Tobber életblogja

Fogalmam sincs, mitől van lelkiismeretfurdalásom, hogy rossz gyerek lennék.

De az van.

Miéééééééééééért???

Szenteste egész jól telt, sztem Anyu benyugtatózta aput, alig kötött bele valamibe, értelmesen el lehetett vele beszélgetni.

Ma átjött a nagycsalád, a nevetésünktől harsogott a ház idáig, vidám egy nyolc éves röhögőgéppel, meg egy egy éves vigyorgóval színesíteni egy ebédet, társasozás, földönmászás, ezerszer kukucsjáték.

Szal igazán ideális volt minden.

A kis varrott ajándékaimnak mindenki örült, a keresztfiamnak varrt vicces figurás fürdőszivacsokból a 33 éves fiú unokatesóm is rendelt magának szülinapjára, unokahug azonnal felragasztott a vágyott körömmatricájából,  Anyu elzárta magának a duplaadag habcsókot, úgy örült neki, mintha gyémántkollekciót kapott volna,  a sajtossütim receptjét többen elkérték, pedig nagymamám ősrégi receptje és mind szokták sütni, csak nem csillag meg fenyőfa formában. A vidám rénszarvasbébis nyakkendőm is nagy tetszést váltott ki.

Egyszerűen nem értem, miért van hiányérzetem, hogy valamit nem tettem meg.

Imádok mindent időzíteni, így a legjobb az időkihasználásom.

De azt nem tudtam megoldani, hogy reggel minél tovább aludjak, viszont reggelire a frissen kisütött sajtos sütimet egyem. Azaz meg fogom enni, ránézésre 10 percen belül, de lassan rohanni kell ebédelni.

Illatos karácsony... :)

Sok év kék-ezüst extravagáns karácsonyfa után végre egy nagyrészt piros díszes fa némi arany keveredéssel.

Boldog karácsonyt Nektek! :)

Szüleim beszálltak jócskán az új mosogatógépembe, a régi végleg tönkrement. Ha jól rémlik, azt exPasi vette még nekem, amikor ideköltöztem.

Ba-t kértem meg, hogy kiszerelje egyik este a régit, majd ma beszerelje az újat*. Közben megejtettük a favásárlást is, ő imád talpbafaragni, vizet beszerelni, ajtókat felcsavarozni, komplex barkácsfeladat, és mindig precíz.

Én varrtam neki is egy kis apróságot, ő pedig meglepett. Ajándékkal. Találóval.

Parti Nagy Lajos kötet.

Az állam leesett, soha senki így nem talált még bele a könyvvágyaimba.

*És nem, továbbra sincs köztünk semmi, sem testileg, sem érzelmileg.

Ma nagyon felkavart egy történés.

Sokat gondolkoztam, hogy leírjam-e nektek. Fájó emlékek. És még jobban fáj, hogy hány millió nő szenved a világon csendben minden nap.

Ma a dugóban álltunk a főuton egyhelyben. Egy kis utcából nagyon gyorsan közeledett felénk egy autó, majd váratlanul félrekapta a sofőr a kormányt, bekanyarodott a parkolóba, befékezett, az autó mozgásán is látszott a vezetője ingerültsége.

A sofőr férfi kinyitotta az ajtót mint aki ki akar ugrani, úgyhogy jól láttunk mindent. A nő felé fordult, ordított vele, ingerült mozdulatokat tett, majd megütötte őt. Akkor indult meg a sor, eljöttünk. Nem tudom, hogy hívnunk kellett volna-e a rendőrséget. Nem hívtuk, ha akart volna, ki tudott volna szállni, nyilván nem akart segítséget kérni. Kiszolgáltatott helyzetben lehetett.

És velem hasonlók történtek jópár éve. Dris, egykori élettársam, egy akkor huszonéves, többdiplomás, soknyelven beszélő, jócsaládból származó fiú tudott néha úgy kifordulni magából. Hogy megütött. Hogy ordított velem, én meg csak álltam, hogy biztosan én vagyok a hibás, ő olyan okos, nem tévedhet.

Volt, hogy a lépcsőn taszított le, elkapta a karomat, hogy ne zuhanjak le, majd rángatott tovább. Volt, hogy az autóban húzta fel magát valamin, és meg akart ijeszteni, ezért szembement a forgalommal, csak akkor rántotta vissza kormányt, amikor közeledtek szemből. Volt, hogy szinte az árokig rántotta a kocsit, hogy megrémüljek, felborulunk.

Nagyon sokszor beszélt velem megalázóan. Gondolom az volt a tudat alatti célja, hogy kevesebbnek érezzem magamat, annak is éreztem. Utána is nagyon sok kapcsolatban behódoltam.

És hittem, hogy nem vagyok elég jó. Bár sosem tudtam, hogy miért is lennék rossz, de hittem. Arról nem tudtam, hogy a saját belső végtelen bizonytalanságukat vetítik ki rám, csak egy eszköz, boxzsák vagyok.

És Drist védtem. Hisz ha nem volt rossz passzban, akkor tündér tudott lenni.

Most már soha többé nem megyek bele ilyen helyzetbe, de nagy lelkierő, és stabil családi háttér kellett hozzá, hogy el tudjak költözni tőle. Akkor, amikor nincs otthon. Féltem a szemébe mondani, tudtam, azért mit kaphatnék...

Annak a négy évnek nagyon sok szép pillanata volt. De a rosszat is sikerült feldolgoznom, most már egy kicsit agresszív emberrel sem állok szóba.

Furcsa mód, sokan, sok helyzetben mondják egy-egy férfira, hogy hú Tobber, ez hozzád illik, gyere össze vele, összehozlak. Általában nagyszájú, frusztrációjukat magabiztos pofátlansággal palástoló férfiakra gondolnak.

