Eljöttem 3 nap szabadságra. Mire már ma ír a kolléganő, hogy mikor megyek már vissza, mert így lehet, hogy nem tud négykor elmenni a munkából. (8.30-ra jár.) Pedig azt hittem, mindent elrendeztem.
Őt idén eddig három teljes hét szabadsága és egy hét táppénze alatt helyettesítettem. Ő egy nap után lelkiismeretfurdalást csinált nekem. :(((
Az időjárás elkényeztet, csodás a levegő, sikerült lepirulnom a napon, van új korcsolyám, meg is éleztettem másutt, hosszan beszélgettem érdekes emberekkel, megdöbbentem MacisK remekül alakuló életén, most épp M-et várom. Nem illünk össze és egyre jobban marjuk egymást, nem fog már sokáig tartani. :(
Főleg, hogy Békábéje definíciója szerinti búcsút kapott megint valaki, igaz, Pékfijú meg leírva.
Neki is köszönhető, hogy vasárnap 18(!) nem fogadott hívásom volt...
Egy Anorexexé, akivel hiába nem akarok több éve találkozni, mindig hivogat. Bár általában munkaidő közepén...
Kiderült még hétvégén, hogy Béká ismerőseinél epresóvszer az asszociáció rám, táncoltam, ettem össze nem téveszhető ízű Nedvesdiót, ami frissen pottyant a földre és még ragad, fog, le lehet húzni a belső héját és isteni ízét évente csak pár napot élvezhetjük, láttam a családom egy részét, meg nagypapa 8 mm-es filmjeit rokonok gyerekkoráról.
Villogtak a megbarnult képkockák, elvétve volt egy-két skoda 120-as az utakon, vicces gyerekjátékaink voltak, amik a mai szabványrendszernek az életben nem felelnének meg, de mi azért túléltük valahogy, retro gyerekcuccok, anyuék trapézban, apu pajesszel, szarukeretes szemüveggel, nagyi csinosan és nem utolsósorban drága, rég megboldogult nagypapáim mosolya égett bele örökre az emlékeinkbe.. .
Én pedig minden egyes megkopott filmkockán a kamerába integetek kettő és tíz éves korom között. Lehet, hogy EZÉRT nem lettem színésznő...
Mednyánszky László (Kora ősz a kertekben / Alkony)
