Ja, voltam az irodaházban három hete két nap, erre már négy léguti fertőzött gyanús kolléga van, kettővel egy konyhába járok, kilincs, kapcsoló, kanár, pohár. Meg akiket esetleg megfertőztek, de tünetmentesek (még). Kettő tesztje negatív, jippi.
Nem is tudom, hányan akartak megölelgetni, nemhogy 40 centire beszélni a fejemtől. Sokan.
Aki fél, az már ne találkozzon velem, akárhogy is húzódom el (és műanyag villákat vittem, azzal eszem, a palackomból iszom).
---
Nagybácsit megműtötték, miután nagynéni kéthete ágyhozkötött volt, ő meg eljárkált ebédért, hát az étteremből a mentő vitte tovább infarktussal. Neki pár hét rehab, nagynéni továbbra is mozgásképtelen. Egy hete vasárnap kivittem hozzá Anyut a világvégére, én maradjak a kocsiban. Hív hozzá mentőt. Jó.
A negyedik órában már megkértem őket, legalább a telefonomat vigyék be tölteni, elautóztam a közeli faluba tankolni, ott kávéztam, elintéztem a mosdót, vettem egy újságot, hogy üljek tovább az autóban a fák alatt. Fogalmam sincs, mivel tökölték az időt, vagy hogy minek kellettem oda a ház elé. Aztán hívtak mentőt, elirányítottam őket, segítettem, majd utánukmentünk a Jánosba, ahol újabb két órát üldögéltem a kocsiban másik fák alatt, meg sétáltam, mire kiszóltak, hogy menjek csak haza, Anyu majd taxival hazamegy.
Hát mondjuk ezt hat órával korábban is mondhatták volna.
Nagynénit is megműtötték, már Anyuéknál lábadozik. Ergo apám hisztizik, mintha neki bármi teendője lenne is, Anyu engem hivogat és anyázik (apázik) rá.
Meg hazudozik. De meghökkentően rosszul, főleg hogy apámtól már tudom az igazat.
Ejj, de gyerekkorom.
---
Múlt héten három napra elugrottunk balatonozni elverni némi pénzt a SzÉP-kártyáról. Sehol senki, töküres utcák, népszerű strandon max. tizen vagyunk, 26 fok és elviselhető vízhőmérséklet. Takaros minihotel, elegáns, tiszta, nyugodt, ha jól értettem a sokszáz utalásukból, nem egy gyerekbarát hely (akkor miért vittem Kócost -kérdezheti most Bé elámulva).
Röviden: világbéke. Első nap odafelé egyetlen délutánba bezsúfoltam egy Tihany-nézést, egy arborétumot és egy trendi éttermet, ahol már ettünk két éve Bével, estére meg két óra sétát a balatonparti naplementében, aztán láttam Kócoson, hogy ez a kis letisztult lényének sok, szóval visszafogtam magamat, másnap reggeli után csak medencéztünk, napoztunk, társasoztunk, estebédeltünk, koktéloztunk a csillagos ég alatt a hintaágyban, bealudtunk, majd a smart tévén nyitva felejtett netflixet használtuk, a német (osztrák?) Roberttől innen is elnézést, ha eltekertük a Black mirrorját és átállítottuk a hangsávot. (Van saját netflix előfizetésem is, de na.)
Kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy jobb lenne okos tévén nézni a sorozataimat, mint laptopon (a sosem használt tévékészüléket odaadtam pár éve a szüleimnek, apám jobban lássa a focimeccseket meg Semjént). De szvsz elcsúfítja a lakást, sosem egy helyről netflixezek, meg ha közben kreatívkodom, akkor nem látok távolra vagy fordítva.
Szerdára hazajöttünk, itthon kialakítottunk egy kicsi nem kicsi kuckót a vadiúj teraszon, plédek és párnák a földön, felettünk a felszerelt függöny baldachinként árnyékol, laptop, netflix, társasok...
---
Voltam fogorvosnál mintavételen, visszaszerelték a klímát (ááááá!!!!), meg a cicahálót, szelektáltam a növényeimet és a terasz még mindig nincs készen.
---
A második hullám miatt a koncertünk elmaradt, előtte el akartam menni szoliba lenapozni a fürdőruha csíkokat, meg elintézni boltokat, de így, hogy Anyu meg nővére veszélyeztetett, rám meg szükség van, inkább elengedtem.
Ma munka után szabadtéri városismereti sétára megyünk Bével, holnap munka után Kócos érkezik, szerdán elmennék talán táncra, talán nem, vagy csak megállnék hátul nézelődni, de jobban félek ennél, csütörtökön távolságmegtartós Papírkutyás Különítmény pici Papírkutyussal, meg fogorvos este, ha minden igaz, befejezi, bár ezt már mondtam egy hónapja.
Péntektől Kócos, aztán úgy hiszem, jön az újabb bezárkózás hónapokra. :(
