Már a metrón bőgtem munkába menet. Émelygek reggelente. Pedig nagyon cukik voltak a cimbik, csocsó, darts, aztán átvágtunk a fél városon és vacsoráztunk, éjjelig csacsogtunk, mint régen, imádtam.
Rákoncentrálok a megnyugtatós módszereimre. Pusztít a stressz, a munka, a projekt, a sok változás, meg esténként a lakógyűléses egyeztetések.
A heti két kondit bírom tartani, meg néha egy tánc hozzá harmadik mozgásnak. Sz.xből kéne több, de hullaként beájulok Kócos karjaiba szombat esténként.
Lehet, hogy megérett pár nap szabadság, amikor NEM orvosokhoz rohangálok, vagy betegen a táppénzt bekkelem ki vele, mint tavaly. Vagy temetés, mint tegnap.
Végtelenül idegesítenek az emberek, márpedig abból soktucat beszél hozzám, flegma pöcsségét humornak gondoló pokróc kolléga, akitől a bicska kinyílik, a tömegközlekedés, a tavasz, az allergia, a szétviszketett bőrfelület, meg a homokkal teli érzés a szemeimben, amit az sem mos ki, hogy állandóan könnyezem. Tucatnyi csoportban pörög a cset, csak kapkodom a fejemet.
Ezer éve nem tudok elmélyülni könyvekben, felületesen olvasok 10-20 perceket. Nem szórakoztatnak a bogarászós hobbijaim, egyedül Rubik különböző találmányai.
A cégnél célegyenes 2-3 hónapig, a tempó bedurvult, állandóak az elmaradásaim.
Kb. a macsek meg Kócos szórakoztató faktora állandó.
Ma irány a kocsma a cimbikkel (most ugye külön vannak az I körüli cimbik, meg a Gé körüliek, amíg szakításban vannak), aztán a héten még Kócos, Papírkutyák, jövő héten csakcsajos, hokimeccs, tánc jubileum, kreatívkodás, majd végre húsvéti pihenés, amiben semmit nem akarok csinálni. A nagycsalád lakást újít, a kicsihez átmegyek koleszterinmérgezésért… Imádom a húsvéti füstölt husikat, tojást, újhagymát, tormát!
A hónapban lesz még színház, meg parázs lakógyűlés, kolléganő szülinapi ivászat. 3 darab négynapos hét, jippí, utána elrepülök egyet, majd megint, majd kerti parti és még három színház májusban, szülinapozás. Osztálytali, amit lehet, szkippelek, meg macsek szülinap és Bének is lógok.
Így gyorsabban elmegy ez a xar évszak tavasz.
Félálomban üldögélve olvasgatok a metrón, amikor váratlanul homlokon k.r egy hátizsák pántja. Rettentően fáj.
A tahó pasi lekapta a hátáról, meglendítette a levegőben, úgy ült le mellém. Ránéztem egy döbbent káromkodást eltátogva, nézett bután, majd belemerült a Lokál újságjába.
Azért a f.szom kivan a bkv-zással, mindig van egy félbolond, vagy egy xarszagú.
Csak azt tart vissza az autózástól, hogy így is túltelített szegény város és bunkóság képtelenség a belvárosban azzal járni.
---
A korrupt és erősen 2,5-3x szorzóval dolgozó (nyilván a saját pénzünkből párszázezret visszacsurgató) beszállítót választó közös képviselőnk az ügyvédi levél hatására lemond, új gyűlés lesz, dolgozunk ezerrel.
Annyit kértem, hogy ne hagyjanak a többiek megint egyedül, főleg ne az ügyvédünk nélkül, erre Szomi jelezte, hogy ő nem lesz ott. Hát, nekem is húzós, mert a munkaidő végén taxival sem tudok hazarepülni. Pedig nagyon kell a jelenlétünk.
---
A Freiben alapból kapok 10% kedvezményt, mert (túl) sokat járok oda. De cukik!
---
A kvízre nagy nehezen kiharcolt helyünk volt, erre Zséék két órával a kezdés előtt mondták le ketten. Mondtam már, hogy utálom a nem közösségben dolgozó embereket? Képtelenek az alapvető társadalmi elvárásokat betartani. (Azért hőbörgök, mert egyrészt illik lemondani a szervezők felé, hogy a várakozók beférhessenek, másrészt az én nevemen fut, harmadrészt jöhettek volna mások.)
---
Három meghívás elől próbálok kitérni, egy kávézni óhajtó távoli kolléganő, aki képes két órát a bélproblémáival traktálni, egy ebédelni kívánó kolléga, aki állandóan azzal jön, hogy kiemelkedő ajurvédikus tulajdonságaim vannak (don't ask!), nekem meg nem kötelező minden ezo agyhalottal udvariasan bólogatni, meg egy "csak csajok" munka utáni dumcsiparti, amire őőő nem a legszórakoztatóbb embereket hívták, de képtelen vagyok kikanyarodni előle, úgyhogy az lesz jövő héten. (Papírkutyák, nem rólatok van szó! :DD)
Vagy előkapom a szórakoztató énemet, ami erősen rejtett, vagy kukán fogunk hallgatni. Hacsak nem a nehéz pasizni/gyereket nevelni téma marad, amit céges ebédelésekkor is igyekszem kerülni. Nem érdekel, kicsit sem, és nagyon sajnálom rá az időt, pedig szeretem őket.
---
Ma annyira álmos vagyok, hogy lemondom Nagyonlétrát, aki este jönne. Inkább alszom. Mire leírtam, jelezte, hogy túlórázik, van indok.
---
Ja igen, telefonra költök még. Nagyon bizonytalankodtam a Huawei PRO szérián a Leica kamerák miatt, de állítólag annyira gyenge a kijelző hozzá, hogy nem élvezhető rajta a fotó. Én meg mobilon nézek híreket, sorozatot, instázom, facebookozom, e-könyvolvasok, kell a kijelző, na. Úgyhogy marad a szerelmetes Samsung legfrissebb minőségi sorozata. Őőő, okosórával adják, nem volt nehéz meggyőzniük. :D Én annyira szeretem a kütyüket, különös tekintettel az ilyen kicsi és sokfunkciós eszközökre, jól van na!
Ja, nem a prémiumból, ezt lekötöttem, a visszamenőleges fizuemelés korrekcióból...
Kemény +3% és illatos leszek.
A prémium nagyját lekötöttem, ami drága és szükséges(nek látszik), megrendeltem.
Egy parfümöt, ami nagy mázlimra a kb. három megbízható oldal egyikén 40%-kal (11 e Ft) volt olcsóbb, olcsóbb az 50 ml, mint a 30. Kócos imádja, hát legyen boldog. (Ő meg hoz virágot, meg cicának finomságot, mi meg ettől...)
Egy Tamarist, mert nagyjából már csak azt hordok.
Tchibo blúzt, nadrágot, kiválasztottam a kettőt, ami ott nem nagyis.
Fehérjét és izületvédőt, mert találtam webshopot, ami erre elfogad SzÉP kártyát.
Mango felsőt, mert még sosem rendeltem onnan, és féláron volt, ingyen szállítással.
Reserved táskát, ingyen szállítással, féláron.
Más nem kell, lehet utazgatni végre!
