Tobber életblogja

Pimasz helyett pina.

Megyek zuhanyozni, aludni.

Vagy a nap szúrt meg, vagy a mensi akasztott ki, de annyira kimerült lettem tegnapra, hogy remegtem a fáradtságtól egész nap, émelyegtem, zavart az állandó zaj, pofázás munka közben.

Az eső miatt lemondtuk a szabadtéri bulit, gondoltam, összefutok fél órára egy fiatalemberrel, nézzük meg egymást. Ez jól sikerült, bementem még egy áruházba, mert ugye vasárnap nem tudok, ekkor, este nyolckor hívtak a szüleim, hogy leszállt a repülőjük és drágállják a taxit (megvan, ugye, hogy sokszázezres út mellé a taxi már nem fér bele?), inkább menjek ki eléjük autóval. Most. Ekkor nagy cekkerekkel bandukolva az utcán éreztem, hogy közel az ájulás, de hazamentem, felmásztam a harmadikra a kocsikulcsért, és úgy, vizes szoknyában és cipőben elindultam Ferihegyre. Igen, Vecsésre!

Hazafelé még meg kellett állnunk nekik friss kenyérért, meg hezitálni a virsli és a szalonna között. Csak álltam a bolt közepén magam elé bámulva, és hagytam, hogy az ingerek megszakítás nélkül fussanak végig rajtam. Hazadobtam őket, invitáltak befelé. Valahogy reggel fél hetes keléssel, pörgéssel, munkával, egész nap hullagyengén este fél tíz körül még haza sem érve egy gyógyszerért/két perces leülésért, nedves ruhában nem sok kedvem volt.

Ma reggel legalább feldobott egy isteni reggeli Bével, minden nap így kéne kezdenünk a napot! Azóta sem ettem semmit, annyira telített.

Jóképűújkolléga pökhendi levélben, amit kompenzálna élőben, de nem vagyok épp vevő rá hullafáradtan, Fülbevalóotthagyós nyűgös, úgyhogy inkább ma ne jöjjön, de a következő napjaim annyira durvák, hogy nem fogom tudni őket hová besuvasztani, mennék koncertet nézni, de nem ér rá senki, Gének próbálok ötleteket összedobni egy anyaghoz, én meg émelygek, amikor felhív Anyu, hogy elmesélje, apám hogyan gúnyolódik rajta meg rajtam, hogy nem sikerült kijátszanunk őt (heeeeee???) és nem értem, mivel érdemlem ki, tényleg mintagyereke vagyok, szerintem kezd elborulni az agya szegénynek. :(

És Anyu figyelmeztetett, hogy apám sem köszöntött fel a szülinapomon azóta sem egy puszival sem (de, egy nappal eltévesztve felhívott két percre), úgyhogy mit lihegem túl, hogy személyreszóló ajándékot akarok neki készíttetni. Jé, tényleg!

Tavaly 5 nappal később hívott fel, egyetlen gyerekét, hogy boldog szülinapot, akkor ő 3 héttel később egy soktucat emberes meglepipartit kapott tőlünk. Tényleg idióta vagyok, hogy ugrálok neki. :(

Már tegnap remegtem a kocsiban a fáradtságtól, ma elpityeredtem és egy kollegina átölelt és mindenki kedves, de én csak haza akarok érni, de akkor még ágyhúzás, pakolás, telefonok és reggel megint kezdődik, én meg csak aludnék két napig. :(