Tobber életblogja

Ha kihullik a hajam negyede, le is vágatom rövidebbre, és óvatosságból nem használok puhítós balzsamot, akkor reggelre megszáradva tökéletes megázott balázs pali frizkóm lesz.

Bő két hete nem kekszeltem, már nyomasztott.

Végszóra hívott Hokis, a legkevésbé problémás szeretőm, rövidrezártuk, átugrott.

Szeretem, hogy jó érzékkel tudja, mikor akarom látni, meg hogy nem igényel sok óra lelkizést.

És nála jobban senki nem tudja lefordítani nekem a szakkifejezéseket! :)

És hetek óta jelentkeznek be a skacok, úgyhogy kimazsoláztam a kedvenceket, este átugrik egy, holnap randizom mással, meg Rosszfiú akar "romantikus estét", nem tudom, mit ért alatta, de egy párhuzamos életben mi ketten biztosan szerelmesek vagyunk és bébinek szólítjuk egymást. Ja, így is bébinek szólítjuk egymást.

Nuku sport. Nuku kultúra. Nuku buli, barátok, tánc, pasik.

Kollégák kétszer mennek bele az estébe jövő héten. Nélkülem.

Suliba sem volt erőm elmenni. A nyelvtant úgyis otthonra adják fel, heti 100-150 szóval meg van elég szókincs, ha ma ki is marad.

Csak a munka van. Mondjuk az sok. Év eleje óta két megdöbbentő nagy bejelentés volt és ketten mentek el a környezetemből.

Pihenek.

Nincs diéta. Csak gyors főzések. Élvezem a nagy felfedezésem: mindig van sütésből kimaradt őrölt mák lefagyasztva, ami ugye nem fagy tömbbé egyáltalán, úgyhogy maradék durumtésztára rákanalazok egy adagot, édesítő és kész a mákostészta. Nyami!

Ja, 2016. összefoglalójából hiányzott, hogy őőő, a negyvenedik szülinapom előtti héten eléggé őőő eleresztettem a gyeplőt, kiéltem magamat, durván.

Az igazán jó volt.

...Békával esti csetelek.

...a magyar hokiligáról magyarázok cseten.

Spanyolul.

Mert olyan meccsen még nem volt és menni akar.

Pont Pesten.

Nem bírom lebeszélni.

De élőben is spanyolul kell beszélnünk. És a meccsen elmagyaráznom neki a szabályokat, mert nem ismeri.

Spanyolul.

Szeretem a kihívásokat.

Megyek szótározni a korong, üt, ütő, túl, vonal szavakat.

Úgy egyébként b.szott szarul vagyok, már bocsánat a kifejezésért.

Karácsony után lejájultam a szteppadról, azóta minden elért, ami eddig is volt, meg ami még sosem.

Úgyhogy ezerféle vitamint tolok, amitől a bélgyuszi nem lesz kafább nyilván, de a többi talán, hajszesz, gyógyszer, krémek, ritka legyengültnek érzem magamat hetek óta.

27-e óta nincsen kondi, nincsenek fiúkák, nincs esti program és kultúra, van otthon kuckózás, kávézgatás, befejezett hatalmas horgolás, meg karton applikációk. Legalább a lakás megszépül.

Valami ilyesmi színű most (a stílus nem). Amikor Bével (lány, alacsony és negyven kiló, mert én meg tudom választani a segédemet, véletlenül sem magas Békát, vagy Gét kértem, esetleg a fiúkat) kifestettük a lakást, és tévedésből ezt a zöldet keverték be nekem a festékboltban (jó, kicsit halványabb), nagyon megörültem, bevallom, szeretem. Tudom, hogy nem trendi a színes fal, nekem kuckós a sok-sok sötétzöld növénnyel,  fával harmóniában, sok fehér kiegészítő, kanapé, fotel, kisszőnyeg, kaspók, dekor, apró rózsaszín árnyalatok, ici-pici rezes csillogás itt-ott, letisztult, de vidám.

Most van időm bámulni is.

(design-seeds.com)

Kreatívkodni tanítottam az ünnepek előtt a cimbiket, most jönnek a fotók a végeredményekről.

Tehetségesek. Vagy tehetséges vagyok.

Ha szar a kedvem, csak megnézem csodaszép és nagyon férfias Rosszfiú kamaszkori képeit és percekig röhögök.

Fel a fejjel fiatalok, van remény.