Tobber életblogja

Ejj, de szívből rühellem a nyarat!

Elmúlsz húsz és elmúlsz negyven,

És elmúlsz lassan, szépen és csendben.

(Geszti Péter)

Az összes betegség átment kb. rajtam pár hét alatt, ami fertőzhet, hánytam, hasmentem sokáig, torok, ízületek, izmom beállt, felfáztam, táppénz, remek. Mint a mosott xar hetek óta.

Műegyetemistától kaphattam el, ő is heteket szenvedett vele.

Aztán volt szülinapom.

Negyven.

Nem éreztem sokkolónak, úgysem tudok mit tenni ellene. Szerintem kihozom a mostani éveimből a maximumot.

Szüleim lefoglalták a hétvégémet, tudtam, hogy valami készül. Szombaton suli után elvittek „valahová”, de apám „otthonhagyta” a cigijét, ezért felugrottunk hozzájuk:

Ott vártak a cimbik a feldíszített lakásban tortákkal, tüzijátékkal. A meglepi sztárvendég Béká volt, aki előtte pár perccel még velem csetelgetett egészen más témában. :D
Öregesen ünnepeltünk, meg játszottunk, meg elővettük a régi koreográfiáinkat, amire senki nem emlékezett már, tiszta nosztalgiabuli a nyugdíjasotthonban.

Kaptam olyan ajándékot, ami nagyon meghatott. Nekem fontos ember mondta el, nem is tudom, hogyan sikerült elintézniük, legjobb ajándék valaha!

Aztán most belebegtették, talán el lehet intézni, hogy találkozzak a sztárral. Jaj! Nem tudok introvertált zsenikkel beszélgetni!

A szüleim puhatolóztak, mit szeretnék, én egyedül egy tartós szőrtelenítőben gondolkoztam. Hát azt kaptam, megvettem magamnak pontosabban.

Másnap a család köszöntött fel, gyerekek, kaparós sorsjegy, nosztalgiaédességek, tényleg öreg lettem? :D

Aput műtötték aztán, vittem kórházba, aggódik nagyon, romokban az egészsége. Ő a szakember, de engem kérdez, mit tegyen. (Letenni a cigit, alkoholt, zsíros ételeket? Jé.) Rég fura, ha tőlem kér tanácsot.

Aztán jobban lettem: Szöszkével randiztam. Aki nyáron azért tűnt el pár randi után, mert elkezdett többet érezni irántam. De most állítólag helyére tette magában. Hát nem tudom, de nagyon szeretek vele lenni.

Még mindig olyan szép.

Kertészkedtem, jártam fesztiválon, máskor táncoltam ismerősökkel, Bével színházjegyet választottunk szülinapomra és tetszett, pedig csak a színészek, a darab nem kedvencem, de sokkal többet kihoztak belőle, mint elképzeltem. És már nyár van és lehet késő este a Nemzeti oldalában élvezni a frissítő levegőt, és vihogni az ajándék hangfelvételen… A kiöregedett szépség Udvaros Dorottya meghatott. És akkor döbbentem rá, hogy nem akarok megöregedni. Olyan megdöbbentő erővel ütött szíven, hogy nem akarok kiszolgáltatott lenni, másoktól függeni, bánni meg nem hozott döntések tényét… És másnap a zuhany alatt kitört belőlem a bőgés, aztán hánytam, most végre nem a vírustól, „csak” az idegességtől, a jelenlegi munka okozta stressztől, hogy okosan választottam-e ezt az utat, amin járok.

Jártam fodrásznál és szép lett, vitáztam taxisofőrrel, hogy a nő eredeti szépsége nem szép, mert el sem tudja képzelni, hogy a nők egy része bajszos és szakállas lenne ősz-rasztás hajjal, ha hagynánk természetesen, és kifejtettem, hogy ekkora Uber konkurencia mellett talán nem kéne tapló diszpécsereket alkalmazni.

Kivettem fél nap szabit, mert miattam szerveztek egy kézműves tanfolyamot, csodás dolgokat készítettünk.

Jártam az éves céges kötelező orvosin, ahol minden okés. De. Kitöltettek egy pszichés tesztet és a nagyon kockázatos stresszterhelt csoportban vagyok. És jó lenne, ha átbeszélném szakemberrel. Megkérdeztem, hogy a doki úgy látja-e, én vagyok pszichés problémás, vagy a főnök, aki kikészít. Megállapította, hogy ezen nem én tudok változtatni és nem is látszik rajtam. Mondtam én.

De a doki aggódik, bármikor mehetek kielemeztetni, ha szükségét érzem.

Kávéztam Bével, pénteken ellógtam egy eseményt.

Szombaton négy óra suli, majd felkaptuk a cimbiket és közösen főztünk, kertipartiztunk, amíg esni nem kezdett, hangulatos volt, csak kicsi a fedett hely. Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, elájulok a kimerültségtől, felmentem a felső teraszra, TCsV, Té és E odacsapódott és privátpartizunk egy órát nyugiban, ez nagyon hiányzott. Csacsogások és tervek, ötletek és kudarcok, jó levegő ÉS cigi.

Csak már zsongott a fejem az angoltól. Aztán éjjel tanultam még.

Vasárnap óráim voltak, majd vizsgáztam, nem nekem való ez a vizsgadrukk dolog! Lövésem nincsen, hogyan van két diplomám, még ezen a tét nélkülin is szédülve görcsölök.

Tanárostul elmentünk megünnepelni, órákat csacsogtunk egy étteremben, ami a mi spanyoltudásunk mellett alig pár mondatot jelent…

Este összekaptam magamat és a lakást, átjött Rosszfiú „a nálam hagyott fülhallgatójáért”. Hát, azért is…

Műegyetemista lassan befejezi a vizsgaidőszakot, Létrával randizunk a héten, Szöszkével is esélyes, lesz két tánc, bejelentkeztem a következő tanfolyamra nyárra, mert csoportunk stréber klikkje nem akartunk leállni (és elrohantam a bankomba, mert a rendszerük xar és igazam volt), lesz egy monstre előadás, egy kultúrnap, strandolás talán végre TCsV-vel még a héten.

---

Ma egy éve tinderezem.

Sok változást nem hozott az életmódomban, de hatalmas könnyebbség vele a szervezés.