Tobber életblogja

Nem vagyok maximalista. Szimplán csak nem felel meg a legtöbb férfi, csakúgy, mint a Rigócsőr királyfiban.

Mindig rácsodálkozok, hány nő bír kompromisszumot kötni, próbálok tanulni.
És kik azok, akik nem kötnek. Kis házifelmérésre gyűjtöm az adatokat nem kis számú ismerőst végigelemezve. Majd rá is jövök a titokra, addig megpróbálom elkerülni a hálószobát, amíg M el nem alszik. Nem tudom, minek van itt. Azt tudom, hogy nem akarom, hogy itt legyen. És megakadályoz a sportolásban, az elmúlt napokban több mozgást azért mondtam le, hogy vele legyek, vagy mert neki nem volt kedve.

Hízom.

És ma Papírkutyákkal cipővásárlás inkább 3 felső, 4 fülbevaló, egy lánc, három karkötő vásárlásba fordult. Csak az én oldalam.

Ötleteket kérek nagy mennyiségű ékszer tárolására. :) Nyitott legyen, sok fülbevaló és lánc ráférjen szépen elrendezve. (Gyűrűs nem nagyon kell. Bár izé, ugye van egy, amivel nem tudok mit kezdeni...)

Hogy miért akasztott ki Dris elköltözése a gyerekétől- annak anyjától?

Anno a lány összejött egy jólszituált, többdiplomás, nagyon gazdag fiúval. Aztán vagy kitalálta, vagy tényleg igaz, hogy SOS gyereket kellett szülnie, mert az orvos szerint nem sok ideje van rá.

Gyönyörű lakás (a srácé), drága autó, kényelem, mindkettőnek biztos és jól fizető állás, de a pasas nem veszi el feleségül a lányt.

Aztán megszületik a baba, genetikai betegséggel. Napi sok kellemetlen otthoni kezeléssel jár, hogy egyáltalán vegetáljon. Egész nap a lakáshoz/gyerekhez vannak kötve, a fiú fél év fizetésnélkülit vesz ki, hogy segítsen. A lány valszeg sosem mehet vissza dolgozni az egész napos ápolás miatt.

És ekkor Dris lelép. Van hová, van másik lakása. Alapíthat másik családot.

A lány a szépremények helyett ottmaradt lakás nélkül egy beteg gyerekkel, esélytelenül, hogy visszamenjen dogozni, élete végéig Dris kegyelemkenyerére és lakására számítva. De mi lesz vele hosszú távon??

No, ezért forszírozta anyukám régóta, hogy saját lábamon álljak. Hogy ne legyek soha kiszolgáltatva férfinak, hogy ha kiszeretek belőle, akkor ne kelljen mondjuk a lakás miatt vele maradjak, vagy mert nincs hová menjek. Hála anyunak! Megőrülnék a tudattól, hogy hiába szeretem most még, hiába hiszem, hogy örökké tart, de egy férfi egzisztenciájától függök én, hogy az érzelmi életemet a pénz kell befolyásolja. Brrrr...

Több olyan házasságot láttam, ahol ez van, vagy a nagyobb ingatlan reményében együtt vesznek fel hitelt, aztán ha már így, akkor együtt is maradnak. Na nem. :(

Az új év első, és igazán nagy bókja:

Remek saját fejlesztésű receptjeiről híres keresztanyám tegnap anyuéknál járt, ahol a millió sütiből az általam gyártottra kaptak rá annyira, hogy az utolsó szemen összekaptak a férjével. Azonnal kérte is a receptet.

Ha tudná, hogy az alapreceptből kihagytam a felét, hozzátettem 1-2 alapanyagot és az arányokat sem tartottam be. (Ekkor M megjegyezte, ennyi erővel üres füzetből is sütögethettem volna. :) )

Aztán keresztanyu megjegyezte, hogy Katalinnapozás óta mennyit fogytam és hogy az ötéves kiscsaj karácsony óta rólam áradozik. :) Naná, hát ki mással beszélheti meg vacsora közben, hogy melyik ételektől fog hányni, ha az esti kakaójával együtt fogyasztja… :)

Bakker, szeretnék egy saját gyereket!!! Is. :)

Ja, M bejelentkezett, végül idekönyörögte magát. Kártyáztunk este, meg az ablakomból élveztük a sok órát tartó tüzijátékokat az egész város fölött. Az szép volt.

M társasága baromira idegesít most, de úgysincs más. (Nem engedem közel magamhoz, nem fogja sokáig bírni.)

Ma túrótortát dobtunk össze (őőő, kicsit eltértem a recepttől), ettünk lencsét, és idegességemben annyi kaját eszem, hogy rohamosan vissza fogok hízni. :S Nem akarok M-mel lenni. Valami eltörött.

(És a mécses is. Az nagyon.)

És köszi a támogatásokat, hálás vagyok érte!!!!!