Kivettem végül KETTŐ hét szabit, életemben nem csináltam még ilyet.
Ki kellett vasalni az idegeimet, ezért nem mentem el a meleg fiúkkal a tengerpartra (csesztettek is érte!), mert ők aztán a játszmázás világbajnokai, amikor éppen nem kellemetlen kérdésekkel piszkálnak, nem hiányzott. :/
Ki akartam kapcsolni, ezért semmi érdemlegeset nem csináltam.
Apunak műtétje volt, őt szállítottam a kb. 10 percre lévő kórházba.
Főztem minden nap valami kreatívat és szénhidrátcsökkentettet.
Heti négyszer 1,5 órára lementem a konditerembe, utána szaunáztam.
Megfáradt a dolog Műegyetemistával, szerintem hisztis, Rosszfiú kielemezte, szerinte belémzúgott és féltékeny. Nem tudom, mindenesetre megírtam neki, hogy a múlt heti hangnemet ne vegye fel velem többé. Azóta nem ír, feladat megoldva. :D Megünnepeltük első évfordulónkat, vagy mit Jogászhallgatóval. Rosszfiú fél napot nálam lógott, nagyon szórakoztat, kicsit olyan, mint én voltam valaha (mármint nem rossz, hanem nyitott, de céltudat nélküli). Létra végül annyira elmerült a lelki válságában, hogy hazaköltözik messzi vidékre, hát, a szívem szakad meg. Amennyire könyörgött és én nem is akartam vele találkozni közel egy éve, annyira megkedveltem. Kismacska aludt nálam, nem tudjuk hova tenni egymást, nagyon kis érzékeny lelkű. Elszoktam a hajnalig simogatásoktól, bújásoktól, gyengédségtől. Itt aludt Építészhallgató is (egy másik éjszaka), akit szokásommal ellentétben én hívtam át egyik este, mert elmaradt egy programom, ő meg napok óta kuncsorgott. Ő tart istennőnek, meg álomszépnek, annyira kedves és szép fiú. Volt nálam a szépséges testű élsportoló, ma egy okos vagány. A mexikói írt, hogy őt annyira elvarázsoltam a csodás testemmel és a szép arcommal (nincsen), hogy ősszel vissza akar jönni Pestre két napra (az EU-ban él) és csak velem lenni a lakásomon, lenne-e kedvem hozzá. Hát persze. Hatalmas a különbség a magyar és a latin pasik között, annyira szívmelengetően, nem mácsósan-tenyérbemászóan, hanem tényleg csodásan bókolnak, imádom!
Iszogattunk a cimbikkel Pé-éknél egyik este. Jártunk egy vidéki fesztiválon, találkoztunk rég nem látott ismerősökkel. Fél napot sétáltunk a Mesterségek ünnepén és a napsütötte, lezárt budai utcákon.
Én így kapcsolódom ki.
Érzem, hogy most komoly útkereső szakaszba érkeztem az életemben a munka területén, jó-jó így, de szeretnék még jobbat kihozni belőle.
Gondolkoztam, a blogom már évek óta nagyrészt a napjaim leírásáról szól és nem sokat agyalok, dilemmázok, vagy fejtegetek témákat. Bizonyára unalmas lehet, nem tudom, igényem nincsen rá, vagy így alakul az életem, hogy nem tépelődöm sokat.
És megveszek egy kis behűtött dinnyéért, hogy a tücsökzajos erkélyemen majszoljam könyékig csurgó lével, de tilos este a szénhidrát. Hát mikor egyen az ember dinnyét, ha nem a csillagos nyári éjszakában?
