Táppénz, itthon, hezitálok, holnap bemenjek-e.
Sorozatot nem találtam, amit mind ajánlanak, attól eddig felkötöttem magamat, de nagyon mondják, hogy majd jó lesz, lehet, hogy kap még esélyt.
Szóval nekiálltam horgolni, az nagyon leköt. Csak amikor a 25 soros munka ötödik sora már akkora volt, mint a tenyerem, és nem ágytakarót készítek, rájöttem, hogy nem jó fonalat választottam a mintához, úgyhogy le is tettem.
Erős Hülye nő elmegy hajnalban fodrászhoz, majd dolgozni, majd rájön, hogy ez nem fog menni, úgyhogy hazacipeltem a laptopomat és maradok itthon takarítani táppénzen holnap is.
1-2 órát dolgoztam, de főleg aludtam és light carb tésztával rendeltem a zsírban tocsogó pizzámat, mert kellenek az illúziók az életben.
Most már két csomag érkezik bentre, remélem, legújabb megbízottam át bírja venni.
Sorozatötleteket örömmel fogadnék, de semmi sárkányos/fantasy vagy történelmi. Lehetőleg korunkban játszódó, bármi jöhet.
A blogomból pontosan lekövethető a pms-naptárom.
Amikor három hete három vezető nem tud dönteni egy piszli dátumban, helyben, miközben az idő sürget és minden választ megvétóz a másik kettő. És nem engedik, hogy egyedül dönts.
Amikor pontosan követed a havonta változó irtó bonyolult pénzügyi útmutatót, fél napot dolgozol vele, jóváhagyatod mindenhol, erre az egészet visszadobja a pénzügy hetekkel később, hogy azt nem ott és nem úgy kell írni, kezdjem előről. Az anyagokat várják valahol.
Amikor az igényelt keretből le tudtam hívni, erre most jelzi az SAP, hogy sosem volt keret. És nincs support, akihez forduljál, nem tudni, mi a teendő. A választ várják, a határidő sürget.
Amikor mindenki felhív, hogy hogyan legyen, de totális ellentmondás, mert képtelenek előtte egyeztetni, bogozd ki.
Amikor egy kolléga a reptéren ragad és nincs több kerete új jegyet venni, de ki kell jusson és lelki segély vagy, miközben meg kéne mindent mozgatni, hogy eljusson a célba.
Közben reggel felírt a háziorvosom antibiotikumot, legszívesebben otthon kifeküdném, nem battyognék naponta kétszer a hidegben, így tuti nem múlik el hamar a felfázás.
A család ötödször nem válaszol a mi volt az a sokkoló baleset kérdésre, de mindig emlegetik, hogy ugye milyen rossz nekik (de miii?), majd ismét megkérdezem és az a válasz, hogy miért vagyok így eltűnve. (Egy hete írtam legutóbb. Amire nem jött válasz.)
Amikor annyit kérek, hogy az új helyemen írják már hozzá, mit milyen költségre rakjunk, mert van ezer könyvelhető hely, sosem írják oda, mindig dupla meló 1-1 visszakérdezés és a felére így sem kapok választ.
A rendszer nem jelzi, hogy valamit nem lehet igénybevenni, csak ha már végigzongoráztam fél órán át.
Ez csak a tegnapi nap.
És várják az eredményt. És nyomasztanak.
Így képtelenség volt dolgozni.
És közben sírtam pisiléskor a szutyok céges vécében, úgy fájt.
Úgyhogy lehet irigykedni, eljöttem EGY nap táppénzre.
Itthonról dolgozom persze és szétvet az ideg.
És otthagytam asztaltársamnál tizenezer forintot, mert ma jön egy csomagom, aki viszont nem veszi fel a telefonját. Beszéltem Kolleginával, hol a pénz, (igen, azzal, aki hosszú évek óta ezer szívességet várt el tőlem, ő határozta meg, hogy mikor mehetek szabira, vagy falazzak neki, vagy fordítsam le helyette), de ő másik emeleten van, ezért nem segít.
Hát lóf.sz mindenki s.ggébe, elküldtem a futárt. :(
Cs-nek van igaza, vasárnap kifejtette, hogy én mindenkinek csak segítek, meg adok, lehetnék végre önző kicsit.
Meg kell tanulnom.
