A mai edzés tűző napsütésben sokat nem segített a hányingeremen, ma egy zsemle, egy fél kocka csoki és 3 dl narancslé van bennem némi víz mellett.
Mondjuk talán így hatékonyabb a két óra erősítés, nomeg hadd büszkélkedjek: lefutottam levezetésnek négy kört, 1 600 métert. A lábam egyelőre nem fáj jobban mint szokott. Hurrá!!!
Az idegeskedés kikapcsolja az étvágyközpontot?
Ja és persze meg is osztom veletek a gondolatmorzsákat. Nem kell engem olvasnotok hétvégén! :)
Na jó, mivel egy napja hányingerem van és nem tudom, hogy gyomorrontás vagy idegeskedés, ezért ma pihi és filozofálás.
És ideje lenne dokumentálni a programokat, mert így is hiányos marad. Remek kertiparti a fővárosban, hasonló vidéken. Cuki három bébi, kiscsoportos strandok és hiányoló pincér, nagycsoportos fürdőzés és városi beach. Apu szülinapi ünneplései és családi bulik. Vicces színház és sok rumos koktélok az éjszakában, felfedve Illető házasságának kétségeit. Nagy fagyizások a cég körül, általában Tével. Edzés a naplementében és villámok közt. Gyógytorna csapat vigyorogva vár, mert jön a szórakoztatás, amit a gyógytornásszal lenyomunk. Akinek a lelke valahogy nagyon az enyémre talált. És pasit vadászik nekem, mert maguktól az összes kispapa mozdult rám, akiket vonzok mint fény a szúnyogot. De a lelkemet felkavarta a régi szerelmem, akire egyszerűen nem tudok haragudni, és valaki elmagyarázhatná végre, hogy a Jóisten vagy az univerzum miért küldi mindig utamba, amikor épp elfelejteném és amikor érzem, hogy ő még mindig félreismer. Ha van dolgunk egymással, akkor meg árulja már el valaki, hogy micsoda, mert nem értem. 16 éve nem értem.
Ja, a filozofálás. Soha nem keveredek a Libri lélekről és filozófiáról szóló könyveinek jó nagy sarkába, hisz azt szépirodalomban már százévekkel ezelőtt megírták Shakespeare-k és Maupassantok líraian és könnyen emészthetően.
Ma kíváncsi lettem, és kezemben egy kortárs regénnyel átbandukoltam. (És tele volt pocakos kismamákkal. Na ezt magyarázzátok meg!) Gondoltam, keresek egy könyvet, ami az egyedül élőknek/ről szól, mit javasolnak, hogyan maradjunk nők, amikor nekünk kell foglalkozni a defekttel, a riasztóval, a lakásfelújítással és önállóan kell döntést hozni a hiteltől a laptop szoftvereiig.
Nuku. Semmi. Nyisto. Nichts.
Semmi nincs az egyedülállóknak. Persze bele lehet beszélni pár könyvbe, illetve akad hogyan csábítsunk pasikat típusú (áááá! cici ki, mosoly fel, ennyi), de célzatosan ez tabu, vagy a Libri dolgozói tartják kelendőbbnek a párkapcsolatos írásokat?
Szal a kortárs magyarral meg három vidám okoskodással jöttem el és a pénztáros a törzsvásárlóim nélkül is megadta a kedvezményt, meg látta, hogy ott vásároltam pár napja és adott kedvezményt arra a kuponomra, amit szintén nem vittem magammal de nyilván akkor kaptam, naszóval könyvesboltba járni mindig jó.
És nekem az múzeum. Zavart, hogy emberek hangosan beszélgetnek, telefonálgatnak, átkiabálnak sorokon. És kár, hogy a múltkori buklájnban kószáló nem szólított le, bár látszott a terve, csak elslisszoltam.
Szóval a hétvégi terv néhány levegőben lógó szál elvarrása 1-2 fiúkezdeménnyel, és feltöltődés pár könyvvel.
És várakozás.
És egy edzés, egy kreatív délután, egy strand, egy szalonnasütés, az esték szabadok így, hogy mindenki nyaral. Nem baj, legalább kialszom magamat, a szerdai 3-3,5 óra alvás még kísért.
Gyűlölöm a bizonytalanságot.
Egész nap hányingerem van.
MMS-ből nem mindig ér át ide a bejegyzésem, kb annyit írtam, hogy van, aki nehezen tanul:
Este simán kinthagytam az erkélyen száradni az edzéscuccot. Aha, vihar volt.
Mire hazaértünk, mosásvizes volt újra.
Nem első alkalom, hogy vizes nadrágban mozgok, végülis úgyis csatak lenne percek alatt.
Ja igen, újra eljárok edzésre a gyt mellett.
És jó, bár fáj.
