Keresztfiam anyja még néha felteszi a kérdést, miért nem élek együtt megint férfival.
Hosszú-hosszú évekig az volt a természetes nekem, de amilyen alakokkal évek óta találkozom, nem kérdés, velük soha. Jellemhibás a korosztályom férficsoportja.
És mivel megvilágosodott, hogy nem vagyok szánalmas kapcsolatfüggő, illetve nem szorulok rá a pasi nyújtotta egzisztenciára, ezért megtehetem, hogy így élek, ahogy.
Ami egyébként rendkívül szórakoztató, valljuk be, és nem cserélnék senkivel. De ha gyereket akarok, lépni kellene. Erre jött unokatesóm válasza.
"Tegnap óta gyötrődöm a leveleden, nagyon elszomorít, hogy megint ilyet kell olvasnom, és még jobban az, hogy nemcsak, hogy nem tudom megoldani, még okos tanácsokkal sem szolgálhatok.
Aztán eszembe jutott, hogy ilyenkor legfeljebb tartani lehet az emberben a lelket, mert igenis muszáj, érdemes tovább kutakodni a sok fasz között, mert csak úgy található valamilyen érték. Talán jobb is, hogy ilyen az arány, hisz így később nem esel kísértésbe, és sokkal jobban értékeled majd a társadat.
Talán már maga az is vigasz lehet, hogy Á-t, V-t is évekig hallottam-olvastam ebben a témában, most meg mindketten boldog kapcsolatban élnek – V ráadásul egy éves gyereke mellé szeptemberben szüli a másikat 41 évesen. Szóval nem szabad parázni, keseregni a gyökereken, egyszer el kell, hogy jöjjön a Te időd is. Gondolhatsz akár ránk is, hogy évekig mit kínlódtunk a kicsiért, és most mennyire boldogok vagyunk vele – biztos, hogy jobban értékeljük, hisz megszenvedtünk érte.
Eszembe ötlött az is, hogy én 20 évesen ugyanígy megdöbbentem a faszik szókimondásán, gyors ajánlatain, de azt hiszem velem is az volt a baj, mint most veled. Akkor vékonyan, szépen, némi önbizalommal, gondtalanul vidám, vagány, humoros, érdekes voltam, mint most Te, és ebből arra következtettek, hogy a belevaló nő könnyű préda. Akik a házasságtól, gyerektől félnek, a feleségnek, anyának valókat unalmas, frigid tenyészlónak képzelik, az meg sem fordul a fejükben, hogy kihalna a népesség, ha csak ezek szülnének; hogy egy pasi családot is bevállalva szeret bele az érdekes, izgalmas, sikeres nőbe.
Szóval ne magadban keresd a hibát, tarts ki az elvárásaid mellett, mert vállalhatatlanul nagy kompromisszummal nem éri meg gyereket szülni, szerintem egyedül nevelni csak teher, nem tudom elképzelni, hogy segítség, töltést adó társ nélkül adhat annyi boldogságot, mint vele. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy feltétlenül muszáj gyerek, meg kell találni a módját, hogy a közelükben légy, és minél többet vagy velük, annál jobban értékeled majd a szabadságod. Persze ez nem olyan egyszerű, hiszen a sajáttal biztos más, de ha úgy alakulna a helyzet, hogy mégsem lehet, akkor duplán tehetsz jót idegen babával is – nekem van néha ilyen romantikus elképzelésem, de rá kell jönnöm, hogy túl kényelmes, önző vagyok hozzá.
De szerintem ezen még korai gondolkodni, most csak csinosítsd, okosítsd magad, gyűjts be minél több olyan élményt, amit gyerekkel nem tehetsz, szerezz barátokat, hobbikat, és hozz ki minél több értéket az életedből, mert az sosem vész kárba."
