Ha már ilyen sok időm rámomlott, elmentem Drpr-hez, ahol elhangzott a számból az a mondat, hogy tinikorom óta erre vártam és sokat dolgoztam érte és most elégedett vagyok.
Csak ne fájnék!! :(((
A fájdalomcsillapító nem használ, így nem szedem, ettől elég nehéz türelmesnek maradni, egyelőre megy.
Merthogy az emberek nem fogynak körülöttem, volt meglepibulim, volt családi buli, volt kollégás hétvégézés, amit én szerveztem úgyhogy mindig készenlétben álltam, de a sütést lecseréltem Béká örök nyertes tejszínes málnására, ma viszont már kihagytam egy összejövést, sem vezetni nem tudok, sem még egyszer lemászni rögzítőben a felső szintről.
Tegnap éjjelig Szomival ittam, no az segített a fájdalmon! Reggel meg beállított kávéval, úgy látszik arról vagyok híres, hogy a kávé nélkül nem tudok élni, mert azt hétvégén is kaptam ágyba a Balcsin. Meg domestos-kérdésben hívtak fel, hogy az van-e itthon elég. :D
A héten még befőzés, kertiparti, fellépésnézés, és ismét házigazda leszek utána. De lelassultam.
Tényleg.