Tobber életblogja

Na még egy.

Anyut anyáknapjázás után elvittem shoppingolni, majd táncházba, ahová azért beköszöntem.

(A táncot kihagytam, mivel a múltheti után négy napig cataflam mellett is begyulladt a csonthártyám vagy mi és a lábfejemtől a combom közepéig lüktetett a csontom körül, hozzá váratlanul beálló görcsökkel, hát, az elég rohadék érzés volt, gyógytornász jól le is baxott, joggal. De ő sem hagyta volna ki.)

És a táncház veszélyes az üldögélőknek, mert odajönnek beszélgetni. Sokszor haverok, de néha lúzerarcok is prédát látnak bennem. (Aki már járt táncházban, bólogat ezerrel.)

Ma szerencsére azok nem találtak meg, annál hamarabb leléptem, de egyik kedves-szép negyvenes házaspárnak kedvence vagyok ott, odajöttek csicsegni, és a csaj teljesen odavan: a szépségemtől.

Hogy ezt kitől örököltem. És ha pasi lenne, azonnal udvarolna nekem.

Nem, ma sem voltam szép.

Ja. Fehér felső volt rajtam. :)

Ééééés vettem egy barack-pink-mittoménmilyen egyszínű elegánsruhát és egy pinkvirágos-zöld-mindenféle nyári ruhát.
Ez a színkavalkád az én divatom.

Tálcára tettem a vásárolt epret és nagyonsárga vilmoskörtét, nekem még az a két szín is bejön együtt...

Múlt héten kísérletező hr-es lánnyal cigánylányosdeelengáns kihívást rendeztünk, szerintem sikerült az ízlés keretein belül maradni...

Tegnap voltunk thai masszázson. És a lányka szerint nagyon-nagyon finom a bőröm. Biztos tudja, épp elég bőrt fogdos. (És végre egy masszőr, aki a higiénia alapjait be bírja tartani, talpmasszázsos kézzel arcot nem masszíroz kézmosás nélkül. Anno egy lánytól azért menekültem, mert undorított ez.)

Megéri napi 3-4 liter folyadékot meginni, tonna zsiradékot fogyasztani, a bőrön (is) rakódik le. :DD

---

Tegnap hárman mondták, hogy szép vagyok. Jó, ebből egy Szomi, aki azóta rám van kattanva hogy én őrá nem, az nem ér.

Múltkor is mondta valaki, hogy milyen szép vagyok.

És mivel nem tartom őket hülyének, vaknak sem, de szép nem vagyok, egy dologban látom az összefüggést: mindannyiszor fehérben voltam. Tegnap kétfélében is.

Többet kell fehéret felvennem.

Elköltöztek lakótársaim.

Kicsit hiányzik a napkeltei búgásuk, a szárnysurrogással kísért átfutó árnyék, a bátor tekintetük, ahogy szembeállnak velem az én(!) teraszomon és néééznek egy méterről.

Gyilkolni nem akartam. De az erkélyemen teregetni, galambszarbalépés nélkül virágot locsolni, vagy akár kiülni napozni, telefonálni, kávézni, azt igen.

Drága volt az erkélyem, na!

Úgyhogy jött Levente bácsi. Apám galambász haverja.

Napokkal korábban elkezdtük búzával etetni a madarakat, hogy megszokják.

Hajnalban Levente bácsi felállította a csapdát: egy kast ékelt ki egy madzagra kötött bottal, a szobában hozzákötötte a zsinórt egy székhez, kiszórta a csalibúzát, lejjebb eresztette a redőnyt és figyelt.

Elképzelitek, ahogy a nappalim közepén két hetvenkörüli férfi rambóként les némán, órákig... két galambot?

A tojó kiváncsibb volt, jött. Lecsapódott a kas, dobozba a madárral, egy megvan.

De a papa bepánikolt. A szembetető ormán rohangált fel-alá pánikolva, hangosan hivogatva mamát, akinek volt annyi esze, hogy meg sem szólalt, nehogy az urát bajba keverje.

Dehát a férfiak hűsége nem tart sokáig a természetben, papa nem kereste sokáig, majd simán belesétált az előbbi csapdába ő is.

Levente bácsi hazavitte őket, ide 60 km-re, nagyon boldog, ilyen galambjai még nem voltak.

Ő is röhögött rajta, hogy nem fogják érteni az ottani galambtájszólást.

Egy flakon domestos elfogyott mire tiszta lett az erkélyem, a kő, a virágycserepek, a székek, pad, asztal, légkondi, korlát, perem, dekorációk.

Tehát: TubiGabi és TubiTibi immár egy tisztalevegőjű falu erdőszéli galambászatában élnek. Karantén után a reptetőbe eresztették őket, köszönik jól érzik magukat, a többiek befogadták maguk közé.

És tegnap a tojó már tojt egy tojást.

Szóval hepiend.

Megyek is tejeskávézni az erkélyemre.

Hosszúhétvége szülős mellékzönge kivételével jól sikerült (de most nem hallok róluk. Ez sem jó jel, pedig még nem is adtam oda az ajándékba szánt nagykést).

Első Velencei-tavi napozás, stégen fotózgatások (már aki hagyja magát), cukrászdázás a napon, telken bikiniben/fecskében napozás (kicsit fura, hogy szüleim nincsenek ott, valami esti oldbojszbulira készültek, persze Anyu azért küldött a fiúknak pogácsát, darálóst), kedvenc éttermünk (meg is lepődtünk, állandóan ott lógunk, TáncosTé mégis most járt ott először, ő eddig mindig a strandon várt meg minket), megint cukrászda, majd shopping.

