Élek, rohanok, terveket irogatok a lelassulásomra.
Például bírok nemet mondani tök jó programokra, mert hivatalosan is megállapított orvosi diagnózis a kimerülésem.
Azért volt a héten Drpr, táncpróbák, szegedi csavargás a vénasszonyok nyarában, ahol TáncosTével remek fotókat lőttünk egymásról, mert ugyanilyen fotózzatoklemániás, aztán felléptünk este a fesztiválon, ahol néhány nagymami rokonon kívül nem volt közönség, azok sem a mi nagyijaink voltak, tehát a taps elenyésző, sőt, alvó embert is láttunk a sorokban. :D Még sosem léptünk fel így, bár így is nagyobb sikerünk volt, mint a többieknek. Viszont nézők hiányában a táncházakban is csak a fellépők táncoltak, azok viszont finnyásak a zenére, tehát mi sem nagyon.
Aztán jártak nálam a skacok megázni tegnap, kaptak óriási adag minifánkot, simán elfogyott. Kedvenc fánkreceptem, gyors és sikeres és kb. elronthatatlan, küldöm, akinek kell!
Ma már jártam elsőrandin, ahol kissé untam magamat, de eljött velem gyümölcsprést venni, amihez legalább értett. Már alig várom az első almalevem.
A Terv része az is, hogy értelmesebben fogok kajálni. Kicsit nehéz nálam, mert 1. a kaják 95%-át nem eszem meg, 2. amiket szeretek, azok egészségesek, de hizlalóak, 3. a cégnél nincs jó kajálda, de főzni sincs időm 4. heti min. 2x 3 órát ugrálunk, amihez kell az energia, de könnyen emészthető, de ha nem eszem, akkor meg szédülök próbán, 5. próba után éhes vagyok, ezért eszem is, szal az sem egészséges éjjel, 6. egy csomó ételtől émelygek, szal még ha szeretem is, megválogatom...
Hát, ez sok éve állandó probléma nálam, legszivesebben tejfölös tésztán élnék minden nap. Fokhagymával. Sajttal. Vagy cukorral. Vagy pirított baconnal. Vagy lecsóval.
És a terv része, hogy ha már többet pihenek, befejezem végre mind a 20 félkész kézimunkát, meg az elkezdett 10 könyvet. :D
Ennyi történik velem, semmi fontos.
