Tobber életblogja

A hét a közösségi szálak erősítésével telt, kiscsapatunkkal is, kollégákkal is.

Régen érezhető volt, de lassan itt egy családunk szívéhez közel álló remény vége.

Fájni fog sokaknak, én próbálok erős maradni és támasz, megoldásokat keresek, szomorkodni még lesz idő. Még meg lehetne menteni, de minek.

Ha este egyedül vagyok, akkor fáj, mert nekik fáj.

Egyszer minden végetér. :(((((

Én vagyok az utolsó, aki kapcsol, hogy a Bonesban az angol pszichiáter az Stephen Fry az A bit of Fry & Laurieból???
Hetek óta gondolkozom, honnan ismerős.

Persze diétákról beszélgetünk, van, akinek sikerült, van aki most hízik vissza. Én is örülgetek, már csak 4,5 kg fogyás van a célig (naná, hogy az a legnehezebb pár kiló).

(Naná, hogy mindig egy lejjebbi célt tűzök ki, januárban a mostani súlyom is elég lett volna.)

Erre Kollegina rákérdez, hogy és akkor jobb lesz nekem?

Öh, igen.

A térdemet kevésbé terhelem táncnál, jobb lesz az inzulinom, és ha teherbeesek majd, kisebb súlyról indulok, nagyobb eséllyel.

Ez nem kérdés.

A csini ruhák másodlagosak.

Ő nem fogy, pedig próbálkozik.

Másik, nagy fogyó, jojózó kollegina szerint ha tovább fogyok, átlagos, nagy mellű vékony lány leszek. Dehát ki nem akar az lenni?? :)))

Erről jut eszembe, hogy nem dicsértem meg Őszhalánték mai ingét, pedig tutin nézett ki.

Bocs. :)

Na végre Őszhalánték visszatért három hetes utazásából, jókor, mert CBA-ról nem hallok pár napja.

Rég hallgattam Katona Klárit. Tehetségkutatóba jelentkezett egykori széplány elevenítette fel a KK előadásában is gyönyörű dalt...

A lány régen gyönyörű volt.

A dal születésének évében született ő is.

Színésznő. Életvidám. Szerettem nézni, hallgatni. Most megtört, elveszett.

Érdekelne, mi történhetett vele.

Ma reggel volt egy fura, érthetetlen jó érzésem.

Két hét után végre nem fájt a fejem!!!! :)

----

Céges konyhában tülekedés a kávéfőző körül. Összefutok azzal a lánnyal, aki a térddokit ajánlotta anno. Konstatáltuk, hogy mi ketten vagyunk a legmagasabb sarkú cipőben itt. :))

Amíg keresztfiam tesójával két emelettel feljebb röhigcséltünk, addig keresztfiam a földszinten hallgatózott, és ő is velünk felnevetett, bár gőze nem volt, miért. Cuki gyerek!

Ma meg beálltam toborzónak, jól mehetett a tánc, mert többeket átcsábítottunk magunkhoz.
Hát, fáj a lábam, elszokott az ugrálástól (amikor nincs a térd között labda). Főleg az izom görcsöl, a térdem már a gyógytornán kikészítettük, egy bizonyos mozdulat instabil, arra gyúrtunk rá...