Péntek éjjel végigszenvedtem a mensi első éjszakáját.
Ami jó indok volt, hogy minden szombati programot lemondjak, Békával kondizást, Nagyikát.
Átaludtam a napot, amikor Anyu telefonja ébreszt: levegőt kapkodva kiabálja, hogy a bolond öccsük megtámadta, lökdöste őket Nagyikánál, ordított, hogy mind szemetek, még unokatesóm és én is (négyünk közül egyikünk sem ártott soha életében neki, én hozzá sem szóltam kb. 5 év óta, akkor is csak egy boldog szülinapotot, szóval őrült az ürge), rendőröket hívtak.
Kib.szott ijesztő!!!!!!
A 25 éve nem dolgozó, Nagyi nyugdíján, Anyuék adományain és kajáin élő nagybátyám néha elveszti az eszét, és épp akkor támad két 70+ nővérére, amikor azok nekik pakolják ki a tonna kaját.
Átmenekültek a szomszédhoz, akik mesélik, hogy vagy tízszer előfordult az elmúlt hónapokban.
A rendőrök viszont nem tudnak mit tenni, ha ők nem tesznek feljelentést. Ha tesznek, akkor meg az öccsük még jobban elborul és mivel egy másik nagynénémet fenyegette már fegyverrel(!), jobbnak látják nem ujjat húzni.
Na most akkor erre mit tudnék mondani? Anyu kérte, hogy ne mondjam el apunak. Én meg kértem, hogy ne mindent rám terheljen egyedül, apu a társa, nem mellesleg ő is jobb, ha felkészül, hogy egyszercsak felbukkan náluk a bolond nagybácsi.
Mi a teendő ilyenkor?
Naszóval ennél nyugisabbnak szerettem volna hétvégét. Fáj a hasam, tegnap volt egy éve, hogy Judós3 berobbant az életembe, az is szomorú, hogy már nincsen benne.
Összekaptam magamat és csináltunk egy shoppingos csajos délutánt a keresztfiam nővérével és az unokatesómmal. Elköltötte a szülinapi vásárlási utalványait, vettünk sok ruhát, a könyvutalványaival könyveket is, majd forró csokiztunk egy nagyot zárásig.
Az jó volt.
Kiderült az első osztályban, hogy keresztfiam még nagyobb maximalista, mint a családom többi megrögzött tagja, a vér nem vált vízzé.
Hazafelé színházas CC-vel futottam össze, ötévente látom, mindig örülök neki. Kicsi a világ.
A tindert túltoltam, pedig nagyon-nagyon válogatok (már csak a kockahasúak mennek jobbra, abból is a szimpik (akinek egyetlen fotóján sincsen mosoly, vagy van fegyver a képen, illetve a szedett szemöldökűek, meg a rondák mennek balra, kb. 90%), nahát így is vagy 15 szépséges egyetemistával levelezek, plusz a régiek is talonban. Valahogy még szelektálok hétvégéig...
Belefutottam a milyen könyvet olvasol okoskákba, akiknek megírom, visszakérdek és kiderül, ők semmit, csak gizdulnak, ha már a szépségükkel nem tudnak. Szóval csak trollkodásból lájkolom őket, komolytalanok.
A Testnevelési egyetemista az egyetem/vizsgák (Judós3 suli nehézsége beszorozva tízzel) melletti munkájával megkeres havi 170 nettót. A kissrác anno egyetem nélkül felét sem kereste. Na mindegy.
A zűrös korszakos pasitól kaptam egy izgalmas ajánlatot, még hezitálok, ma meg újra munka, csak a hasam ne görcsölne ennyire.