Nem értem, miért hiszik ezt.

Én a csendes, szerény, visszafogott fiúkat kedvelem, legyen olvasott, halk beszédű, kiegyensúlyozott. Ennyi.

Annak a nőnek remélem, hogy jobbá fordul a sorsa, együttérzek vele mélyen!

Alkotói válság:

Végiggondoltam, hogy biztos azért szeretitek a kézimunkáimat, mert engem szerettek és nem akartok letörni, hogy hótbéna vagyok.

Ma nemtomhányadszor vágtam szét és kezdtem újra a fülbevalót. Anyu adta opállánc tök szabálytalan darabjait kéne keretbe foglalni dróttal, Anyunak nem lehet giccses, hanem valami kicsi, finom, egyszerű, de a drót vagy kicsi és rusztikus, vagy nagy és akkor finomra formázható.

Asszem megvan a végeredmény, szétmegy a  tenyerem a csípőfogótól, dróttól.

Jaj, azt meséltem, hogy önkéntes karanténba vonultatom magam karácsony után, mert ha megbetegszem, nem műtenek meg csak februárban? És hogy az unokatesóm pár napja hasmegy és már véreset hány és lázas és nagyon szeretne jönni családi ebédre?

Á, nem, nem aggódom.

A fám megvan. Új díszek is. A keresztfiamnak elkészítettem a színes varrott cuccait. Minden családtagnak varrtam kicsike csizmácskát, 12-t eddig. A karácsonyi ebéden lesznek a tányéron mint evőeszköztartók, egy kis szaloncukorral, aztán fára akaszthatók. Sütikhez alapanyag megvan, 75 dkg sajt vár lereszelésre, jópár tojás feltörésre. Ajándékok kitalálva, már csak csomagolásra várnak.
Még Anyunak akarok egy ékszerszettet készíteni, kisütni három adag sütit, műkörmözni, aztán pihenni egy kicsit.
Ma még forraltborozgattam egy vásárban TáncosTével, sokáig nem fogunk csacsogni.
Holnap rendetrakok az irodában, sokáig nem leszek.
Most már tényleg csak a végrendeletírás hiányzik és mindent elrendeztem.
Igen, a menzeszem is átállítva. :D

A mai kérdés:

Tud valaki olyan gyorsan varrni, mint a varrógép varr a leggyorsabbra feltekerve??

Főnök kiad egy kérést kollégának, szervezzen meg egy megbeszélést 5-e előtt.

Kolléga átpasszolja, ráérek, most nem dobom vissza. 4-én délutánra tettem, arra a lukra, amikor üres mindenki naptárja.

Erre idejön, hogy az túl korai, tegyem későbbre. Mikorra, bammeg?

A régi, ócska munkahelyeimtől megtanultam, hogy kiálljak magamért és a jogaimért.
(Xar fizetés, ingyen túlórák, kihasználás, többembernyi feladatok.)

A régi, tönkrement együttéléseimből megtanultam, hogy csak olyan férfival kezdjek, aki tisztel.
(Megüt, nemi betegséggel jön haza, természetesnek veszi, hogy beszólhat.)

Az elhúzódó és távoli eredményekkel is óvatosan kecsegtető térdfájdalmakból, műtétekből megtanulok lelassulni és türelmessé válni.
(A sok-sok fájdalom, kellemetlenség, társadalomtól elszigetelődés, bizonytalan kilátások.)

Ugye már nincs több tanulnivalóm, feljebbléphetek egy szintet? :))

Peeeersze, jönnek a hírek, hogy bezzeg egyszer valakinek a nemtomkijének még le is fűrészelték és visszanőtt, és az sem fájt nagyon, akkor az én műtétem sem fog fájni egyáltalán (faszom kivan :) ), de az már tényleg tahóság, hogy idejön egy kolléganő, tud mindenről, majd elmeséli, hogy mennyire felemelő érzés táncolni, és most ő elkezdte és hogy az boldogság, meg nőiesség megélése.

Kapd be, érzéketlen bunkó!

Nagyon okosan elterveztem mindent, ma még fogorvos, a fodrász már nem fér bele, igaz ahogy nő a hajam, két hónap múlva már nem lenne frizura belőle, autót két hónapra garázsba teszem le, ne fagyjon le a hó rá, az éves bérlet rendelésemet visszamondtam, mert két hónapig nem bkv-zom, majd hozom a számlákat havonta (ja-ja, a cafeteriába), szóltam az edzőlánynak, hogy ne várjon, a tánccsoportnak, hogy egy évig tuti felejtős, Drpr-nek, hogy lehet szükségem lesz rá, barátoknak, taxist ígérőknek, főnököknek, kollégáknak nagykörben.

Csak Őszhalántékot felejtettem ki, gondoltam, vele megy minden a kerékvágásban. :D
Eztet írta:
„ Olvastam a faceookon :(

Fel a fejjel! legalább idén olcsón megúszod a korcsolyaszezont...

Ha tehetek valamit, hogy jobban érezd magad, majd szólj :)”

Jó, lehet hogy így nem vicces, ismerni kell hozzá.

Tegnap cégtől elmenetkor lehet, hogy kicsit zaklatottnak tűntem, mert a recepcióslány azonnal utánamírt egy facebook üzenetet, hogy jesszus, mi baj van, nagyon aggódik, még sosem látott így. Ja, asszem látszik rajtam.

Azt hittem, az a tegnapi nap híre, hogy ismét "gyönyörű" az ekg-m, de másnak a méhe szép. Banyek, olyat nekem még sosem mondtak! :((