Tobber életblogja

10 nem fogadott hívás. Visszahívom apámat: talált egy recepteskönyvben egy receptet, azt akarta beolvasni. Munkaidőmben.

---

Ja, a nőszemély írta, hogy ne haragudjak, hogy hül.e p.csa volt, meg hogy meg fog jönni neki.

Ééééés? Akkor kiélhetjük magunkat mások b.sztatásával?

Azóta is próbál cukiskodni velem, érzi, hogy ezzel átlépett egy határt, pedig sok hasonló műsora volt már. Csak én meg idióta vagyok és mindig lenyelem. Forog a gyomrom.

Még az a jó, hogy van jópár kedves alak is itt.

---

Például az egyik vezér tegnap rákérdezett, hogy szedek-e valamit, hogy mindig kedves vagyok és mosolygok(??). Még nem, de igény néha lenne rá. Ő meg irtó vicces pasi, már a mosolyából tudom, hogy valami nagy poénra készül.

---

Felmerült: igen, a jogászaink nagyon sokat dolgoznak.

---

Igen, imádom ezt az időjárást, tiszta és hideg és messzire ellátni.

---

Voltam ma oktatáson és sikerült levezetnem, hogy mennyi hasznot hoz a cégnek, ha lefekszünk egy kollégával.

Cégescélbaért hangosan röhögött mellettem.

---

A keresztfiam nem hagyja magát csesztetni.

- Mondd kicsikém, hogyan köszöntök a dzsúdón, na mondjad kicsim, naaa, hogyan köszöntök a dzsúdón!

- Sziasztok!

---

Apámtól kértem egy üveg pálinkát, egy kollégám szívességét köszönöm meg. Persze, hogy ráragasztotta az ízléstelen altesti poén matricáját. Tényleg azt hiszi, hogy poén ilyet adnom egy vezetőmnek. Tényleg.

Majd leáztatom.

Amikor egyetlen nap tudod csak elvégezni három feladatodat. Ebből kettő egész napos, egy fél napos.

És közben három óra tréningen kéne lenned. Miközben 2,5 napi feladatod van. Amit sosem csináltál még.

A tréningen arról esik szó ismét, hogyan legyünk hatékonyabbak(!) a folyamatokban.

Miközben az ügyek állnak, az igénylő türelmetlen.

Abszurd ott malmozni három órát, hallgatva, mit és hogyan kéne csinálni.

A folyamatokat nem mi írjuk.

Nem mi lassítjuk.

Nem nekünk büdös a munka.

Nem mi hisztériázunk reggel úgy telefonban, hogy a másik fél keze remegett, a szíve azóta is dobog. Terézanya-díjat érdemel az ember lánya, hogy maradt annyi méltósága, hogy nem szólt vissza. Az ilyeneknek mindig biztosítva a pozíciója.

Anyu tiltotta a mószerolást, mégis ott motoszkál a kisördög, hogy ezt már jelenteni kéne.

Könyörögsz, hogy vegyék már el a jogosultságot attól, aki még mindent titkos infót lát, pedig már nem kéne. Egy hónapja ujjal mutogatnak egymásra és megoldócsoportokra, ki a hülye. Leráznak ígéretekkel. Ott már főnök sincs, ha akarnék, sem tudnék kinek szólni.

Több elakadó csapat miatt már könyörögsz, hogy adjanak neked jogot, inkább elvégzed helyettük, csak legyen már meg. Féltik a feneküket, nem kapok. De végre sem hajtják hetekig.

Könyörögsz, csütörtökig SOS oldja meg, mert sok pénzt veszítünk, ami mehetett volna másnak, másra, megoldható? Meg. Még hétvégén is könyörögsz, hétfő délután, ha elmész érte, meglesz. Befogod, elmész.

A fenti miatt nem tudod elvégezni a saját dolgodat, de szerda délutántól csütörtök estig vidéken dolgozol megint más feladatokon. Ettől a munkád mennyisége nem csökken ám.

Marad a szerda délelőtt minden, de minden másra. Amikorra egy két órás telefonkonferenciát már betettek, a téma a minden évben esedékes év végi zárás. Eddig egy köremailben le lehetett írni.

De azért hetente órákat tanulsz arról, hogyan lehetnétek hatékonyak.

Te csak dolgozni szeretnél.

De csak tüzet oltasz, ide-oda kapkodva.

Mindezt végtelen zajban, szokásos ingergazdag közegben.

Az új épületben a maradék emberek is nyitott irodákban lesznek, gratulálok.

Apádat egyszer hívod fel, amíg kiugrasz ügyet intézni és végre van idő egy relax cigire, hogy hogy van, két órán belül 9 nem fogatott hívásod lesz mobilon, munkaidőben. A kinyomott hívás után újrakezdi, bizony. (Nem, nincs semmi baja, mindig ezt csinálja, ezerszer eljátszottuk.)

Fáradt vagy és plafonon a pulzusod, stressztől ájulásközelben, csak a szénhidrát tart életben.