Nem szoktam nyilvános helyen csókolózni egyébként. A barátaim sem láttak még szerintem.
---
Kiderült, a Kisfőnök új hatalmát élvezve mindenkire rászáll. Érdeklődnék, ez miben segíti a kooperációt.
Nagyfőnök a héten csak három nap szekált és igazságtalankodott. Aztán elkerülve a konfliktussal szembenézést felértékelte a céljaimat a szokásosra. Mondjuk a hozott számokba nem is tudott volna belekötni, de a szubjektív tényezőkbe, amikbe 6 hete beleköt, simán.
Akkor most mégis maximálisan dolgozom? Akkor mégis mire jó ez, hogy kikészít?
Szomszédcsaj mantrázza mindig: soha nem mondunk fel, ha nem akarnak tovább, fizessenek.
---
Kovtama is beleesett a kerek évszám - váltani kell jelenségbe, kollégáim nagyrésze itt tart, én a tanfolyammal adok egy új esélyt nyitni B-tervek felé.
http://ezisazis-kovtama.blogspot.hu/2016/02/semmi-mast.html
---
Ovi folytatás. Té beszállt a partiszervezésbe, ezért keresztbeszervezett a bulimra egy másik, állítólag fontosat, ami miatt nekem kéne mindent átszerveznem, de egyszerűen otthon sem vagyok, munka közben iszonyat káosz és rohanás, hogy ezzel törődjek, a farsangi jelmezeinket is rámsózták, a könyörgést, hogy ki öltözzön be, munka után meccsek, pasik, tánc, dumaszínház, hajatmosni nincs időm éjjel és hat között.
Mire leírtam, az új időpontot is keresztbehúzta Té tizenakárhányunknál jövő hétre.
Gének szóltam, hogy kivonulok, nincs fél órám sem szabad, azt meg nem mások beteges szórakozásainak áldozataként akarom élni, ha van kedve, vigye az ügyet.
Grrr.
Ha van kevés jó tulajdonságom, akkor az egyik az, hogy nem megváltoztatható dolgokon ritkán hőbörgök. Lásd időjárás. De annyira, hogy az előrejelzést sem nézem, télen nem érhet meleg kabátban nagy meglepetés, pedig tömegközlekedem, min. fél órát gyalogolok naponta, nyáron kinézek reggel és tippelek. Kétségtelen, néha tökigázom, belefér. Szóval nagyon unom, hogy rinyálnak az emberek a tél miatt az üzenőfalamon. Inkább élvezzük, hogy nem folyik ki a szemünk a naptól, nem olvad egybe a bőrünkkel a melltartónk, kevesebb a büdös ember a tömegközlekedésen, nincs még itt az a rohadt allergia, amitől levegőt nem kapunk, gyógyszerrel meg papírszáraz a pun minden nyálkahártyánk, szétvakarjuk a szemünket és kiesik a kontaktlencse. De akkor viszont vannak szép virágok a teraszon, kompenzál. Ugyanígy a télben is annyi szépség van, tegnap reggel a Dunán leúszó farönkökön utazgató madarakat figyeltem, idilli.
Ezért haragszom magamra, hogy megváltoztathatatlan embereken kiakadok. Mondjuk Tét én próbálom leépíteni, de a banda része, meg ha kedves, akkor irtó jófej.
---
Apám, a tudományok embere megkérdőjelezte, hogy a frissen horgolt csipketerítőm illik-e a lakásomhoz.
Apám.
Nem, nem illik, stresszlevezetésből készítettem.
---
Egy kollégának beleénekeltem a telefonba a Kaláka Bőrönd Ödönjét, aki várja, hogy a tearózsa kinyíljon az aszfaltkövön és a négyes busz begörögjön. Nem értette a célzást, hogy rá várunk csak a munkával.
---
Van meccs bérletünk, valami jó is történik. Igaz, Bével néha áttértünk a körömlakk-szín kérdéskörre, tartani kell a nőiességünket.
A tegnapira Bé átpasszolta a lehetőséget, Műegyetemista jött velünk. Imádta. Reggel sokadszor is megköszönte, hogy elvittem, élvezte az egészet. Kifestettem az arcát piros-fehér-zöldre, szelfiztünk, szurkoltunk, néha titokban megsimogatott, de nem akart zavarni, szerinte teljesen elmerülök a meccsben. Mondjuk ez igaz.
Ő is észrevette, mennyire hasonlít Bé férjére, én csak kapkodtam a fejemet, mennyire hasonló pasik. A közös mérnökös kapcsolódásukat csak a meccs végén mertem felhozni, mert éreztem, hogy onnantól kimaradok a kommunikációjukból. Bézséje szerzett egy rajongót, nagyon szimpatikus a kölyöknek.
Műegyetemista már így mondja: hazamegyünk. Öh. :D Megrendeltük a kedvenc pizzánkat, ő éjfél körül mégsem ment el bulizni, ezt már nem először teszi nálam. Reggelig maradt, bújtunk, aludtunk keveset.
Azt meséli, hogy sokat simogatta a hátamat, amikor aludtam. Hát nem édes?
Hajnalban már nagyon fájt az emésztőrendszerem, kiköltöztem a mosdóba, majd a nappaliba, hagytam sokáig aludni. Ültem a csöndben, bedugtam a fülembe a telefonom fülhallgatóját, letöltöttem a TBBT legutóbbi két részét, azt hallgattam, horgoltam, élveztem a nyugalmat.
Ha az élet apró szépségeiből áll a boldogság, akkor boldog vagyok.
Felkelt, ült az ágyon, ölelt, magáhozszorított percekig, annyira szeretetéhes, pedig semmi oka nincsen rá, egy vidám, kiegyensúlyozott kismacska.
Bár szerinte én építem az önbizalmát.
Aztán ültem a lecsukott vécétetőn, fotóztam néztem a testét, amíg csacsogott a zuhany alatt, olyan cukorfalat!
Kedden megint randizunk.
Most készülök az esti farsangra, szerencsére a fél csapat kiesett, így nem kell jelmezzel bajlódni.
A hetek óta tartó gyomoridegem nem múlik, a reggeli hasgörcsök után most hányingerem van, valamit sürgősen lépni kell, hogy jobb legyen.
