Tobber életblogja

Péntek, nálam buli.

Hát igen, bevallom, kánkánoztam a konyhámban.

Egy kicsit magam is meglepődtem.

Jobb lábon tudok ugrálni, nem is okozott nehézséget.

Az kicsit, hogy ébren kellett maradjak későig. :) Aznap pörgős munkanap volt, utána gyógytorna, majd a kocsim megjáratása, néhány telefon plusz a vendégek.

Szombaton a délelőtti napfény már a Hősök terén, a múzeum lépcsőjén ülve talált, aztán a múzeumban gyerekprogram, addig unokatesómmal csajos dolgok mint boltok és kávézgatás, majd keresztfiam nővére ragaszkodott hozzá, hogy menjek hozzájuk fel a hegyre, ott babáztunk, kajáltunk, kézimunkáztunk, nem akart elengedni. Aztán bevásároltam véééégre, lemosattam a kocsimat ennyi állás után, elmentem Anyuért, fuvaroztam erdélyieket a kocsiban, meg is jegyezték, hogy ez erdélyi zene, de ugye nem magyar. Jobban kell figyelnem, mikor milyen származású embereket hozok-viszek, majd a zenével alkalmazkodom...

Aztán varrás. Ezerrel.

Sikerült beszereznem sok anyagot, 75 %-kal leárazott napozószék-párnákat, új csini locsolókannát, egy szabást segítő alátétet, szabáskést, vonalzót:

egy édes noteszt, és egy épp ideillő hűtőmágnest ezzel a képpel:

Jávor Pál - Vásárfia (1910 körül)

Ma két hónapja műtöttek meg.

Látványos a javulás, bár nyárra leszek teljes nagyjából.

A fájdalom néha erős, néha csak egy hosszabb próba utánira hasonlít, de állandó. Viszont a héten már végig tudtam aludni két éjszakát is!! :) Jólesett, mert utáltam már, hogy a fájdalomra ijedek fel éjjelente.

Az első hetekben nem is nagyon voltam tudatomnál, volt nap, hogy sms-t sem volt erőm írni.

A munkára össze kellett kapjam magamat, igaz, estére elalszom a fáradtságtól.

Mára már a magassarkún kívül mindenféle ruhát-csizmát hordok, van erőm frizurát készíteni, sminkelni.

Heti három gyógytorna, plusz a többi napon egyre hosszabb szobabicajozás. (Jól le is cseszett a gyógytornász, hogy fokozatosan kellene, mert állandóan bedagad az egész lábszáram. Jó.)

Már behajlik derékszögön túl is, próbálom erőltetni tovább, széééép lassan megy csak.

A gyógytornán már két hete bordásfal nélkül nyomjuk, lábujjhegyen, magasabbra lépve gyakorolunk. 3-4 vidám emberrel megtaláltuk a hangot, úgyhogy a tornacsarnokban a mi sarkunk visszhangzik a nevetéstől. A doki szerint megpróbálhatom otthon is a gyógytornát, de magamtól hamar feladom, kell az ostorozás, meg a többiek mint jó példa. Pénteken már én voltam a jó példa egy még nem műtött srácnak, hogy milyen jól megy két hónap múlva a mozgás. Csak az első 4 hetet bírja ki, az emlékezetes marad.

Nem is értem, a héten miért utánzott két ismerősöm is szalagszakadással. Szegények. :(

Ha azon ritka napokon vagyok, amikor a térdem nem dagad be, csak szimplán fáj, akkor még a sípcsontom körül végig kemény a duzzanat, de legalább a járás nem okoz sok gondot, csak elfáradok.

Ha a térdem is bedagad, az rohadék. Valahogy szétfeszíti az izületet és csúszkál rajta a csont, mire megtalálja a helyét, az nagyon instabil és fájdalmas. Kedden laza mozdulattal ráestem az iratmegsemmisítőre óriási robajjal, nem bírt el a térdem.

De ma épp csak tompán fáj.

Megpróbáltam a vezetést, az remekül megy, hiányzott már!

Sokunkat megérintett a síelő lány halálos balesete Ausztriában. Fel-feljönnek a kérdések a felelősségről, a biztonságról és hogy egyáltalán kell-e a gyereknek a síelés.