TáncosPé elé kimentünk a reptérre, örült nekünk, jó sok kaját kapott szegény.

Volt még TCsV-nél kávézgatás, elmélkedés.

Volt még szülőkhöz beugrás.

Volt még csajos délután textilboltos lefárasztásával, tonna koffeinnel, speciális fakultatív programként galambjaim megtekintése.

Volt még másfél óra könnyű néptánc, meg aztán egy jéghegynyi jég és némi gyulladáscsökkentő. Másfél óra után lerogytam és Anyu havernőjével varrtam fejben, megbeszéltünk csomó kis quilt trükköt, varrógépbeállításokat, anyagtulajdonságokat, ilyenkor (is) rendkívül rossz társasággá válunk.

Masszázs, hisz mindjárt itt a nyaralás. Várok az előző vendég után, épp foursquare-ezek (ja, aki facebookon keresne, átszoktunk a foursquare-re, jóval zártabb és nagyon vicces, hogy becsekkolással ismerőst találunk a közelben, múltkor épp Zé1-et), nyílik az ajtó: gyerekkori havernő lép ki onnan! :DD Szegény masszőrlánynak negyed órát nosztalgiáztunk, én már el is felejtettem, hogy vele meg Verával órákig ültünk a bokor szélén a táskánkra támaszkodva, és akkorákat nevettünk, hogy Vera beborult a bokorba... :D Vagy hogy Kata nagymamája fakanállal fenyegetőzött, ha nem indul el haza, hehe...
Szeretném hangsúlyozni: Zugló (120 000 lakosú kerület) egy nagy falu.

Volt még ezernyi kézimunkaleírásom rendbetétele, kb. 3 órát vett igénybe. És rájöttem, hogy legszivesebben mindet megkreálnám, de semmi kedvem már megint a kreatívkodáshoz.

Volt még keresztfiammal és rokonságom 40- részével csoportosulás a tűző napon délelőtt borozgatva, be is csíptem ebédre rendesen. A kiscsávó tündéri egyébként...

Aztán elrohantam még a többiekkel uszodába napozni, mert oda nyilván tűző napon, spiccesen kell menni. Az úszás fáj, de igazából most minden fáj, mert a vasárnapi táncon őőőő külsős ráhatásra egy-két bal lábon is ugrálós gyors táncot jártam. Na, ha már a gyógytornászom nem ért a táncokhoz: magamtól is megtanultam, mit NE táncoljak egy ideig...

Úszás helyett büfézni remekül tudok, a szabadtéri uszodázás kötelező eleme.

Már nem vagyok messze a dokimnak 2 hónap múlvára beígért csokibarnaságtól.

ELEGEM VAN!!!!!

A múltkori négynapos hétvégén hála szüleim baszakodásának lemondtam minden még hátralévő programot és otthon bőgtem.

Most MEGINT kezdik!!!!

Magasról szarok bele, csináljanak, amit akarnak, de hagyjanak vele békén!!!!!!!!!!!!!

Igen, ha különköltöznek, akkor megnyertem két hetvenkörüli ember lelki társ szerepét (így is annak tartanak, örülnék ha visszakapnám a gyerekstátuszomat, nem érdekel ki kivel szexelt 25 éve!), pláne apámra mosni, főzni kell, gyógyszert bevetetni, kezd elég gusztustalan öregemberré válni. Úgy sajnálom szegényt, amióta nyugdíjba ment, fogy el az emberi tartása. :((((((

Millió aprósága van, sok kicsi, ami összeadódik.
Pl. a múltkor bepisilt a kocsim ülésén. Anyu mert csak később szólni neki hogy látta a foltot, de aput nem érdekli, megvonta a vállát, hogy nem lesz semmi baja a gyereknek, majd megszárad.

Kösz, bazdmeg.

Örömmel suvickolok pisit az utcán parkoló kocsiban ha nem akarok a tűző napon álló zárt kocsiban többnapos húgyszagot, harmadikról lecipelt tisztítószerekkel-vízzel, guggolni-térdelni még nem túlságosan képes lábbal...

Naszóval apám már a nagyon leszarom állapotában van, hadd ne meséljem, milyen volt a telki vécé szombaton.

De ha együttmaradnak, ebbe akkor is beleőrülök, ha lenyomom a telefont az első hangfelemelésnél, ha nem is válaszolok Anyu hisztériás emailjeire, apu mantrázott igazságtalanságaira.

Ha nem reagálok (mert már nem is reagálok, néha megkérem őket, hogy szedjenek nyugtatót, mert ezt a hangnemet nem kell eltűrnöm, ÉN nem csináltam semmit), akkor sem védem meg magamat. Miért nem értik meg, hogy szálljanak le rólam?

Nem tudom, mit várok, abba is beleszólnának ha hagynám, hogy hogyan alakítom a szerelmi életemet, vagy hogy miért nem tartok ezt-azt otthon. Ezért ezekről már szimplán nem beszélek.

Számolok háromig és nem válaszolok, most épp Anyu levelére.

Tököm tele, komolyan!

Megyek megenni egy tonna cukrot, attól jobb egy kicsit.