Hétfőre kéne készíteni vendégségbe édességet. Fájós mindennel rákaptam a palacsintára, kísérletezgetek. A bodzás lett a legjobb, tök egyszerű, tésztába virágdarabkák, tölteléknek főzött vaníliakrém. A kollégák odavoltak érte.
Most a saját főzésű lekvárommal akarom rövidrezárni a témát, de az 1. egymagában lapos, unalmas, 2. nem lehet igazán szépen tálalni. És akkor megrohannak az ötletek, főleg joghurt-vonalon, mert extrán figyel az egészségére az ünnepelt, jöhetne valaki emailben kidolgozni! :)
---
2011.07.24. 10:57 :: Tobber
komment
---
2011.07.23. 22:56 :: Tobber
Volf Katalinnal (gy.k. nem az énekesnő, a balettművész) készített interjút hallgatok, ahol kiderült, hogy két hasonló (na jó, kicsit egyszerűbb) műtét után tovább balettozott.
A dokim kollégája műtötte, ugyanott.
Bíztató jel, bár ma bőgve néztem végig egyik fellépésünk videóját.
A teljes tornát napi ötször kell végigtornáznom, az egyik izomerősítő gyakorlatot 400-szor. Plusz napi 5x 15-20 perc nyújtás. Két nappal a műtét után már egész szépen járok.
komment
---
2011.07.23. 19:28 :: Tobber
Ma apám volt a soros a látogatásban, hozott libatöpörtyűkrémet, csakhogy nehogy tartsam a súlyomat a fekvés alatt. Azaz nem bírok feküdni, úgyhogy vagy gyógytornázgatok, vagy levelezgetek, vagy hessegetem a látogatni akarókat, most még nem bírok egy óránál többet ülve. Bunkóság maximalizálni a látogatás időtartamát?
Fáj, nehezebb koncentrálni is, egy órája hányingerem van a fájdalomtól. :(
komment
---
2011.07.23. 10:42 :: Tobber
Kikérem magamnak, NEM a vizilabda VB miatt vagyok itthon táppénzen. :)
De nincs kedvem kézimunkázni. És olvasni sem. És nem tudok magammal mit kezdeni. Help!
komment
---
2011.07.22. 13:56 :: Tobber
Megműtöttek, túléltem, itthon rehabilitálódom, várható egy jóval nagyobb műtét, priviben megírom.
Jelenlegi életmód ezentúl felejtős. És még szerencse, hogy lesérültem, mert rávilágított a nagyobb bajokra.
A Szecska sakkozó öregei között megtaláltok majd a termálmedencében.
komment
---
2011.07.18. 16:23 :: Tobber
Aki Saucony futócipőt használ, írjon már nekem, hogy hogyan vált be, mert kb. tíz éve szemezek vele, de inkább a futásról szoktam le.
(Hamisítatlan foresztgámp vagyok, amikor megunom, megállok és hazamegyek. Igaz, ez megesett már a kapun kifelé menet is.)
Aki örvendene, hogy futhatnékom van: majd lesz. De előbb a héten megműtenek, majd rehabilitálnak és utána kéne.
Elbizonytalanodtam, akarok-e még táncolni. A tánccsoport nagyon visszavár, főleg, hogy internacionális lánykánk babát vár, de az ember kétszer ne lépjen már bele ugyanabba a csapdába!
Ezirányú tippeket is szívesen látok.