Tobber életblogja

Jó. Lehet, hogy hajlamos vagyok élénk színű ruhákat választani, az a tegnapi pinkes pörgős szoknya hivogat, vegyem meg.

Ez az új telóm screenshotja, imádom.

Sonka-tojás-hagyma, bármeddig elélnék rajta, a koleszterinszintem úgyis minimum alatti volt legutóbb. Végiggondolva: kizárólag húsvétkor eszem sonkát. Meg disznóhúst is csak elvétve, kolbász vagy szalonna formában, na mindegy.

Beállt a hátam, így egy bulit kihagytam, sütöttem közepes, vagy annál rosszabb sütiket, volt, amit kukáztam is, mert kicsit túl kritikus vagyok magammal, a többire mind csodás jelzőket kaptam, elfogytak egy szálig, egyik rokon kislány néha felállt a játékuk mellől, hogy ismételten megköszönje. Érdemes is ezeknek extrákat sütni!

Szülőket kértem, hogy nagy főtt ételezéssel kíméljenek, inkább egy kis sonkára átmegyek ebéd után/helyett, adtam nekik befektetési tanácsokat, elmagyaráztam a lényeget és válaszoltam sok-sok kérdésükre (15 éve szereztem legutóbbi, egyébként témábavágó diplomámat és akkor sem szerettem :D), linkeket adtam és kinyomtattam pár dolgot, szerintem megértették.

Vasárnap este az elmúlt évek legkellemesebb koncertjére mentünk el. A facebook hirdetés oszlopa, ami nyugat-európai városok bevásárlóközpontjait és férfiprobléma megoldásokat is fel szokott dobni, sosem talált még ennyire bele: egy új zenekart ajánlott, már a nevük is biztató, körbeírtam a többieknek, beletrafált. Hajnalig játszottak, pont a mi ízlésünk szerint, csapaterősítő éjjel volt.

Tegnap meg a szokásos, kertben ajándékkeresgélős-társasozós nagycsaládi buli volt újabb sonkamérgezéssel.

És ami igazán jólesett: felkértek esküvői tanúnak.

Elérzékenyültünk. Szívesen.