Eddig azt gondoltam, hogy igen. Amit gyerekkorban tanul meg mozgást, az örökre rögzül és biztonságot ad.

És ez nekem például az eddig legtöbb örömet adó sportom volt, a táncnál is jobban szeretem.

De most nem is tudom.

Én a rossz térdemmel biztosan nem tudnám a gyereket felügyelni, utánarongyolni, ha elszabadul. A síiskolában/oktatóval nem lehet egész nap.

De nekem meg pont azért rossz a térdem, mert felnőttként megtanulva, kevés rutinnal nem tudtam pár akadályt bevenni a pályákon.

Unokatesóm viszi a gyerekeket, most jöttek haza. Hétvégén programozunk, kikérdezem.

Vigyük-e a gyereket síelni?

Hát ez nagy kérdés.

Vagy a globális felmelegedés addig megoldja.

Este váratlanul összefutottam tánccsoportunk egyik rövid időt nálunk horgonyzó idegenlégiósával.

Mellémtelepedett és elvárta, hogy angolul magyarázzam el neki a páratlan ütemmutatók lényegét a koncert alatt.

Hangsúlyozom: nálunk próbált táncolni. A bizarr és idióta ritmusok és ritmusváltások tánccsoportjában.

Akkor is a nyakamon lógott, hogy segítsek, most is.

Nem tudom, melyikünk képességén múlott, hogy nem értette meg a magyarázataimat. :D

Aki meghívott a buliba, próbált segíteni lerázni, de a liftbe még a liftzáródáskor is utánunkfutott, hogy bekiabálja az emailcímét, hol érem el.

Őőőőő, még emlékszünk.

Sokunkat megérintett a síelő lány halálos balesete Ausztriában. Fel-feljönnek a kérdések a felelősségről, a biztonságról és hogy egyáltalán kell-e a gyereknek a síelés.

Eddig azt gondoltam, hogy igen. Amit gyerekkorban tanul meg mozgást, az örökre rögzül és biztonságot ad.

És ez nekem például az eddig legtöbb örömet adó sportom volt, a táncnál is jobban szeretem.

De most nem is tudom.

Én a rossz térdemmel biztosan nem tudnám a gyereket felügyelni, utánarongyolni, ha elszabadul. A síiskolában/oktatóval nem lehet egész nap.

De nekem meg pont azért rossz a térdem, mert felnőttként megtanulva, kevés rutinnal nem tudtam pár akadályt bevenni a pályákon.

Unokatesóm viszi a gyerekeket, most jöttek haza. Hétvégén programozunk, kikérdezem.

Vigyük-e a gyereket síelni?

Hát ez nagy kérdés.

Vagy a globális felmelegedés addig megoldja.

Sokunkat megérintett a síelő lány halálos balesete Ausztriában. Fel-feljönnek a kérdések a felelősségről, a biztonságról és hogy egyáltalán kell-e a gyereknek a síelés.

Eddig azt gondoltam, hogy igen. Amit gyerekkorban tanul meg mozgást, az örökre rögzül és biztonságot ad.

És ez nekem például az eddig legtöbb örömet adó sportom volt, a táncnál is jobban szeretem.

De most nem is tudom.

Én a rossz térdemmel biztosan nem tudnám a gyereket felügyelni, utánarongyolni, ha elszabadul. A síiskolában/oktatóval nem lehet egész nap.

De nekem meg pont azért rossz a térdem, mert felnőttként megtanulva, kevés rutinnal nem tudtam pár akadályt bevenni a pályákon.

Unokatesóm viszi a gyerekeket, most jöttek haza. Hétvégén programozunk, kikérdezem.

Vigyük-e a gyereket síelni?

Hát ez nagy kérdés.

Vagy a globális felmelegedés addig megoldja.

Sokunkat megérintett a síelő lány halálos balesete Ausztriában. Fel-feljönnek a kérdések a felelősségről, a biztonságról és hogy egyáltalán kell-e a gyereknek a síelés.

Eddig azt gondoltam, hogy igen. Amit gyerekkorban tanul meg mozgást, az örökre rögzül és biztonságot ad.

