyomaszt a szüleimhez bemenni, hogy max. évi 1-2-szer ugrom be, itt meg elvághatom a szálat, ha mehetnékem támad.
A nagynéniék jól vannak, kimentek a víkendházba, megoldanak mindent, egyelőre nem kellek.
Négy fős ötvöstanfolyam lesz hétvégén, kreatívos barátnővel csacsogtam róla, olyan kedvet kapott, hogy jönnek a hugával. Röhigcsélős nap lesz, az tuti!
Feszegetem a határaimat, néha filmet nézek (néha trasht is, az jobban szórakoztat, mint a művészkedő hömpölygőérzelmesesek), most meg az Emily Párizsbant, ami annyira mederben tartottan kedvesen sztereotip negédes, hogy még az én gyomrom is beveszi (Melrose Place/Szex és New York producer Darren Star új alkotása Phil Collins lányával, aki csak nekem Phil Collins lánya, a fiataloknak valamit zenélt a múlt évezredben Lily apja).
Nyomaszt, hogy nem lehet a megszokott életet élni, pedig csak pár hónap és hitem szerint minden megy tovább, lehet majd menni színházba, kondizni, kvízezni, suliba, kreatívkodni, meccsekre, meg barátnőzni, utazni sokat-sokat, hosszú vezetés közben Billy Idolt énekelve.
