Tobber életblogja

Tegnap leejtettem egy pohár tejfölt, kinyílt a csomagolása, így adott:

A mai hús nélküli ebédem a szofisztikált tejfölös tészta. Olcsó és imádom.

Ma az irodákban lomtalanítunk, játszósban és összes pórus porral teli.

Kb. 10 év lomjait dobálom kifelé, több köbméterrel összegyűlt eddig. Nagyon jó érzés.

Millió tökéletesen agyatlan munka. Néha fel-felcsillanó érdekes feladatok.

Tudom, hogy máshol is ugyanez várna ebben a pozícióban, ezért kivárok és készülök valami másra 1-2 éven belül.

Azaz valójában soha életemben nem éreztem ennyire erősen, hogy én nem akarok többé dolgozni. De semmit. Sem kihívót, sem kreatívat, sem monotont, semmit. Nem választás kérdése persze.

Feladtam, hogy mindenkinek mindenre válaszolgassak, gimis osztálytárs akar valamit, akkor SEM beszélgettünk 25 éve, TCsVexkollegina irogat, hogy menjünk színházba, meg sem nézem, tényleg nagyon berágtam, amikor a bejáratnál vártam és elkezdődött nélkülünk a Fácántánc, fontos embereknek sincs időm válaszolgatni. Már megint beleesem a csapdába, hogy többen akarnak velem barátkozni, mint a lelkem bírja, én tök jól ellennék a táncosokkal meg a Papírkutyákkal.

Bújom a színházi kritikákat, híreket, de nincs meg a szikra, hogy újra járjak. Kérdezik, hogy egyik kedvenc Pintér Bélát a Katonában miért nem nézem meg, végre kőszínházban dolgozik, egészen jó színészeket összeválogatva. Akkora csalódás volt Schilling a Faustokkal szintén Katonában (meg a Katona előadásainak 4/5-e az elmúlt két évben), nem hiszem, hogy Pintér Béla működne ilyen közegben. Mindegy, a jegyek nélkülem is elkeltek erre az évadra, majd meséljen, ha látta valaki!

A héten összegyűjtött pozitív élmények: járt bent két kisbaba is gyesen lévő anyukáinkkal, babázni nagyon jó, cukik és vidámak és öltönyben hemperegnek a padlószőnyegen a Fontos Embereink velük. Több emberi vonal kéne az irodáinkba.

Nem fájt a mensi drámaian, a nőgyogyi célzott rá, hogy a korral ez változik, mondjuk két napig émelyegtem és a fejfájás végigkísérte, de azt kibírom. Már egy hétig eltart, remélem, ez még nem klimax kavarása, Kollegina nálam fiatalabb és már két éve klimaxol, durva.

Ebédeltem lelépő kollégával. Egyébként még egy nagy kedvenc, meg egy közvetlen kolléga megy el a héten. Meg még egy. Jaj.

Nem tudom, hogy a kitartásunk, vagy a hülyeségünk, ami itt tart minket.

Virágoznak az első szépséges növények az erkélyen. Hazaérve nagykabátban kiülök, elcsípem a naplementét a város felett, cigizek egyet és élvezem.

Mivel vagy húsz évig jártak a szüleim húsvétkor kirándulni engem itthonhagyva, nem nagyon izgat ez az ünnep. (A sonka jó.) Már nem túráznak, meg vannak sértődve, hogy nem megyek velük egész napra Szentendrére, vagy valahová. Na ja. Aludni akarok. És pihenni. Átugrom hozzájuk egy órára.

Keresztfiamék vidéken vannak, oda kell utánukmenjek hétfőn (hű, de szívom a fogamat, hogy ennyi pénzt kidobok benzinre, meg elmegy rá az egész nap, amikor egy városban élünk, meg utálok hideg házban lenni, meg a kajatraktát utána gyomorgörccsel, és az egész falut, ugye), a kissrácnak kis ajándékokat vettem, meg festek vicces mintás tojást. Nagylánynak H&M utalvány, persze, mi más, névnapra is. Remélem, jó passzban lesz a család, most épp keresztanyám hazudozik anyámnak.

Jövő hét szabad, Létra, a kis emancipált Jogászhallgató, meg egy ifjú a terv, két este tánc, egy gyógytorna, 1-2 koncert és nyelvtanulás/tanfolyam.