És ez nekem például az eddig legtöbb örömet adó sportom volt, a táncnál is jobban szeretem.

De most nem is tudom.

Én a rossz térdemmel biztosan nem tudnám a gyereket felügyelni, utánarongyolni, ha elszabadul. A síiskolában/oktatóval nem lehet egész nap.

De nekem meg pont azért rossz a térdem, mert felnőttként megtanulva, kevés rutinnal nem tudtam pár akadályt bevenni a pályákon.

Unokatesóm viszi a gyerekeket, most jöttek haza. Hétvégén programozunk, kikérdezem.

Vigyük-e a gyereket síelni?

Hát ez nagy kérdés.

Vagy a globális felmelegedés addig megoldja.

Sokunkat megérintett a síelő lány halálos balesete Ausztriában. Fel-feljönnek a kérdések a felelősségről, a biztonságról és hogy egyáltalán kell-e a gyereknek a síelés.

Eddig azt gondoltam, hogy igen. Amit gyerekkorban tanul meg mozgást, az örökre rögzül és biztonságot ad.

És ez nekem például az eddig legtöbb örömet adó sportom volt, a táncnál is jobban szeretem.

De most nem is tudom.

Én a rossz térdemmel biztosan nem tudnám a gyereket felügyelni, utánarongyolni, ha elszabadul. A síiskolában/oktatóval nem lehet egész nap.

De nekem meg pont azért rossz a térdem, mert felnőttként megtanulva, kevés rutinnal nem tudtam pár akadályt bevenni a pályákon.

Unokatesóm viszi a gyerekeket, most jöttek haza. Hétvégén programozunk, kikérdezem.

Vigyük-e a gyereket síelni?

Hát ez nagy kérdés.

Vagy a globális felmelegedés addig megoldja.

Sokunkat megérintett a síelő lány halálos balesete Ausztriában. Fel-feljönnek a kérdések a felelősségről, a biztonságról és hogy egyáltalán kell-e a gyereknek a síelés.

Eddig azt gondoltam, hogy igen. Amit gyerekkorban tanul meg mozgást, az örökre rögzül és biztonságot ad.

És ez nekem például az eddig legtöbb örömet adó sportom volt, a táncnál is jobban szeretem.

De most nem is tudom.

Én a rossz térdemmel biztosan nem tudnám a gyereket felügyelni, utánarongyolni, ha elszabadul. A síiskolában/oktatóval nem lehet egész nap.

De nekem meg pont azért rossz a térdem, mert felnőttként megtanulva, kevés rutinnal nem tudtam pár akadályt bevenni a pályákon.

Unokatesóm viszi a gyerekeket, most jöttek haza. Hétvégén programozunk, kikérdezem.

Vigyük-e a gyereket síelni?

Hát ez nagy kérdés.

Vagy a globális felmelegedés addig megoldja.

Sokunkat megérintett a síelő lány halálos balesete Ausztriában. Fel-feljönnek a kérdések a felelősségről, a biztonságról és hogy egyáltalán kell-e a gyereknek a síelés.

Eddig azt gondoltam, hogy igen. Amit gyerekkorban tanul meg mozgást, az örökre rögzül és biztonságot ad.

És ez nekem például az eddig legtöbb örömet adó sportom volt, a táncnál is jobban szeretem.

De most nem is tudom.

Én a rossz térdemmel biztosan nem tudnám a gyereket felügyelni, utánarongyolni, ha elszabadul. A síiskolában/oktatóval nem lehet egész nap.

De nekem meg pont azért rossz a térdem, mert felnőttként megtanulva, kevés rutinnal nem tudtam pár akadályt bevenni a pályákon.

Unokatesóm viszi a gyerekeket, most jöttek haza. Hétvégén programozunk, kikérdezem.

Vigyük-e a gyereket síelni?

Hát ez nagy kérdés.

Vagy a globális felmelegedés addig megoldja.

Sokunkat megérintett a síelő lány halálos balesete Ausztriában. Fel-feljönnek a kérdések a felelősségről, a biztonságról és hogy egyáltalán kell-e a gyereknek a síelés.

