Szép teraszok, mi?
Volt időm ruhákat átcsoportosítani/szelektálni/pakolni, szabásmintát kitalálni és félig meg is varrni egy felsőt.
Négy napig lázas kísértet voltam (éééén!), aztán jött a takony, a szem kötőhártyagyulladása, torokgyulladás, elment a hangom, majd végül az azóta el nem múló fuldokló köhögőrohamok.
Kollégáim (ja, 3 nap táppénz után meguntam otthon, állítólag mehettem közösségbe <- igen, nem túl felelősségteljes a háziorvosom, de bármilyen gyógyszert felír és a családi szakemberkollektíva mindig kész tanácsot adni, mit irassak) jelezték, hogy eltűnt az örök életvidámságom és sosem láttak még enerváltnak (nem követték az elmúlt éveimet?), nekik én szoktam az egészség szobra lenni. Biztos a tonna gyümölcs/saláta zabálásából hihették. Amitől el lettem tiltva pár hete. Látok ok-okozatot.
December óta az állkapcsommal szenvedtem és cisztákkal, nőnapra kapott mezőnyi allergizáló virág az irodánk dunsztjában megalapozták a nyálkahártyák gyulladását. Egy éve volt a két műtétem, még nem rehabilitálódtam rendesen, így a mostani köhögésroham fájdalomvillámokat hasít a gerincoszlopomba, zsibbad a lábam és még menstruálok is. És köhögök. Együtt. Nem ecsetelem. Lányok értik.
Napok óta zöld az arcszínem. Néha szürkés fehér.
A patikát kiürítettem, a májam csúcsrajáratva.
Röviden: szarul vagyok. A gasztrós vizsgálatokat halasztani kell a gyógyszerszedés miatt egy hónappal, külön élmény.
Ma, a tizenegyedik nap úgy keltem, hogy fszom bele egyszer élek, reggel a fiatal Mick Jagger hangja énekelt biztatót, hazafelé a The Offspring adott lendületet, lófarokba fogtam a hajamat, benyomtam két köhögéscsillapítót, felvettem a legkényelmesebb sneakersemet, bevágódtam az autóba, csutkára hangosítottam egy cigányprímást, és ennél rosszabb már nem lehet felkiáltással elmentem két és fél órát megállás nélkül táncolni.
Holnapra meglátjuk, bevált-e.
