Én aztán nem vagyok nosztalgikus alkat, szerintem az idő nagyon megszépít dolgokat. Azt sem értem, miért akar valaki Avonleaben élni akkor, amikor a nőknek nagyjából semmilyen joga nem volt és kényelmetlen ruhákban, béna higiénés körülmények között kellett élniük, lehetőségek, kilátások nélkül korlátolt, előítéletes és szarkeverő falusiak között.
De most kicsit unatkozom otthon, a dokim eltiltott a közösségtől, megint tomboltam fertőzök. Illetve megkért, ha nem akarok gyógyszert, ne menjek már be hozzá, mert tömegek vannak, csak elkapok valamit, mondjuk tőle, aki már beteg. Nem kell győzködni.
Sajnos lemaradtam egy két hónapja várt színházi előadásról is, nem is tudom, kit tudott erre elvinni, akiket én akartam beszervezni és tudtam, hogy szeretik a műfajt ÉS nem rettennek el TCsVexkollegina mérhetetlen önbizalmától, azok közül senki nem ért rá...
Egy lázas éjszaka alatt kiolvastam nemrég elhunyt írónk családregényét, utánajártam és találtam hangfelvételeket, amin ő meséli jellegzetes orgánumán a történéseket, megnéztem egy Vámos Miklós Alexandra-pódiumos beszélgetést vele. Én most kezdek beleszeretni, a halála után...
Nézek 20 évvel ezelőtti Vámos Miklósos Lehetetlen? műsorokat, most már dereng, hogy a mára karótnyeltté merevedett Mácsaiért miért rajongtak a gimnazisták akkoriban. Én a Cipollája óta kerülöm a darabokat, amikben szerepel.
Nézem az újrakezdett Szomszédokat, a kamera végigmutat az Ózdi Kohászati Üzemeken, rinyálnak, hogy tönkre fog menni. Mára csak pár megemlékezést találni a neten, meg az épületek nagyrészének helyén gazt és törmeléket. Szomorú.
Őszhalánték megneszelve, hogy szarul vagyok, rohant, hogy majd ő ápol. Nekem még mindig fura ez a pasi, ilyet férfiak nem szoktak, főleg a mi évek óta nagyjából rögzített szabályokkal* működő kapcsolatunkban.
Ma is olyan édes volt...
Addig próbálok életben maradni, tartani valamennyi vérnyomást, mivel november óta mindenki influenzás volt a levegőtlen munkahelyemen, egy különösen erős vírusnak kellett megtalálnia, hogy engem is ledöntsön.
A rég tervezett ruhaszanálásra még nincs erőm, talán holnap. Olvasgatok, millió elmaradásom volt, most behoztam négy könyvre, veszek is gyorsan még párat a neten.
Tervezgetem a lakást, mert 3 héten belül jön a prémiumom, aminek az elköltésre engedélyezett részét a lakásra költeném. Barátaimmal megoszlik a vélemény, valaki évente kétszer két hétre elutazik a full luxusba a lepusztult környékről/házból, ahol lakik, szerintem inkább egy olyan környezetben éljek évi 52 hetet, ami magasabb szintű, nyaralni jó olcsóbb utakon is. A lakás belül szép, rendezett épp, talán a fürdőben nem ártana egy beépített szekrény, talán egy kis fotel és egy nagy tükör a nappaliban, de azok nem sürgősek.
Inkább legyen a teraszomon új burkolat, egy kitekerhető nagy árnyékoló ernyő, egy heverő-pad, több világítás. Kell burkoló, villanyszerelő->festő-mázoló, ernyős, asztalos hozzá. Kidobok felesleges cserepeket, párnákat, azt szeretném, az új, nyári szobám legyen a teraszom.
Letisztult, könnyen tisztán tartható (lásd még város pora, pollen és madárkaki), nagyvárosi, sok pihenőrésszel. Semmi rusztikus, retro, vintage, romantikus, raklap és öreg bakancs virágcserépnek, ezek nem az én világom.
Az egész nap tűző nap és erős szelek miatt nagyon kevés textil, max. 10-15 cserép jól bevált növénnyel, a lakásom úgyis tele van velük. Pihenni, olvasni szeretnék ott kifolyó szem és fájó derék nélkül, esténként kényelmesen kiülni egy limonádéra és egy szál cigire, nézni a város csillogó fényeit, na jó, ezeket most is megteszem, de nem igazán kényelmesen. Szeretnék kint is aludni augusztusi forró éjszakákon, fejem fölött a csillagos ég, csillaghullások, reggel madarak és friss illatok...
(*A kb. szabályok: randizunk, ha kedvünk tartja; cseten kétnaponta úgyis beszélgetünk, vagy felhív, sokat kérdez és segít, ha gondom van; nincs harag, ha valamiért pár hét kimarad, általában az én pasiügyeim miatt, amikről ő nem kérdez; cserébe nemigen mesél a dolgairól, nem is érdekel, így is többet tudok, mint szükséges. Én próbálok kedves lenni, ami főleg reggel elképesztő erőfeszítés tőlem; ő meg teljesítsen a legjobban, ezt egyébként minden alkalommal meg is teszi 7-8 éve. Anno azt hittem, 47 évesen a pasik már vegetálnak, lassan jöttem rá, hogy pszichétől függ. Az egyszerű dolgokat szeretem.)
Ötletelgettem a netről:
(Forrás szükséges, ha perfekt a google képkeresője?)