Eddig azt gondoltam, hogy igen. Amit gyerekkorban tanul meg mozgást, az örökre rögzül és biztonságot ad.

És ez nekem például az eddig legtöbb örömet adó sportom volt, a táncnál is jobban szeretem.

De most nem is tudom.

Én a rossz térdemmel biztosan nem tudnám a gyereket felügyelni, utánarongyolni, ha elszabadul. A síiskolában/oktatóval nem lehet egész nap.

De nekem meg pont azért rossz a térdem, mert felnőttként megtanulva, kevés rutinnal nem tudtam pár akadályt bevenni a pályákon.

Unokatesóm viszi a gyerekeket, most jöttek haza. Hétvégén programozunk, kikérdezem.

Vigyük-e a gyereket síelni?

Hát ez nagy kérdés.

Vagy a globális felmelegedés addig megoldja.

Sokunkat megérintett a síelő lány halálos balesete Ausztriában. Fel-feljönnek a kérdések a felelősségről, a biztonságról és hogy egyáltalán kell-e a gyereknek a síelés.

Eddig azt gondoltam, hogy igen. Amit gyerekkorban tanul meg mozgást, az örökre rögzül és biztonságot ad.

És ez nekem például az eddig legtöbb örömet adó sportom volt, a táncnál is jobban szeretem.

De most nem is tudom.

Én a rossz térdemmel biztosan nem tudnám a gyereket felügyelni, utánarongyolni, ha elszabadul. A síiskolában/oktatóval nem lehet egész nap.

De nekem meg pont azért rossz a térdem, mert felnőttként megtanulva, kevés rutinnal nem tudtam pár akadályt bevenni a pályákon.

Unokatesóm viszi a gyerekeket, most jöttek haza. Hétvégén programozunk, kikérdezem.

Vigyük-e a gyereket síelni?

Hát ez nagy kérdés.

Vagy a globális felmelegedés addig megoldja.

Sokunkat megérintett a síelő lány halálos balesete Ausztriában. Fel-feljönnek a kérdések a felelősségről, a biztonságról és hogy egyáltalán kell-e a gyereknek a síelés.

Eddig azt gondoltam, hogy igen. Amit gyerekkorban tanul meg mozgást, az örökre rögzül és biztonságot ad.

És ez nekem például az eddig legtöbb örömet adó sportom volt, a táncnál is jobban szeretem.

De most nem is tudom.

Én a rossz térdemmel biztosan nem tudnám a gyereket felügyelni, utánarongyolni, ha elszabadul. A síiskolában/oktatóval nem lehet egész nap.

De nekem meg pont azért rossz a térdem, mert felnőttként megtanulva, kevés rutinnal nem tudtam pár akadályt bevenni a pályákon.

Unokatesóm viszi a gyerekeket, most jöttek haza. Hétvégén programozunk, kikérdezem.

Vigyük-e a gyereket síelni?

Hát ez nagy kérdés.

Vagy a globális felmelegedés addig megoldja.

Sokunkat megérintett a síelő lány halálos balesete Ausztriában. Fel-feljönnek a kérdések a felelősségről, a biztonságról és hogy egyáltalán kell-e a gyereknek a síelés.

Eddig azt gondoltam, hogy igen. Amit gyerekkorban tanul meg mozgást, az örökre rögzül és biztonságot ad.

És ez nekem például az eddig legtöbb örömet adó sportom volt, a táncnál is jobban szeretem.

De most nem is tudom.

Én a rossz térdemmel biztosan nem tudnám a gyereket felügyelni, utánarongyolni, ha elszabadul. A síiskolában/oktatóval nem lehet egész nap.

De nekem meg pont azért rossz a térdem, mert felnőttként megtanulva, kevés rutinnal nem tudtam pár akadályt bevenni a pályákon.

Unokatesóm viszi a gyerekeket, most jöttek haza. Hétvégén programozunk, kikérdezem.

Vigyük-e a gyereket síelni?

Hát ez nagy kérdés.

Vagy a globális felmelegedés addig megoldja.

Cuki!

http://dontlooknow.typepad.com/dont_look_now/2009/03/ta-da.html