Hát jó. Pörgőset akartam én, de nem így!!!
Asszem, pontosítanom kell a kívánságaimat, mert odafent félreértik.
Péntek éjfél, végre alvás, senki nem válik és nem költözik hozzám.
Hajnali 6-kor csöngetésre ébredek: Srác áll lent,
hogy "haló". Feljön: ha már fáj a feje, de bulizni mégis elment, akkor
nehogy már hozzám ne jöjjön el! Hívott fél éjjel, csak olyankor néha
alszom.
Úgyhogy elszórakoztatott, ezért későn indultam a Velencei-tóra, amiért
sikerült egy 3 karambolos dugórengetegbe kerülnöm, KÉT óra volt az út.
Kb. egyesben a sztrádán. Légkondi nélkül, 11 felé, tűző napon, kánikulában.
Strandolás, majd főváros, majd élvezetes magánélet reggelig, majd edzés 12-kor, a tűző napon.
Felemelő érzés a végén a nyakamba önteni a maradék vizet!
Utána záporok híre, úgyhogy a mai Velencei-tavat elnapoltuk, Anyuval leszervezek egy ebédet.
Apu közben Fehérváron Aba-novákot néz a műértős havernőivel.
Ebéd, isteni kaja: csörög a telefonom, Apu. Dráma hangon
szól a telefonba:
Már jól van, bent fekszik az intenzíven Fehérváron, mert oda vitték a mentők.
Nem merte pánikos Anyut hívni, mert ő hetek óta nyaggatja, hogy ha rosszul van, miért nem megy orvoshoz.
Úgyhogy étteremben kaja elcsomagoltat, most várjuk a csajok hívását. Merthogy Apu
azt akarja, hogy ne menjünk el hozzá ma, úgysem engednek be embert, meg
sztem aludna. Azért gyújtásrakész motorral várunk, hogy ma még
vezessek-e 150 km-t, hazafelé a vasárnap esti balatonról áradó tömegekkel...
Az esti tánc kétséges.
...csajok telefonáltak, jobban van, infúzión, bent tartják, ne menjünk le, beszéltünk vele is.
Egyikőjükkel már azon röhögtünk, hogy a kardiológián már elindult a susmus, hogy persze, hogy ilyen hőségben nem bírja a pasi szíve, ha 5 nővel van, akik ott aggódnak érte a folyosón...
Jobbulást, Apu!