Kipihentük magunkat.
Napsütés, kellemes szellő, végtelen nyugalom, óceánzúgás, nagyon kevés ember, az is barátságos, mosolygós, finom napolajillat, sok mézédes gyümölcs, színpompás virágok, otthoni mininövényeim faméretben, természetközeliség.
Ezekből szeretnék töltődni, megtanulni kis apróságokat, én is mindig mosolyogni akarok! :((
Adtam magamnak minden napra plusz húsz percet.
Nem rohanok a bevásárlással. Nem rohanok munkából hazafelé fülemben dübörgő zenével, hanem slattyogok és élvezem a madarakat, nézegetem a kerteket, virágokat, a kocsi megvár otthon, a program este később is kezdődhet. Még véletlenül sem akkor intézem a fontos telefonokat, eddig mindig a hazaúton hívtam vissza mindenkit.
Nem görcsölök, hogy minden bulin ott legyek. Nem érdekel, ha még nincs programom jövő keddre. (De, az kicsit idegesít, ötlet jöhet! :) )
A cégnél persze mindig van idegesítő tényező, főleg emberi butaság, vagy hogy ma nem értem oda tornára, mert még kellek itt bent (láthatóan, mi?), de nem hagyok senkit rámtelepedni.
Utitársaim cukik voltak, holnap fotónéző buli egy délutáni bandázás után, ahol el kell kerüljem a gyerekeket sajnos.
Négy napra szerveztünk programot ide-oda, bejártuk a szigetet, végigjártuk a fővárost egy órás minishoppinggal, végignéztünk nemzeti parkot gyönyörű növényekkel, állatokkal, láttunk delfinshowt, én eddig még delfint sem, átmentünk más partokra, megbizonyosodtunk, hogy a legjobb helyen vagyunk, a hotelt csak néhány homokdűne választotta el az óceán hullámaitól, amit imádok. Megkerestük a legnagyobb hullámok helyét és ott futkároztunk be órákig. Koktélozgattunk a medenceparton a pálmafák alatt és néztünk meccset a medencéből, szurkoltunk a németekkel a hotelban és a helyiekkel a bárban, összehaverkodtunk népünk főellenségének tagjaival és olyan cimbik lettünk, hogy szomorúak voltak az elváláskor, és főleg:
én annyit nevettem mint az elmúlt egy évben soha.
Igen, ki kellett pihenni, lélekölő volt ez a sok fájás.
Feltöltődtem.
Remélem, sokáig kitart majd.
Fotók facebookon holnapfelé...