Tobber életblogja

Oké, tudom, hogy én leszek ma este a legrosszabb. Megpróbálom a legjobbat kihozni magamból.
Első fellépésem.
Állítólag azt eddig mindenki elrontotta.
Be vagyok...

Végre nem kocsival mentem táncházba, így jócskán beboroztunk TCsV-vel és egy tánccsoportos lánykával, mire Ba értem jött, bemutattam ott pár embernek.
Hát, dobogós a srác.
Nem mellesleg megbeszéltük, hogy januárban összeköltözünk, mihamarabb családi ház lenne jó és ő már azon gondolkozik, hogyan fognak kinézni a gyerekeink, szte ha én leszek az anyjuk, akkor sikeres és szép emberek lesznek.

Tobber: - Jaj, de szép alakja van ennek a Rákász Dánielnek! Úgy adnék puszit a pocijára!
Kollegina: - Magyarul le*pnád?

http://www.rakaszdaniel.hu/modell.html

Ma erotikus nap van idebent, illetve egy kismamát búcsúztattunk, úgyhogy jóízű salátamajszolás közben beszéltük át a szülés nehézségeit...

És Ba akkor jön igazán zavarba, amikor az izmait dicsérem. De ha egyszer annyira nagyon szép a hasa, feneke, combja. Már megüzentem a személyi edzőjének, hogy szép munkát végeztek.

Szegény Illetőt úgy leteremtettem egy hibáért, hogy tegnap végig azon volt, hogy jóvátegye. Sztem többet nem tesz hasonlót, kellemetlen helyzetbe hozott a főnökeim előtt.
Aztán van ugye egy 1,5 éve tánccsoportunkba járó táncoslányka, akinek TCsV néha beszól, hogy már majdnem jobb vagy Tobbernál, ami azért elég nagy sértés a két hónapos kezdővel összehasonlítva. Nos, a lányka tegnap megszervezett egy különpróbát magának az egyik rutinos táncoslánnyal, hogy felzárkózzon egy olyan koreográfiával, amit másfél éve tanul. És engem nem hívott. Aki szintén fellépek szombaton.
Gondolom nem akart ő lenni a legbénább. De ettől még mi csapat vagyunk, mindenkiből a legtöbbet kéne kihozni!
Nem kicsit akadtam ki, TCsV is levette a szitut. Kisírt szemekkel mentem próbára, némán futottam a bemelegítő köreimet, amikor TCsV lestoppolt, kirángatott és másodikra beletrafált, hogy mi bajom. Neki sem tetszik a dolog, mit tegyen. Semmit, öleljen át. Percekig ölelt, meg simogatott, meg puszikat adott az arcomra, lenyugodtam.
Ba kevésbé nyugodt, mert nagyon féltékeny TCsV-re. Pedig nincs oka.

TCsV: - Helló! Mit csinálsz x nap reggel 6:10-kor?
Tobber: - Ugye nem akarsz hajnali próbákat is*?
- Nem, de szerepelhetsz a tévében. Táncolni kéne.
- A többiek mit mondtak?
- Milyen többiek? Téged hívlak először és csak hárman lennénk. Szép a kiállásod, van kocsid, hogy odagyere és az exhibícionizmusodnak is jót teszünk.
- Óh, az végtelen. Ott leszek.

*Hajnal: naptáromban nem létező fogalom. Éjjel bármeddig fent vagyok, éjfél előtt sosem fekszem le, de reggel kilenc előtt értelmes mondat nem hagyja el a számat. Egyesek szerint utána sem.

Az év eddigi legkellemesebb estéjét töltöttem el hétfőn TCsV társaságában.
Elmentünk táncházba, ahol a büfében cigizve, iszogatva kibeszéltük a párkapcsolatokat, az élet nagy dolgait. Aztán kerestünk egy termet magunknak, ahol gyakorolhatunk. Egy párnázott ajtón benyitottunk egy gyönyörű gipszstukkós, kandallós, bőrgarnitúrás, vastagszőnyeges terembe, ahol nagy aranykeretes tükrökről csillogott vissza a kristálycsillár fénye...

Két órát gyakoroltunk, majd izzadtan-kipirulva bementünk a táncosokhoz, ahol egyik liba vigyorogva kérdezte, hogy összejöttünk-e. Nem.
Majd TCsV kérte, hogy ha ráakaszkodna a kis közösségünket meghatározó zenekarvezető, akkor fél percen belül rohanjak oda és hisztizzek, hogy menjünk vissza táncolni. Ezt háromszor eljátszottam, mire sikerült elszakítani a pasast tőle. Viszont mivel végig TCsV-n lógtam, langaléta kolléga és EK után újabb pletykát sikerült elindítani magamról. Pedig aki látott Ba-val...

Viszont az hatalmas bók volt, hogy eme meghatározó zenész kikérdezte TCsV-t, hogy hogyan szerepelek és visszamondta nekem, hogy csak jókat hallott rólam, a táncomról. Te jó ég, igen, igen, igen!!! :)))

Visszamentünk még a kisterembe, TCsV férfiasan bevágódott egy fotelba, hogy akkor most táncoljak előtte. Nem hozott zavarba, áh!

Utána egyik idős hölgyemény kifejtette a véleményét, hogy mennyire bír engem, meg Anyut is (őt mindenki szereti), egyik fiú pedig hozott nekem egy kincs kazettát, hogy rám gondolt, értékelni fogom. Szokása szerint elkisért a kocsimig, csak már nagyon hideg van a hosszú csacsogásokhoz az utcán.

TCsV tegnap beugrott az irodaházunkba hozzám egy kávéra, imádom a pasit! :)

Aztán szüleimmel együtt beadattam a H1N1 elleni védőoltást, mert ha bijokémikus apám szerint érdemes, akkor metrózó, nemzetközi cégnél dolgozó nőnek be kellett adatni. Utána családi kupaktanács egy cukrászdában, ahol az üdítő/kávékérés utáni sütit nem kérünkre kórusban válaszoltunk, hogy fogyókúrázunk. Ott meséltem apunak is Ba-ról, és nagyon örül annak, hogy nem egy hízékony fajta. Megkért rá, hogy fogjak vissza magamból és ne legyek már ennyire vezéralkat, mert akkor elriasztom ezt a szolid fiút.
Egyelőre nem tűnik úgy, hogy elriasztom, tegnap este telefonon fél órában ecsetelte az érzéseit, már ma smsben is.

A tegnapi próbát videóra vettük, Kollegina el sem hiszi, hogy két hónap alatt meg tudtuk tanulni. Akit érdekel, hogy néz ki egy féligkész koreográfia, vagy én izzadt szoknyában, szívesen átküldöm.
És a látszattal ellentétben az nem a bemelegítés része, hogy TCsV rohangál a teremben egy talicskával és körbehurcolássza benne a lányokat.

És azt sajnálom, hogy nem vettük fel amint öt férfi percekig emelt hangon arról vitatkozik, hogy nem tadam-tadam-tadam-taramtam, hanem tadam-tadam-tadam-taratatam, de akkor a tarara-tata-résznél tadídadam jön csak ki.

TCsV-nél tartottunk kezdős-próbát, meg megmutatta a farmját, és rittyentett egy olyan vacsorát, hogy fülünk kettéállt. Szakács volt a drága réges-régen.
Este még anyuékhoz beugrottam köszönni, ma ismét TCsV-zek, majd tházazok.
Pedig most már aludnék is szívesen...